Nem tud a leárazásokról, impulzusvásárló és bár aggasztja a tudat, hogy a ruháit gyerekek is készíthetik, nem tesz semmit.
Régóta foglalkoztatott minket, hogy az olvasóinkat mennyire érdekli a divat és mennyire tudatosak. Éppen ezért döntöttünk úgy december elején, hogy egy kérdőív segítéségével meginterjúvoljuk önöket, és ahogy akkor ígértük, most meg is mutatjuk az eredményeket. A kérdéseinkre több mint 3500-an válaszoltak – nekik nagyon szépen köszönjük!
Ilyenek önök
Pár szóban a Dívány (kérdőívet kitöltő) olvasóiról: nagy részük (94%) nő, a legtöbben (36,5%) pedig a 30-39 éves korosztályból kerülnek ki. 100-ból 7 olvasónk vagy 20 évnél fiatalabb vagy 60 évnél idősebb, és talán nem meglepő módon minden második kitöltő Budapesten él, minden harmadik pedig valamilyen (nagy)városban. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyi pénzt visznek haza: tízből kilencen el is árulták – a válaszokból pedig kiderült, hogy önök közül minden második a havi nettó átlagkeresetnél (159 ezer forint) többet visz haza, negyedük pedig kevesebből él.
Amikor megkértük önöket, hogy kategorizálják a saját stílusukat, több mint felük azt vallotta, hogy letisztult és minimalista az öltözködése, minden tizedik emberre az egyedi vagy bohém stílus jellemző és negyedük azt válaszolta, hogy nem passzol bele egyik általunk felsorolt csoportba se. Egyébként a divattal meglepően képben vannak: közel felük olvas rendszeresen magyar híreket vagy cikkeket a divatról – minden negyedik olvasónk pedig angol nyelven is. A magazinok nem annyira népszerűek: csupán a válaszadók 18 százaléka mondta, hogy olvas magyar (13%) vagy külföldi (4,9%) kiadványokat.
Nem tudnak a leárazásokról
Kiderült az is, hogy szeretnek ruhát vagy kiegészítőt vásárolni: 7 százalék hetente vagy gyakrabban látogatja meg a boltokat, kétharmad pedig havonta néhányszor. És hogy hol? Talán nem meglepő, hogy tízből kilencen a fast fashion boltokba (H&M, Zara, stb.) járnak, minden ötödik pedig sportruházati boltba. Ami számunkra pozitív meglepetés: minden második ember azt mondta, turkálókban (is) hagyja a pénzét. Luxusüzletekbe olvasóink tizede jár csak. Mivel december közepén megint elkezdődtek a leárazások, arra is kíváncsiak voltunk, hogy önök mennyire vannak képben velük. Kiderült, részben: az olvasók nagy része (53%) inkább csak belefut egybe itt-ott, de célzottan nem követi – azt csak tízből négyen teszik meg.
Ennek fényében nem sokkoló az a tény, hogy csupán minden hetedik válaszadó költi a pénzét kizárólag a leárazásokon, a többiek vagy csak igyekeznek elcsípni az akciókat (14%) vagy örül neki, ha éppen olcsóbb a termék, amiért ment, de nem tudatosan időzíti akkorra a vásárlását (54%).
Harmaduk impulzusvásárló
Tudatosságból van még mit tanulni: önök közül csupán minden tizedik megy úgy vásárolni, hogy már előtte megnézi, hol a legolcsóbb, amit venni szeretne – a legtöbben (53%) csak akkor tesznek így, ha éppen van hozzá kedvük, idejük vagy energiájuk. Sokan (19,2%) úgy vannak vele, hogy ha a boltban meglátott dolog belefér az előre eltervezett keretükbe, akkor nem is néznek utána más üzletekben, mert minek. Kértük azt is, hogy emlékezzenek vissza az elmúlt fél évre és mondják el, a vásárlásaik mekkora része volt impulzus, azaz előre nem tervezett vásárlás. Itt azért már jobb a helyzet: az esetek kétharmadában többnyire előre kitervelt volt a pénzköltés, azonban minden harmadik válaszoló szerint szinte az összes termékbe ott a helyszínen szeretett bele (és vette meg).
Mivel pár hete megmutattuk önöknek a kedvenc turkálóinkat, kíváncsiak voltunk, hogy önök hogy viszonyulnak hozzájuk: minden negyedik olvasónk ott intézi a ruhavásárlásai nagy részét, de kis túlzással ugyanennyien vannak azok, akiknek már a használtruha-üzletek gondolatától is feláll a hátán a szőr. Bár javarészt új ruhákat vásárol, minden harmadik olvasónknál azért néha becsúszik egy látogatás valamelyik turiba.
Hidegen hagyják önöket a luxusházak
Mivel velünk is előfordult már olyan, hogy annak ellenére megvettünk valamit, ami nem állt annyira jól, mert jó áron volt, kíváncsiak voltunk, önökkel mi a helyzet. Kicsit magunkra maradtunk: csupán az olvasóink fele mondta azt, hogy ismerős neki a történet – tíz százalékukkal ez többször is megtörtént. Ha már a használtruha-üzleteket szóba hoztuk, kikértük a véleményüket a luxusáruházak termékeiről: minden második válaszoló szerint nem a minőséget, hanem a márkanevet fizetjük meg. Ötödüket teljesen hidegen hagyják a luxusholmik és ugyanennyien voltak azok is, akik szerint teljesen felesleges a létezésük, hiszen jóval kevesebbért is lehet minőségi ruhákat találni. Csupán 9 százalék volt azok aránya, akik szerint – a divatházak mögött álló szakértelem miatt – jogosan kérnek el a termékeikért annyit, amennyit.
Többször írtunk már mi is magyar tervezők kollekcióiról és sikereiről, adta magát, hogy erre is kitérjünk. Bár minden tizedik olvasó vett már terméket valamelyiktől, ötször ennyien vannak, akik néha belefutnak velük kapcsolatos hírekbe, de egyébként nem igazán izgatják őket a létezésük.
Csak megfigyelők a facebookos "eladós" csoportokban
Egyre népszerűbbek a Facebookon található „eladós” csoportok és mivel mi több ilyennek is tagjai vagyunk, azt hittük, önök is ismerik őket, de nem: háromnegyedük nem lépett be még ilyen „klubba” és bár minden hatodik ember igen, ők is csak nézelődnek. A hirdetők és/vagy vásárlók aránya tíz százalék alatti. Ennél jobban ismerik a webshopokat: 60% rendelt már vagy ruhát és/vagy kiegészítőt a neten és bár ezen kívül minden negyedik válaszadó szokott webáruházakban nézelődni, eddig nem mert ezek közül egyiket sem rendelni. Ha látatlanban veszünk valamit, előfordulhat, hogy nem lesz jó a méret, így varrónőhöz kell menni. Olvasóink fele azt élből elutasítja és csak olyan ruhát vesz, ami jó rá, a többiek közül pedig minden negyedikkel többször is előfordult, hogy át kellett alakítania valamit.
Mennyit adna egy ruháért? Bármennyit!
A cikkünk elején írtuk, hogy a legtöbb olvasónk átlagon felül keres, így annyira nem is lepődtünk meg végül akkor, amikor a lélektani határokról kérdeztük önöket és kiderült, hogy negyedük márkától és külsőtől függően bármennyit kifizetne egy ruháért. Kicsivel többen vannak, akik húszezer forintnál húzzák meg a határt – a többiek nem adnának 15 ezernél többet érte, 6,5% pedig még az ötezret is sajnálja. A farmerek esetében kicsit árnyaltabb a helyzet: itt csak tizedük fizetne ki bármennyit, negyedük maximum húszezret, a legtöbben (42%) pedig általában tízezerből megússza a nadrágvásárlást.
Akadtak olyan témakörök is, amikről szintén tudni akartuk, hogy mit gondoltak, de nem tettek ki egynél több kérdést. Emiatt összegyűjtöttünk állításokat, önöknek pedig meg kellett jelölniük azokat (akár többet is), amelyekkel egyetértenek. Ezek eredményeit a lenti grafikán láthatják.
Nem etikus, de kit érdekel?
Rendkívül foglalkoztat minket a ruhák etikus gyártatása (elég csak a Rana Plaza tragédiájára gondolni), így az önök véleményét is megkérdeztük a témában. Az olvasók 15 százaléka igyekszik olyan márkától vásárolni, akik ellenőrizhető helyen készíttetik a termékeiket, azonban minden második válaszoló bár rosszul érzi magát, hogy lehet, a ruháját egydolláros órabérért készítették, mégsem tud mit tenni. A kérdőívet kitöltők harmada szerint nehezen ellenőrizhető az eredet, így nem is nagyon érdekli, hogy hol veszi a ruháit.
