Külföldön voltak már molett és anorexiás babák is a kirakatban. Itthon viszont mindegyik egyensovány, és találkoztunk kiálló csontokkal is.
Miután egy svéd fehérneműmárka nőiesen telt próbababái óriási sikert arattak az interneten, és a brit Debenhams illetékesei is megtették, ami tőlük tellett, jött a Primark csontos babája, ami miatt persze tömegek háborodtak fel. Igaz, nem ők voltak az egyetlenek, a La Perla és a JC Penney is magkapta a magáét az ijesztően sovány bábuk miatt. Tegyük hozzá, a próbababák a XX. század eleje óta egyre és egyre karcsúbbak lettek, ahogyan persze a kifutós modellek is. Házi, nem reprezentatív szavazásunk szerint egyébként jó ötlet 44-es próbababákat rakni a kirakatokba, de egy kicsit hülye az, aki a kilógó bordájú bábuk miatt háborog. Itthon egyik végletre sincs példa, legalábbis a mi tapasztalataink szerint, amikről bővebben a hajtás után olvashat.
A legújabb trendek feltérképezése közben a Vörösmarty téren és az egyik budapesti bevásárlóközpontban is lefotóztuk a próbababákat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtöbb márka valószínűleg ugyanarról a helyről szerzi be őket: ugyan meglehetősen soványak és néha az arányaik sem stimmelnek, de legalább nem anorexiásak. Jó, a Mangónál kiáll a csípő és a látszik a gerinc vonala, de ez talán még nem olyan vészes. Azt sajnáljuk csak, hogy nekünk soha nem lesz olyan szép és hosszú lábunk és nyakunk, mint a kirakati babáknak, bár a galéria nyitóképén szereplő bábukkal nem cserélnénk, mert egy ilyen nyak nem biztos, hogy elbírná a fejünket.
A mostanában használt próbababák egyaránt megidézik a hetvenes-nyolcvanas, és a kilencvenes éveket is. Az előbbieket azért, mert többségük arctalan és néha a fej is hiányzik, az utóbbi évtizedet pedig azért, mert szinte mindegyikük fehér vagy szürke árnyalatú. Tisztelet a kivételnek, lásd például a Pimkie babáit, amelyek szintén nem valóságszerűek, de legalább kitűnnek a tömegből. Az arcnélküliség néha zavaró, de hát így biztosan nem vonja el semmi a kedves vásárló figyelmét a rájuk aggatott ruhadarabokról, a parókát viszont hanyagolnánk, mert nagyon mű lesz tőle az egész, már ha egy műanyag babánál egyáltalán vannak fokozatok.
Mindenesetre, aki átlagos vagy egy kicsit nagyobb méret, ezektől az apróságoktól függetlenül is nehezen tudna azonosulni a hazai boltokban álldogáló (vagy éppen ülő) próbababákkal, pedig egyesek szerint a nők sokkal szívesebben vásárolnak ruhát, ha azt olyan modellen mutatják be, mint amilyenek ők. És így egy-egy babára adott szép és divatos szettet látva talán kedvet kapnának ahhoz is , hogy az egészet egyben megvegyék és még több jól öltözött nő sétálna az utcákon. Tudjuk, ez részben pénzkérdés, de nemcsak a női magazinokból, a kirakatokból is lehet ihletet meríteni ahhoz, hogyan is kombináljuk a már meglévő darabjainkat.
