Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy évvel azután, hogy óriási port vert fel Lizzie Miller retusálatlan fotója a Glamour magazinban, a plus-size modell mesélt arról, hogy mennyire változtatta meg az életét az ominózus kép.
Egy évvel azután, hogy óriási port vert fel Lizzie Miller retusálatlan fotója a Glamour magazinban, a plus-size modell mesélt arról, hogy mennyire változtatta meg az életét az ominózus kép. Elmondása szerint kínosan érezte magát, amikor meglátta a fotót, amit a magazin vége felé rejtettek el. „Azt mondtam magamnak: oké, ez nem a legjobb fotó, de semmi gond, senki nem látja majd” – nyilatkozta Miller, akinek nem lett igaza, hiszen a felhajtásnak köszönhetően milliók vizsgálták meg tüzetesen csupasz testét.
A fotó megjelenése után állítólag százával kapta a leveleket és az e-maileket azoktól, akik megörültek annak, hogy végre egy olyan nő szerepel a magazinban, aki olyan, mint ők, ráadásul egyre több munkát ajánlottak neki amerikai és francia divatcégek – írja a Daily Mail. Millernek nagyon sokat segítettek a pozitív visszajelzések, végre sikerült elfogadnia magát. Az egyik levél állítólag meg is ríkatta. „Egy lányt a testvére állítólag folyton azzal heccelte, hogy kövér és csúnya. Ha mostanában nem érzi jól magát a bőrében, akkor megnézi a fotómat, és máris jobb lesz a kedve. Amikor elolvastam a levelét, elsírtam magam. Sajnáltam őt” – tette hozzá.
Visit msnbc.com for Breaking News, World News, and News about the Economy
Lizzie Miller szerint a tervezőknek előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy teltebb nők is vannak a világon, és nekik is van pénzük, amit akár az ő termékeikre is költhetnek. „Mi is szívesen vennénk fel divatos ruhákat” – tette hozzá. „Amikor nyolc évvel ezelőtt modellkedni kezdtem, a teltebb nőknek készült ruhák úgy néztek ki, mint a krumplis zsákok. A tervezők megpróbálták elrejteni az alakot, mert nem tudták, hogy mit kezdjenek vele” – nyilatkozta Miller, aki szerint azóta változott ugyan a helyzet, de lassan haladunk . „A szobatársam alkatilag sovány, de annyi lány van, aki sokkal nagyobb nálam. Kész őrültség, hogy a divatipar számára csak egy alkat létezik, és ha te nem illesz bele ebbe a típusba, akkor kövérnek titulálnak” – nyilatkozta Miller, aki szerint még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne számítson különleges esetnek az, ha egy méretesebb lány szerepel egy magazinban. A Missouri Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint egyébként a nők sokkal rosszabbul érezték magukat a bőrükben, miután három percen keresztül nézegettek modellekről készült fotókat.
A 21 éves modell elmondta, a hozzátartozói sem soványak, és bizony nehéz felvenni a harcot a genetikával. Hozzátette, gyermekként egyébként sem étkezett túl egészségesen, sok chipset, édességet, sajtburgert evett, zöldséget viszont alig fogyasztott. Étkezési szokásai miatt tizenkét éves korában sokkal többet nyomott, mint most. A diáktársai természetesen folyamatosan szekálták súlya miatt, különösen egy fiú volt nagyon gonosz vele. „Amikor kificamodott a bokám, azt állította, hogy egy másik srác szerint azért történt velem mindez, mert túl kövér vagyok. Azt is mondta, hogy amikor rövidnadrág van rajtam, az emberek undorodva fordulnak el, mert annyira rondák a lábaim” – emlékezett vissza Miller. Miután azonban a szülei felkeresték az illető szüleit, a gúnyolódás abbamaradt.
Miller úgy döntött, nem akarja, hogy mindenki kövér lányként gondoljon rá, és szüleivel együtt csatlakozott a WeightWatchers programhoz. „Az emberek azt kérdezték tőlem, hogy modell vagyok-e” – mesélte Miller, aki sokáig nem hitt abban, hogy érdemes lenne ebben az irányban mozgolódnia, hiszen hiába fogyott le, azért sokkal teltebb volt, mint az átlagos modellek. 13 éves volt, amikor a plus-size modellekkel foglalkozó Wilhelmina ügynökség leszerződtette, és megtapasztalta, hogy milyen nyomás nehezedik a modellekre: „Amikor New Yorkba költöztem, több modellel laktam együtt. Az egyik lány, aki Japánban dolgozott, egyértelműen anorexiás volt. Keleten sokkal soványabb lányokat keresnek, mint Nyugaton. A lakótársam naponta két-három órákat futott, és akkor sem tudott nyugton maradni, amikor a televíziót néztük; vagy felüléseket csinált, vagy lábemeléseket, emellett csak nagyon kis adagokat evett”.
