Minél kevesebb pénz forog, annál hosszabbak a szoknyák. Idén is beigazolódik ez a miniszoknya feltalálása óta bizonygatott tétel?
A tétel természetesen a bulvárközgazdaság elmélete, nem kell túlságosan komolyan venni, de a mini kétségtelenül nagy évtizedei a huszas, hatvanas és nyolcvanas évek voltak, a maxi pedig a harmincas és a hetvenes években hódított. Legnagyobb sikere Twiggy közvetítésével a hatvanas években volt, az 1972-es olajválság nem csak az izomautókat, de a minit is magával vitte.
A szoknyás elmélet George Taylor, amerikai közgazdász nevéhez fűződik. 1927-es elmélete szerint a gazdasági válságok idején azért a hosszú szoknya a divat, míg ha szárnyal a gazdaság, a mini a menő. Mindezt azzal magyarázza, hogy ha jól megy a nőnek, szívesebben mutogatja lábait rövid szoknyában és költséges selyemharisnyában, míg szegényebb időkben a hosszú szoknyakorc alá rejti stoppolt zoknis lábát.
A rúzsfogyasztást is kötik a tőzsdeindexhez, a kettő mozgása fordítottan arányos, minél rosszabb helyzetben van egy gazdaság, a nők az annál olcsóbb megoldások felé nyúlnak a szépítkezésben. De mi lesz idén nyáron?
Visszajön a forrónadrág, amit tekinthetünk a miniszoknya közeli rokonának.
Elegáns és üzleti viseletként jelenik meg, hiába a valóságtól elrugaszkodott ötlet együtt a blúz és a két centi hosszú sortocska. Ahol az ing az elvárás, a sortot kitiltják, ahova sortban lehet menni, nem kell blúzba és blézerbe burkolózni. Legfeljebb egy jó lábak a riviérán élőképben tudom elképzelni ezt a megjelenést.
2010 tavaszán rövidülnek a szoknyák is, tavaly a térd alá érő ceruzaszoknya volt a legtrendibb, idén a szoknyahossz elindul a combon felfelé, a mini megint divatba jött. Ha jó lábaik vannak, hordják egészséggel!
