Ahogy nincs nyár jéghideg fröccsök és véget nem érő, mámoros éjszakák nélkül, ugyanígy nem hiányozhat a kötelező, szezonvégi megfázás sem.
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/> <meta content="Word.Document" name="ProgId"/> <meta content="Microsoft Word 11" name="Generator"/> <meta content="Microsoft Word 11" name="Originator"/>
<link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CNOEMIM%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"/>
Ahogy nincs nyár jéghideg fröccsök és véget nem érő, mámoros éjszakák nélkül, ugyanígy nem hiányozhat a kötelező, szezonvégi megfázás sem. Nyár elején még hajt minket a lelkesedés, immunrendszerünk könnyedén megküzd a kisebb-nagyobb hapcikkal. A kezdeti, vészjósló tünetekre legtöbbször elég, ha bekapunk pár ezer mg C-vitamint, alszunk egy kiadósat és másnap este már lehet is folytatni a züllést. Aztán ahogy egyre finomabbak lesznek a görögdinnyék, a nappalok viszont egyre rövidebbek, mi is nehezebben regenerálódunk, és a vitamin mellé már becsúszik egy-egy gyógyszer is, a zsebkendő pedig állandó kiegészítőnk lesz. Az utolsó lökést aztán hagyományosan a Sziget adja meg és akit az egyhetes züllés után nem dönt le a lábáról egy hatalmas megfázás, annak vagy atom immunrendszere van, vagy nem bulizta kellőképpen végig a nyarat. Ha már elért minket is az utálatos kór, taknyunk-nyálunk folyik és olyan gyengék vagyunk, mint a harmat, akkor eljött az ideje, hogy végre rendesen kikúráljuk magunkat, hogy az utolsó, nyárbúcsúztató bulikra ne vörös szemekkel és folydogáló orral kelljen beállítanunk. Mi a teendő tehát, ha a test megadta magát?
Az első és legfontosabb a sok folyadék. Igen, meleg van, igen, hőemelkedésünk van és már egyébként is szakad rólunk a víz, de akkor is próbáljunk magunkba erőltetni minél több, lehetőleg forró levet. Igaz, hogy így nyár végére már olyan nekünk a fröccs, mint télen a kakaó, de a tuti eredmény érdekében a legjobb, ha pár napig mégis mellőzzük az alkoholt. Ha éppen arra vágyunk, ihatunk gyümölcslevet, de a legjobb mégis a forró tea. Abból meg leginkább a kamilla és a hársfa, gyulladáscsökkentő és nyugtató hatásuk miatt, illetve a csipkebogyó is jó választás lehet, mivel magas a C-vitamin tartalma. Ha kapar a torkunk, kavargassunk mézet a teánkba, romos immunrendszerünk megerősítésére pedig bátran csöpögtessünk 10-20 csepp echinaceát a bögrénkbe. A hagyományos kínai orvoslás a gyömbért is alkalmazza megfázásos tünetekre. Hörpölgethetünk akár ily módon fűszerezett filteres teákat is, de ennél talán autentikusabb és finomabb tud lenni, ha pár karika gyömbért leforrázunk és mézzel-citrommal ízesítjük.
A nagyi finom húslevese is megváltást jelenthet a meggyötört testnek, hiszen már maga a tudat, hogy valaki külön miattunk nekiállt főzni, szívmelengető, ennél fogva gyógyhatású lehet. Én már régóta ki akartam próbálni a mézes tea egy különösen vonzó változatát is, ami állítólag Angliában kedvelt népi gyógyitóka: a tűzforró teához az angolok egy fél deci rumot adnak (whiskyvel se lehet rossz). Ez az ital aztán valóban csodákra képes, (azon túl, hogy persze finom is) átmelegít és tisztítja a légutakat. El nem hanyagolható szempont továbbá, hogy az ember jóval derűsebben viseli a nyűglődést. Egy bögrénél azonban tényleg húzzuk meg a határt, különben a derű könnyen átcsaphat szétcsúszásba, a túl sok alkohol meg ahelyett, hogy megnyugtatná, csak ingerli a nyálkahártyánkat.
Az elegendő folyadékfogyasztás mellett legalább ennyire fontos az is, hogy minél többet pihenjünk. Bármennyire is jó lenne tovább zizegni városszerte, mégis próbáljunk a fenekünkön maradni legalább pár napig, különben a nyári megfázást könnyen elnyújthatjuk az első szeptemberi napokig. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor aligha nyújtunk kellemes látványt. A vörös szemre, cafatosra fújt ormányra és a szinte túlvilágról szóló köhögésre úgyis mindenki csak azt fogja mondani, hogy húzzunk azonnal haza. Viszont, ha a pajtások is hasonlóan romos állapotban leledzenek, akkor akár csoportterápiaként, lábadozó pizsamapartit is rendezhetünk, lehetőleg a szolid, csendes-ülős, teázós, propolisz nyalogatós, felváltva orrot fújós fajtából. Számomra azonban a megfázás mégis csak magányos műfaj: elég ha csak én szembesülök meggyötört fizikai valómmal és annak kevéssé vonzó látványával.
Akárhogy is, egy testet-lelket-szellemet megnyomorító megfázásra mindig gyógyír lehet bármilyen agyzsibbasztó tevékenység. Persze próbálkozhatunk azzal, hogy otthonról dolgozunk, esetleg kikalapálunk pár oldalt a szakdolgozatunkból (ójaj), de nagy valószínűséggel az agykapacitásunk maximum egy Bridget Jones Naplója, illetve, hogy a férfiakra is gondoljunk, egy Pop, csajok, satöbbi szintű film befogadására hitelesít minket.
Én például most éppen azon tusakodom, hogy egy Jóbarátok, vagy egy Szex és New York DVD-t toljak be a laptopba. Mindjárt összegereblyézek egy kupac zsebkendőt, visszabújok a párnák közé kezemben egy hatalmas bögre gőzölgő, mézes teával, orromon pedig egy kiló lassan olvadozó Niveával. Árulja el, Ön mire esküszik?
(Fotó: Northfoto)
