Képzeld el, hogy találsz egy pénztárcát, amiben pénz, kulcs, személyes iratok vannak. Mit teszel? A becsületes megtaláló szerepét vajon akkor is felöltöd, ha épp senki nem figyel? Állítólag nehéz mérni a becsületességet, de az „elveszett pénztárca” teszt mégis képes volt meglepetést okozni a kutatóknak.
Az első, eredeti kísérlet egész pontosan 40 ország összesen 355 városának bevonásával történt. A kísérletet hotelekben, bankokban, közhivatalokban és számos kulturális intézményben bonyolították le 13 kutatósegéd közreműködésével.
A csali egy áttetsző pénztárca volt, lássuk, hogyan szerepeltek a résztvevők.
A talált pénztárca és a becsületesség
2013 és 2016 közt világszerte több mint 17 000 ügyintézőt állítottak választás elé. A teszt forgatókönyve szerint a beépített ember sietősen odalépett a pulthoz, azzal a szöveggel, hogy talált egy pénztárcát a sarkon, de nagyon siet, ezért nincs ideje megkeresni a tulajdonosát. Az átlátszó pénztárcák miatt a résztvevők láthatták annak tartalmát. A tárcák felében kulcs, bevásárlólista és névjegykártyák, a másik felében kb. 13 dollárnyi (akkori értéken kb. 3500 forintnyi) pénz volt.
A kutatóknak volt egy feltevése: azt gondolták, hogy a pénz torzít majd a becsületességen, ugyanis korábbi tanulmányok igazolták, hogy az emberek gyakran megbocsátják maguknak kis összegű pénz ellopását. Még úgy is, hogy nagy totálban jobban szeretünk magunkra jóságos, őszinte emberként gondolni. Viszont ez a kis összeg, az ismeretlen „áldozat”, valamint az, hogy nem is tudjuk, hol veszett el végül is ez a tárgy, így rajtunk valószínűleg nem keresi majd senki, ad egy kis lejtést a pályának.
A tesztben tudtukon kívül részt vevő emberek, ebben a nagyszabású, becsületességet vizsgáló kutatásban mind a közgazdászokat, mind a kutatást lebonyolítókat meglepték.
A várakozásoktól eltérően a pénz nélküli tárcáknak csupán 46%-át, a pénzt is tartalmazóknak viszont 61%-át jelentették. Ez a minta világszerte jellemző volt, a résztvevők korától és nemétől függetlenül, vagy hogy megfigyelték-e őket a pénztárca leadásakor. Amikor a kutatók megemelték a kísértésbe esés esélyét azzal, hogy közel 100 dollárt tettek a pénztárcába, az eredmények új fordulatot vettek. Az esetek 72%-ában jelentették az elveszett pénztárcát.
Lopás vagy becsületesség
Sok elmélet létezik, hogy miért becsületesebbek az emberek, ha a pénztárca értékesebb. 100 dollár mindenképp növeli az önös érdeket. Azonban a nemzetközi felmérések szerint az emberek már lopásnak érezték volna nagyobb összeg zsebre vágását, ami megnehezítette volna pozitív énképük fenntartását. Az is lehetséges, hogy amikor a pénzügyi tét magasabb, a pénztárca tulajdonosának feltételezett kára is az. A becsületesség melletti elköteleződésünk a munkahelyünkön más szintű lehet, így a résztvevők lehet, hogy másképp viselkedtek volna munkahelyen kívül.
A Reader's Digest felbuzdulva a fenti kísérleten, elvégezte a sajátját: 192 pénztárcát „veszítettek el” riportereik a világ különböző városaiban. Mindegyikben elhelyeztek egy nevet mobiltelefonszámmal, egy családi fotót, kuponokat és névjegykártyákat, valamint 50 dollárnak megfelelő összeget. Mind a 16 kiválasztott városban 12 pénztárcát „vesztettek el”, parkokban, bevásárlóközpontok közelében és járdákon. A tesztben Budapest is részt vett.
Így szerepelt Budapest a teszten
Gazdájához visszatalált pénztárcák: 12-ből 8.
A tizenhét éves Györfi Regina volt az egyik megtaláló, aki a pénztárcában található mobiltelefonszámot rögtön azután tárcsázta, hogy egy bevásárlóközpont területén megtalálta az elhagyott holmit. „Emlékszem, hogy az autóból apukám vette észre az út szélén elhagyott pénztárcát” – mesélte az újságnak. „A tulajdonos nagyon hálás volt, a pénztárcában lévő papírok nélkül el kellett volna halasztania az esküvőjét, amelyre még aznap került volna sor!”
A 12-ből azonban akadt olyan is, aki nem tűnt annyira becsületesnek. Egy hatvanas évei elején járó nő a megfigyelések szerint kinyitotta a tárcát, majd bement egy közeli épületbe.
A legbecsületesebb ország: Helsinki, Finnország
Gazdájához visszatalált pénztárcák: 12-ből 11.
Lasse Luomakoski, egy 27 éves üzletember volt az egyik becsületes megtaláló. „A finnek természetüknél fogva becsületesek” – nyilatkozta. „Mi egy kicsi, csendes, szorosan összetartó közösség vagyunk. Alacsony a korrupció, még a piros lámpán sem megyünk át.” Kallio munkásnegyedében egy hatvanas éveiben járó házaspár is hasonló véleményen volt: „Természetesen visszavittük a tárcát. A becsületesség egy belső meggyőződés.”
