Az egész talán márciusban kezdődött: akkor mentem el megnézni, hogy mit kap (és mennyiért) az, aki nem skinny farmerre vágyik. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt még trapéznadrágban jártam, aztán (sajnos) jött az őrület, hogy nekem olyan kell, ami annyira rám tapad, hogy egy bankkártya sem fér el a zsebemben – most pedig újra a bővebb fazonokkal szemezek. Ami azért is érdekes, ugyanis a Quartz – a közelmúltbeli bemutatókat alapul véve – azt állítja, a "nagypapa" nadrágok bizony visszatértek. Ennek pedig nemcsak azért örülök, mert így hamarosan a fast fashion üzleteket is elárasztják az elérhető(bb) árú darabok, de pont emiatt nem fognak furán nézni rám, ha ilyet támad kedvem viselni.
Jelenleg két dolog tart vissza attól, hogy papanadrágban nyomuljak: az egyik, hogy nem túl bringabarát, a másik pedig az, hogy nem tudnék milyen cipőt felvenni hozzá. A kifutón általában papuccsal (azt utcára nem viselek), illetve zokni-szandállal (azt pedig pláne) látjuk – csak azért pedig nem vennék meg egy lábbelit, hogy milyen jól mutat majd az egyetlen bő nadrágommal. Ami viszont szimpatikus benne, hogy magasított derekú – a legtöbb farmerrel például pont az a gond, hogy a férfiaknak szánt verzió csak ritka esetben normál, de inkább alacsony derekú.
A tervezők közül egyébként többek között a Lanvin és Dries Van Noten szeretett bele a fazonba és általában az androgünitással kapcsolták össze – valószínűleg arra játszva, hogy majd a nők is előszeretettel viselik a lazább alsókat. A Style.com Raf Simons bemutatójáról készült beszámolója szerint bár ezek a nadrágok nagypapáink darabjait idézik, mégis inkább a fiataloknak készültek (milyen meglepő) – szóval valószínűleg felesleges olyanokat vízionálnia, hogy a Vörösmarty teret ősszel ellepik a nyugdíjasok.
A személyes kedvenceim azok, amelyek nem sátorként állnak el a lábaktól (mivel egyáltalán nem praktikusak), hanem azok, amelyek követik annak formáját. Ön mit gondol? Mondja el nekünk a véleményét a lenti szavazóboxunk segítségével!
