Jusson eszünkbe minden ollóhasználatkor, hogy egy több ezer éves találmányt tartunk a kezünkben, amit már az ókori egyiptomiak is használtak. A dizájn azóta persze sokat változott, de az ollók történetének egyik legikonikusabb fordulatát a Fiskars-gyár hozta el, amikor megalkotta narancssárga színű ollóját.
A Fiskars vállalatot 1649-ben alapította egy holland kereskedő a márkának nevet adó Fiskars faluban: a cég ma a legrégebbi magántulajdonban lévő vállalatok egyike Finnországban. Krisztina svéd királynő adott engedélyt számára öntöttvas és kovácsoltvas termékek, úgymint szegek, drótok, kapák gyártására.
1822-ben egy finn gyógyszerész felvásárolta a faluval együtt a gyárat, és evőeszközök, ollók gyártására állt rá. A szabóolló ekkor még nehéz vaseszköz volt, egy szabó nagyjából egyhavi keresetét áldozta megvásárlására. A Fiskars narancssárga ollójának története egyúttal az olló demokratizálódását is jelentette.
A műanyag ollók feltalálása
A Fiskars egykor minőségi fémollók kovácsolásáról volt ismert, amelyeket ruhák szabásához és bútorok kárpitozásához használtak. Ezek a szerszámok meglehetősen súlyosak voltak és nehézkes volt a használatuk, mesélte Jay Gillespie, a Fiskars marketingért felelős alelnöke.
Ez az 1960-as években változott meg, amikor a műanyag egyre népszerűbbé vált. A Fiskars ezt a szívós, de könnyű anyagot kezdetben asztallapok és edények készítéséhez használta, de a vállalat egyik ipari formatervezője, Olof Bäckström megérezte benne a lehetőséget.
A műanyag felhasználásával megalkotott egy súlyban határozottan könnyebb ollót, melynek nyele a kézhez igazodóan ívelt, így a használata is könnyebbé vált.
Ez a módosítás hozzájárult az olcsóbb előállítási költséghez is, így az olló tömegek számára is megfizethetővé vált.
Véletlenül lett narancssárga a Fiskars olló színe
A Fiskars piackutatást végzett, hogy meg tudja határozni, milyen színűre tervezze az olló nyelét. A Fiskamin termékcsaládban használt színválaszték sikeres volt, ezért volt értelme megkérdezni a potenciális vásárlókat, hogy milyen színeket szeretnének látni. A fogyasztók visszajelzései három kívánt színváltozatot emeltek ki: fekete, zöld vagy piros.
Bäckström, aki maga is a fekete irányába hajlott, elkészíttette a prototípusok öntőformáját, amelyeket egy munkatársi értekezleten kívánt bemutatni, hogy véglegesen megszavazzák a termék színét.
A gépkezelő a fröccsöntő gépbe helyezte a formát, ugyanabba a gépbe, amely korábban a Fiskamin termékeket, akkor épp egy gyümölcscentrifuga alapját gyártotta. A fröccsöntő gép tartályában maradt némi narancssárga műanyag, amit nem akartak elpazarolni, ezért a döntés spontán született meg: a prototípust narancssárga verzióban is bemutatják a többi szín mellett.
Az ülésen egyértelmű sikert aratott a véletlenszerűen választott szín, szembemenve a piackutatás eredményeivel, megszavazták a narancssárga színt az ollónak.
Évek teltek el a sikerig
A prototípus ugyan 1961-ben elkészült, de az olló csak hat évvel később került a piacra, miután egy speciális köszörülési technikát is kifejlesztettek a sorozatgyártáshoz. Miután 1967-ben gyártásba került, egyből óriási sikert aratott. A Fiskamin termékcsoporttal ellentétben az olló meghódította a világot. Eljutott az Egyesült Államok partjaira, ahol a kereslet olyan nagy volt, hogy a Fiskars az 1970-es években kénytelen volt felhúzni egy amerikai gyárat is.
Több mint 300 éves fennállása után a Fiskars ezzel az egyetlen termékével, kevesebb mint egy évtized alatt globálisan ismert névvé vált.
Nevük nemcsak a kiváló minőségű ollóval, hanem a markolatok élénk narancssárga színével is erősen összekapcsolódott, amely a véletlennek, de még inkább a finnek híresen takarékos hozzáállásának köszönhető.
A mai napig ők gyártják a világ legkelendőbb ollóit, amelyekből világszerte több mint egymilliárd darabot adnak el, csak az Egyesült Államokban a háztartások közel kétharmada rendelkezik Fiskars márkával ellátott termékkel. Az évek során az alapterméknek számító olló apró tervezési finomításokon esett keresztül, a nyél és a penge geometriáján finom változtatásokat eszközöltek, és a karbantartás érdekében egy csavarral egészítették ki a csuklót. De összességében a mai változat alig különbözik az első tömeggyártott példánytól.
