A klasszikusok után bemutatjuk a modern divat és az anti-divat megalkotóit, Anna Wintour első munkaadójától a punkokig.
Sorozatunk első részében a kezdetektől mutattuk be a legkorszakalkotóbb női designereket Coco Chaneltől a ready to wear feltalálójáig, Claire McCardellig. Mondhatnánk, az ötvenes évektől kezdve már ki volt kövezve az út a következő tervezőgenerációnak, ahonnan listánkat folytatjuk.
Bonnie Cashin –fent említett McCardell mellett– szintén az amerikai sportruházat és ready-to-wear úttörője volt. Cashin fontos szerepet játszott a réteges öltözködés megteremtésében, a high-end divat és női kiegészítők használatának fontosságában. Ruhái szerepet kaptak olyan hollywoodi szuperprodukciókban is, mint az "Anna and the king of Siam" vagy az "A Tree Grows in Brooklyn".
A varsói származású Barbara Hulanicki a Brighton Művészeti Iskola elvégzése után nyitotta meg ikonikus boltját, a Store Bibát, ami az akkori rock and roll stílus szinonimájává vált, ügyfelei közé tartozott a Rolling Stones, David Bowie és Marianne Faithfull is. Anna Wintour első munkahelye is Hulanicki üzletében volt, az amerikai Vogue mai főszerkesztőjét értékesítési asszisztensként alkalmazták.
Az 1934-ben született Mary Quantnak köszönhető a miniszoknya, amit London sikkesnek számító Chelsea negyedében, Bazaar nevű butikjában árult 1955-től. A miniszoknya feltalálását maga a királynő is elismerte és ki is tüntette érte a tervezőt. Quant 2000-ben vonult vissza az üzleti életből, de főművének már világnapja is van.
Sonia Rykiel kirakatrendezőként kezdte pályafutását egy párizsi textiláruházban, majd 1953-ban férjhez ment egy elegáns butik tulajdonosához, Sam Rykielhez. A „kötés királynőjének” is nevezett Rykiel első kreációját "szegény fiú pulóverének" keresztelte és férje márkájának neve alatt forgalmazták. A szimbólummá vált pulóver az Elle magazin címlapjára is felkerült, mellyel nemzetközi hírnevet szerzett magának. Kötött darabjainak jellegzetessége a szegélyek elhagyása, de Sonia Rykiel tett először a pulóverekre betűket és szavakat is.
Katharine Hamnett a nyolcvanas években vált híres divattervezővé túlméretezett pólóival, amiket fekete-fehér üzenetekkel díszített, ezzel megalkotva az anti-divat fogalmát. Drogellenes „Válaszd az életet!” feliratú pólója, amit George Michael viselt, emlékezetes lehet a Wham! egyik videoklipjéből.
Rei Kawakubo az 1980-as években forradalmasította a párizsi divatot. Kawakubo soha nem tanult szabászatot, ihletet a városi kultúrákból és tradicionális japán divatból merített. Kawakubóért olyan sztártervezők rajonganak, mint Marc Jacobs, Stefani Pilati vagy Alexander McQueen. Korai munkáival, az arcvédős garbóval, kitömött ruháival és a Comme des Garçons márkával divattörténelmet írt.
Vivienne Westwood 1971-ben nyitotta meg első butikját, ami egyszerűen csak a SEX nevet kapta. 1973-tól kezdte el gyártani megbotránkoztató fétistárgyait, lázadó feliratú pólóit, melyek szerves részei lettek a modern punk, a new wave kultúrának. Westwood nélkül nem olyan lett volna a Sex Pistols, amilyen, nem léteznének biztosítótűvel díszített ingek, nem járnánk platformcipőben, kockás nadrágban, de szakszerűen redőzött, elegáns ruhákban sem.
Betsey Johnson a hetvenes évek elején kezdett el hordható divattal foglalkozni, 1972-ben már az amerikai Coty Award-dal tüntették ki. Johnson Japánban állatmintás kollekcióival aratott sikert, 2002-ben pedig New York fashion streetjén, a VII. sugárúton adták át a „Fashion Walk of Fame” kezdeményezés keretében a Betsey Johnson nevével kikövezett útszakaszt. Johnson már 1999-ben demonstrált az anorexiás modellek foglalkoztatása ellen – hozzá képest a Vogue erős késében van. A tervezőnő giccsbe hajló, extravagáns ruháit olyan hírességek hordják, mint Courtney Love, Jennifer Aniston vagy Salma Hayek.
Sorozatunk utolsó, harmadik részében bemutatjuk majd a középosztály tervezőjét, Diane Von Fürstenberget, a fehér ing anyját, Carolina Herrerát, minden esküvőre készülő amerikai lány álmát, Vera Wangot, a korántsem ismeretlen Miuccia Pradát és Stella McCartney-t is!
