Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha valaki spórolni akar, nem elég ha szorgalmasan számolgat, kellően elszántnak és motiváltnak is kell lenni. És igen, ez a nehezebb része.
Brad Klontz pszichológus és pénzügyi szakember szerint ennek az egyik oka az, hogy a spórolás vagy költségvetés szavakhoz olyan negatív dolgokat társítunk, mint a lemondás, szenvedés. Igen, pontosan úgy mint a diétázáshoz, és míg rövid távon nagyon sokan tudják tartani a fogyókúrát, addig hosszú távon sokan elbuknak - olvasható a New York magazin vonatkozó cikkében.
Részletek a hajtás után!
Nehéz lemondani
Traci Mann, a Minnesotai Egyetem munkatársa szerint ha valaki diétázni kezd, akkor megváltozik az ételekhez való viszonya, sokkal étvágygerjesztőbbnek és hívogatóbbnak fognak tűnni, és egyre nehezebb lesz ellenállni annak, amit el akarunk kerülni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha szeretnénk egy kicsit okosabban költeni, mert ahelyett, hogy arra gondolnánk, amink van, folyton az jár az eszünkbe, hogy mitől kell megfosztani magunkat, legyen szó akár egy drága vacsoráról, akár valamilyen új kütyüről.
Sokat segíthet, ha tisztában vagyunk pár lélektani fogással. Az első dolog az, hogy elfelejtjük azt a szót, hogy költségvetés, és helyette inkább pénzügyi tervet dolgozzunk ki. Kezdésképpen érdemes összegyűjteni, hogy milyen dolgokat értékelünk a legtöbbre, mi jelent számunkra igazi élvezetet. Szeretnél jövőre elutazni Spanyolországba? Akkor már meg is van, hogy mi az a cél, amire felfűzheted a pénzügyi terved. Ezután jöhet a számok tologatása, pakolgatása. Igen, ez nagyon úgy hangzik mint egy költségvetés, csak éppen más személetmódot követel, olyat, ami sokkal jobban segít majd eljutni oda, ahova akarsz. Egyrészt azért, mert úgy érezheted, hogy - legalábbis kis részben, de - a te kezedben van az irányítás, és ez bizony nagyon motiváló tud lenni. "Ha tényleg fontosak számodra azok a célok, amik miatt spórolni akarsz, akkor sokkal könnyebb lesz lemondani azokról a dolgokról, amikre nincs is igazán szükséged" - mondta Klontz.
Na, de akkor nézzük a konkrét tippeket:
1. Élj abban a hitben, hogy túlköltekezel
Azért is nehéz spórolni, mert hajlamosak vagyunk alábecsülni, hogy mennyit is költünk. A Journal of Consumer Research című folyóiratban 2008-ban jelent meg egy tanulmány. A kutatás résztvevőinek meg kellett becsülniük, hogy mennyit költenek majd a következő hónapban, illetve egy év alatt. Meglepő módon, az utóbbi összeget sokkal pontosabban meg tudták határozni. De minek köszönhető ez, hiszen az ember azt gondolná, hogy sokkal könnyebb megbecsülni, mennyit költünk a közeljövőben mint hosszabb távon. Nos, a hoszabb időtartam szülte bizonytalanság miatt sokan rászámolnak arra, amennyit szerintük nagyjából költetnének, és így tudattalanul is közelebb kerülnek a tényleges összeghez.
Nagyon sokan nem tudtaosan szórjuk a pénzt, mert - ahogy az előbb említett tanulmány is mutattja - fogalmunk sinjcs arról, hogy mennyi pénz folyik ki a kezünkből valójában, Ebben persze segít, ha vezetjük a kiadásainkat, de sokat jelenthet, ha sokszor készpénzzel fizetünk, mert így könnyebb követni, mennyi pénztől szabadítottuk magunkat. Nem hiszed? Az MIT egyik tanulmánya szerint a tesztalanyok 64 százélákkal többet fizettek volna egy kosárlabdajegyért, ha készpénz helyett kártyával kellett fizetniük. Persze olyan esetekben, amikor határozott céllal költünk, mondjuk megtankoljuk az autót, jó a kártya is, mert kisebb az esélye, hogy túlköltekezünk, de kisebb a kontroll, ha csak úgy vásárolgatunk, mondjuk karácsony előtt elmegyünk ajándékot vadászni a családtagoknak és az ismerősöknek.
2. A jövő és jelen összekapcsolása
A spórolás nagyjából arról szól, hogy szorosabbra húzzuk az övet, hogy a jövőben megengedhessünk magunknak bizonyos dolgokat. Ezzel csak az a probléma, hogy a többségünknek nehéz összekötni a jelent és a jövővel, mert az olyan távolinak és idegennek tűnik. A New York Egyetem kutatói szerint, hogy ha valakinek tisztább képe van a jövőről, akkor sokkal többet tud félretenni. A kutatók résztvevőket két csapatra osztották: a kontroll csoportnak egy teljesen átlagos fotót mutattak magukról, a többieknek pedig egy digitálisan öregített másukat, és utóbbiak kétszer annyit tudtak félretenni.
Ne tévesszen meg senkit ez az eredmény, ez nem azt jelenti, hogy teljes erőből a jövőre kell koncentrálni, hanem azt, hogy egy kicsit közelítsük egymáshoz a mát és a holnapot. Mondjuk ha leülünk, és belegondolunk, hogyan is szeretnénk tölteni a nyugdjías éveinket, könnyebb lesz kapcsolatot teremteni a jövővel. Persze sokaknak nagyon negatív elképzelései vannak arról, milyen is lehet nyugdíjba vonulni, és ha azt hisszük, hogy ez azt jelenti, hogy ekkor nem várnak már ránk kalandok, csak otthon ülünk egész nap, akkor nem biztos, hogy túl motiváltak leszünk ahhoz, hogy spóroljunk. Ám ha sorba vesszük, hogy legszívesebben mivel töltenénk az időnket, könnyebb lesz áthidalni az időbeli szakadékot, és igen, ez azt jelenti, hogy hatékonyabban tudunk majd spórolni is.
3. Nagy célok helyett kis célok
Hiába lebeg a cél a szemünk előtt, attól még lehet, hogy hosszú távon nehéz lesz tartani magunkat hozzá, mert nem biztos, hogy a sok kísértés mellett szinten tudjuk majd tartani a motivációnkat. A csábításnak pedig akkor különösen nehéz ellenállni, ha meg tudjuk nyugtatni magunkat azzal a gondolattal, hogy az indokolatlan költés után majd egy kis időre szorosabbra húzzuk az övet. De mit lehet tenni, hogy ne essünk bele ebbe a hibába? Nos, nem szabad túlvállalni magunkat, először kisebb összegeket próbálj megspórolni, így könnyebb lesz az átmenet. És erre tudományos bizonyíték is van. Egy 2014-es kutatásban arra kérték a résztvevők egyik csoportját, hogy csak a jövő lebegjen a szemük előtt, ne gondoljanak se a múltra, se a jelenre, vagyis csak az járjon a fejükben, hogy ha sikerült magukat tartani a tervhez, akkor mennyi pénzük lesz a végén. A többieknek nem lineárisan, hanem cikikliskusan kellett szemlélnie a sprólolást, vagyis ha most nem tud félretenni, a következő ciklusban sem tud majd. Mint kiderült, a második csoportnak 78 százalékkal többet sikerült megtakarítania, vagyis tényleg nem a cél, hanem az odavezető út a fontos.
