A First Lady absztrakt festményekkel dobta fel a különleges összejövetelekre fenntartott termet.
Amerika First Ladyje 2010-ben a Los Angeles-i székhelyű lakberendező, Michael Smith segítségével alakította át az Ovális Irodát, aminek köszönhetően kényelmes kanapék, bézs színpalettájú kiegészítők és csíkos tapéta kapott helyett az elnök munkahelyéül szolgáló szobában. Michele Obama ezúttal az 'Old Family Dining Room' névre keresztelt étkezőnek esett neki és modernizálta azt kortárs művészeti darabokkal.
A projekt már öt éve tervbe volt véve, a felújítás során pedig számos régiséget és műalkotást is megtartottak, mint például azt az 1780-as évekbeli kristálycsillárt, ami már a Kennedy-korszak óta a terem dísze. A napsárgáról elefántcsontfehérre változott szoba eredeti kortárs festményekkel is gazdagodott, a zártkörű rendezvények, elnöki ebédek valamint különleges összejövetelek számára fenntartott ebédlőbe bekerült többek közt Robert Rauschenberg 'Early Bloomer' című képe, Josef Albers két festménye, valamint Alma Thomas 1966-os 'Feltámadás' című alkotása, amit még tavaly vásárolt a First Lady 290.000 dollárért (körülbelül 78 millió forint) egy New York-i galériában. Ez azért bír különösen nagy jelentőséggel, ugyanis Alma Thomas az első afro-amerikai nő, akinek munkája bekerült a Fehér Ház állandó gyűjteményébe. – írja az Elledecor.com, hozzátéve, hogy az absztrakt művészet mindig is nagy kedvence volt Obamának.
A felújításokat a White House Historical Association nevű egyesület finanszírozta, a költséges festményen kívül helyett kapott még a helyiségben egy ezüst teáskészlet, amit Kína mutatott be az 1939-es New York-i világkiállításon, négy darab aranyozott bronz gyertyatartó, egy 1902-ben készült tükör, ami a Roosevelt-éra óta a Fehér Ház tulajdona, egy 1800-as évekbeli mahagóni asztal, illetve egy kredenc is, ami egykor Daniel Websteré volt. „ Ez az egész fantasztikusan tükrözi mindazt, amit Obama csinál a Fehér Házban. Mindazonáltal nagyon tisztelettudóan emlékeznek meg a múltról is. Az egész annyira elegáns, friss és élettel teli” – méltatta a látottakat az Architectural Digest főszerkesztője, Margaret Russell.
