Mi félelmetesebb egy találkozásnál az amerikai Vogue főszerkesztőjével? Az, ha állásinterjúra megyünk hozzá. A NYMag 13 embert szólaltatott meg, akik átestek ezen a tortúrán – egy részük sikerrel vette az akadályokat, mások elbuktak.
Közülük szemeztünk és kerestük a választ arra, hogy vajon mennyire számít a külső? Muszáj drága dizájner ruhákban megjelennünk? Számít-e a szüleink foglalkozása és a lakóhelyünk, ha a divat nagyasszonyához felvételizünk? Most minden kiderül.
Hivatalosan nincs kimondva, de Az Ördög Pradát visel című film Anna Wintourról és legkedvesebb gyerekéről, a Vogue-ról szól. Wintour 25 éve a magazin főszerkesztője, számos rekord fűződik a nevéhez: gondoljunk csak a rekordsúlyú és -oldalszámú szeptemberi kiadásokra, vagy a sorsfordító címlapokra.
Minden divatújságíró álma – ha csak egy rövid időre is –, hogy a Vogue-nál kössön ki. Nemcsak presztízs munkahely, de számos olyan kapcsolatra lehet szert tenni akár egy-egy parti során is, amelyet későbbi karrierjük során tudnak hasznosítani az ott dolgozók. Sokan bármit megadnának már csak egy interjúért is, vannak azonban olyanok, akik megtapasztalták és köszönik szépen, de nem kérnek belőle.
A nő, aki 5500 dollárt költött az alkalomra
"Eléggé megleptek azzal, hogy másnapra osztottak be interjúra. Mivel nem a divatban dolgoztam előtte, nem volt menőbb cuccom a J.Crew-nál, így ellátogattam a Barney’s-ba, ugyanis csak az volt nyitva este 8-ig" – meséli az első hölgy. Egy Proenza selyemruhát választott Prada magassarkú cipővel és az egészet egy övvel egészítette ki a Celine-től. 2000 dollárt (470 ezer forint) fizetett értük és táskája még nem is volt, azt a recepciós kolléganőjétől kérte kölcsön.
A bajok akkor kezdődtek, mikor behívták egy második körre, ahova értelemszerűen nem vehette fel ugyanazt a szettet, így újra meglátogatta a Prada-üzletet, ahonnan egy ruhával és egy hozzá passzoló cipővel távozott. "A ruhát rám kellett igazítani, igaz, akciós volt, de a legdrágább dolog volt még így is, amiért valaha fizettem. A cipővel együtt 3500 dollárt (822 ezer forint) hagytam ott" – emlékezik vissza az interjúalany.
Megkapta a munkát.
A nő, akinek megmondták, hogy nem sírhat
"Nem költöttem sok pénzt, mivel imádom a vintage dolgokat, így a kedvenc lelőhelyemre mentem. Egy barackszínű lenruhát viseltem aranygombokkal és hozzá passzoló nyitott orrú magassarkút" – meséli a hölgy.
Az interjú előtt félrehívta őt a felelős szerkesztő és megkérdezte tőle, hogy előfordult-e már, hogy sírt a munkahelyén. Ez azért fontos, mert se ő, se Anna Wintour ki nem állhatják, ha elmennek mosdóba vagy valamelyik ruhatárba és azt hallják, hogy az alkalmazottak kicsinyes problémák miatt panaszkodnak, rosszabb esetben sírnak.
"Wintour rápillantott a papírjaimra és a címemhez érve megállapította, hogy Brooklynból származom. Itt vághattam el magam, mert vissza is kérdezett, hogy biztosan jól adtam-e meg a címem és amikor bólintottam, hogy igen, hirtelen megfagyott a levegő. Itt vágtam el magam, érzem" – emlékezik vissza szomorúan a második hölgy.
Nem kapta meg a munkát.
A nő, aki háromszor is visszament
"Mivel 1989-ről beszélünk, szerintem biztosan egy Betsey Johnson-szoknyát viseltem fekete Donna Karan harisnyával és bőrcsizmával. Szinte biztos, hogy belül borzongott" – meséli nevetve az egyik „túlélő”.
Mikor másodszor hívták vissza, akkor már sokkal hozzáértőbb volt, amikor harmadszor tette látogatását, akkor pedig már egy személyi stylist ismerősétől kért segítséget, aki a Bergdorf & Goodmannél dolgozik.
Három különböző munkát is kapott.
A Martens-bakancsos nő
"Nem tudtam, hogy aznap Anna Wintourhoz megyek állásinterjúra, de ha tudom, akkor sem viseltem volna mást. Szerencsére tudatlan voltam ezzel az egész „Vouge”-dologgal kapcsolatban" – meséli a negyedik nő. Egy nem éppen nőies Martens-bakancsot viselt, pliszírozott szoknyával, fekete kardigánnal és harisnyával. 1993-ban ez annyira nem is volt ritka látvány.
Megkapta a munkát.
Az egyetlen férfi
"Csütörtökön tudtam meg, hogy hétfőn interjúzok Wintournál. Azonnal megkezdtem az előkészületeket, fodrászhoz mentem, elolvastam a legfrissebb híreket" – kezdi történetét az egyedüli férfi a 13 mesélő közül.
Világosszürke öltönyt viselt fehér inggel (a legfelső gombot kigombolta) és sötétbarna cipővel. Az egyszerű összeállítást egy zsebdísszel dobta fel, nem szeretett volna hivalkodónak tűnni. "Mielőtt rátértünk a pozícióra, a teniszről beszélgettünk, ugyanis elvétve én is szoktam játszani. Mondhatni ez törte meg a jeget" – meséli a férfi.
Megkapta a munkát.
A lány, akinek nem volt pénze
"Először a HR interjúztatott, utána közölték velem, hogy másnap Wintourral kéne találkoznom. Nem tudtam, hogy az emberek ilyen alkalomra kölcsönkérnek drága ruhákat az ismerőseiktől, így a saját holmijaim közt kezdem el nézelődni" – emlékszik vissza az egyik hölgy.
Mivel frissen diplomázott, nem volt még tartaléka, így egy J.Crew aranyflitteres szoknyát választott Mulberry táskával, a cipőjén pedig a Zara logója szerepelt. Három órán át készítette a haját, végül egy egyszerű lófarok mellett döntött.
"Az első találkozó után rájöttem, hogy soha többet nem jöhetek ilyen szerelésben újra. Mindenki azokat a ruhákat viselte, amiket előtte egy héttel még csak a kifutókon lehetett látni" – meséli most már nevetve a nő.
Megkapta a munkát.
A nő, aki vintage-ben ment
"21 éves voltam és ez volt az első interjúm. Mivel nem volt pénzem designerdarabokra, ezért úgy gondoltam, hogy a vintage felé hajlok majd" – emlékszik vissza a hölgy. Fehér ceruzaszoknya, vintage kabát és egy blúz alkotta az összeállítását, de sajnos nem lett pozitív a végkifejlet. "Eléggé last-minute interjú volt, de ha jól tudom, már meg is volt a pozícióra az ember, amikor én sorra kerültem" – meséli csalódottan a 21 éves lány.
Nem kapta meg a munkát.
