Elgondolkoztál már rajta, hogy miért esnek mindig talpra a macskák? Lássuk, mit mondanak a szakemberek a kérdésről.
A macskák ügyes mászók, ami praktikus számukra, hiszen szeretik a magas helyeket, ahol elrejtőzhetnek a ragadozók elől, illetve szemmel tarthatják környezetüket és beláthatják vadászterületüket. „Mivel mászniuk kell, meg kellett tanulniuk esni is, anélkül hogy komoly sérüléséket szenvednének”, mutatott rá Kimberley Huston, a Kent Állami Egyetem állatorvos-technológiai igazgatója, aki szerint a macskáknak fantasztikus az egyensúlyérzékük, de azért velük is megesik, hogy hibáznak.
Ezért esnek mindig talpra a macskák
Ha láttál már macskát egy szekrény tetejéről leugrani, akkor valószínűleg te is döbbenten figyelted, hogy milyen elképesztő kecsességgel rugaszkodik el, majd úgy érkezik a talpára, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ez annak köszönhető, hogy a fülében lévő egyensúlyszerv folyamatosan információkat küld az agyba, ami esés közben úgy koordinálja mozgását, hogy kiváló egyensúlyérzékét és rugalmasságát kihasználva képes legyen testét megcsavarva talppal a föld felé fordulni.
„Ahogy a macska fejjel lefelé zuhanni kezd, teste automatikusan átfordul. Először a fej kerül függőleges helyzetbe, amit a mellső végtagok követnek, hogy védjék a fejet az esetleges ütközésektől. (Különösen az állra alulról mért ütés veszélyes.) Ezután a gerincoszlop felső szakasza, vagyis a törzs eleje igazodik a fejhez, majd behajolnak a hátsó lábak, s ha valamennyi végtag készen áll a földet érésre, megfordul a törzs hátsó fele is. Közvetlenül landolás előtt a macska kinyújtja mind a négy lábát, és begörbíti a hátát, hogy tompítsa a becsapódás hatását. Miközben az állat fokozatosan átfordítja a testét, kimerevített farka – amely ellensúly szerepét tölti be – úgy jár, mint a propeller” írja az alig néhány tized másodpercig tartó folyamatról Desmond Morris, a Miért csinálja...? A macska című könyvében. Ezt a szaknyelvben „önigazgató reflexnek” vagy „korrekciós reflexnek” nevezik.
A magasabb néha jobb
A különleges képesség lehetővé teszi a macskák számára, hogy a kisebb eséseket sértetlenül ússzák meg, de akad példa olyan extrém esetekre is, amikor akár egy 32 emeletes zuhanást is túlélnek. Dr. Bodó Andrea állatorvos a Díványnak elmondta, amikor az állat igyekszik az esés irányába fordulni, ejtőernyőkét nyitja szét a lábait, hogy csökkentse a zuhanás sebességét, a talpra érkezéssel pedig a hasi és mellkasi szerveket védi a sérüléstől. „Ha az oldalára vagy hátára esne, a tompa trauma következtében komoly belső vérzés alakulhatna ki. Súlyos sérülés azonban akkor is előfordulhat, ha a talpára érkezik. Idetartoznak például a végtagtörések, illetve az állkapocs szétválása és a kemény szájpadlás repedése”, fejtette ki a szakember.
Furcsa anomália, hogy egy épületről lezuhanó macskának nem biztos, hogy az a szerencsés, ha alacsonyabbról esik le, hiszen így nem feltétlenül van elegendő ideje megfelelő irányba fordulni (ehhez akár 12 méteres távolság is szükséges). Ugyanakkor egy bizonyos magasság felett az állat a talpára érkezve is végzetes sérüléseket szenvedhet. „A házi kedvencek közül ilyen szempontból a macska rendelkezik a legjobb túlélési esélyekkel. Azoknál a magasságoknál, ahonnan leesve a macska vidáman továbbsétál, a kutya általában azonnal elpusztul”, tette hozzá Dr. Bodó Andrea. A macskák körében egyében olyan gyakoriak a magas építményekhez köthető balesetek, hogy egy külön kifejezés is létezik rá: a toronyházszindróma.
