Egy távoli helyen eltöltött nyaralás alkalmával könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból. Lelassul az idő, nem tudunk aludni, és az otthoni, ismerős közegben idegennek tűnő ételek is sokkal hívogatóbbnak tűnhetnek. Erre a jelenségre keresi a választ a Science of Us cikke.
Egy Barnardon tanító biológus, az ízlelést és szaglást kutató John Glendinning egy saját nyaralásról származó emlékkel próbálta új megvilágításba helyezni a jelenséget. Glendinning egy japán út során próbált ki valamit, amit saját bevallása szerint is biztosan visszautasított volna, ha a nagyi teszi elé egy vasárnapi ebéd alkalmával: szöcskéket teriyaki szósszal.
Glendinning ráadásul kifejezetten élvezte is a rovar alapú fogást. De mi indokolja a változást, ha egyszer ugyanazokat a jól ismert ízlelőbimbókat, ugyanazokat az ovis emlékeket visszük magunkat egy külföldi útra, amik az otthoni választásainkat is meghatározzák? A kontextus. A körülmények ugyanis egészen mások, így egy-egy egzotikus, távoli hely szokásait látva egy otthon furcsának tűnő fogás is kézenfekvő választásnak tűnhet. Kívülállóként bizarrnak tűnő helyi jellegzetességek egyszerre ismerősnek tűnhetnek, hisz olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik számára mindennapos dolog a szöcskeevés.
A kulináris szokások mellett az is fontos tényező, hogy a helyiek választásaihoz hasonló opciók segítik az asszimilálódást, nem is beszélve arról, hogy a társaságunk döntései földrajzi tényezőktől függetlenül is meghatározhatják, hogy viselkedünk egy adott szituációban. A pszichológus Eric Robinson szerint egy új hely, egy új társaság étkezési szokásai könnyen ragadóssá válhatnak, hisz meghatározó az emberi viselkedésre nézve, hogy egy adott csoport esetében mi számít normális, irányadó magatartásnak.
