Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A nyugati világban leginkább csak azok esznek evőpálcikával, akik autentikusnak akarják érezni magukat, amikor ázsiai ételeket esznek. Ázsiában azonban másfél milliárd ember használ evőpálcikákat mindennap. Vajon miért ennyire népszerűek ott a pálcikák?
Jennifer 8. Lee újságíró, blogger, dokumentumfilmes a januári TED Talk konferencián beszélt arról, mi az evőpálcikák titka.
Kultúránként eltérőek a pálcikák
Az evőpálcika – mint a név mutatja – hosszúkás, az egyik végén vékonyabb, a másik végén vastagabb pálca, amit a ceruzához hasonlóan kell fogni. Az evéshez két azonos hosszúságú pálcikát használunk, ezekkel csippentjük fel az ételt a tányérból. A pálcikák többsége fából készül, de létezik műanyag, bambusz, jádekő, arany, ezüst, sőt még elefántcsont evőpálcika is, bár az utóbbi szerencsére egyre kevésbé divatos. A pálcikákra nem illik felszúrni az ételt, és nem ajánlott dobverőket imitálni velük.
Az evőpálcika természetesen Ázsiában örvend a legnagyobb népszerűségnek, ahol mintegy másfél milliárd ember használja napi szinten. Kultúránként változó a pálcikák hossza és megjelenése. Kínában a kifejezetten hosszú pálcikák a megszokottak, Koreában a fémből készült, laposabb verzió a bevett, míg Japánban rövidebb, kör keresztmetszetű és nagyon hegyes pálcikákat használnak. A pálcika valószínűleg Kínából származik, ahol már a Shang-dinasztia korából, háromezer évvel ezelőttről vannak írásos emlékek a használatáról. Az evésen kívül a pálcikákat főzéshez is használják, segítésükkel könnyen, sértetlenül bele tudnak nyúlni a szakácsok a nagy, forró vízzel teli edényekbe.
Habár ma már nyugaton is elterjedt az evőpálcika használata (különösen az ázsiai ételek fogyasztása esetében), sokáig lenézés övezte ezt az étkezési módszert. A 19. században az általános nézet az volt, hogy a civilizált, fehér ember késsel-villával eszik, csak a pogány keleti népek használnak pálcikát. A ’70-es években Richard Nixon elnök és külügyminisztere, Henry Kissinger a Kínával folytatott diplomáciai tárgyalások előtt megtanulták a helyes evőpálcika-használatot.
Kisebb falatokhoz ideális
Az evőpálcikákat kifejezetten az ázsiai konyha igényeihez szabták, ahol hagyományosan kisebb adagokat tálalnak fel, mint a nyugati étkezésben. A pálcikák természetüknél fogva arra alkalmasak, hogy kisebb falatokat csipegess fel velük, mintsem arra, hogy nagyobb adagokban tömd magadba az ételt. Arra vannak kifejlesztve, hogy pont az ideális mennyiségben és adagolásban falatozhass. Ez egy kettős, egymásra ható folyamat – magyarázza Lee. A kisebb adagokat könnyebb és energiatakarékosabb gyorsan megfőzni, fogyasztásukhoz pedig ideálisak a pálcikák, ezért inkább azokat használják. A pálcikák olyan népszerűek, hogy inkább kisebb adagokat készítenek, amelyek az evőeszközhöz idomulnak.
Először érdemes a tésztával próbálkozni, majd ha már jobban megy a pálcikahasználat, a rizst, a gombócokat és a kis húsdarabkákat is megtanulhatod felcsipegetni. Ázsiában a családi étkezéseknél gyakori, hogy egy nagy, közös tálat tesznek ki az asztal közepére, majd a résztvevők egyenként, pálcikák segítségével szedegetik ki az adagokat maguknak a saját tányérjukra. Ez hangsúlyozza az étkezések közösségi jellegét.
Egy ismert legenda szerint a pokolban mindenki túl hosszú evőpálcikákat kap, amikkel képtelenek felcsípni az ételt, ezért folyamatosan éheznek. A mennyországban viszont, ahol mindenki jóllakott, az emberek egymást etetik: a pálcikák segítségével a másik szájába rakják az ételt.
