Létezik egy hely, ahol rövid időre minden lehetséges: Pókemberként, biztosítókötelek nélkül mászhatsz a falon, idilli tájakon suhanhatsz végig, a Gyűrűk Urában is használt módszerrel pedig akár óriássá válhatsz. A nemrég megnyílt etyeki Korda Filmparkot mi is megnéztük magunknak.
Manapság kevés olyan dolog van, ami még képes úgy felkelteni és fenntartani az emberek érdeklődését, mint a film és a filmkészítés világa. Bár ezen a sokszor túlmisztifikált területen is egyre több trükkre derül fény, a Lumiére-fivérek első vetítése óta, több mint 100 éven keresztül sikerült megőriznie egy ritka kiváltságot: a közönség kiemelt figyelmét.
A nemrég Etyeken megnyílt Korda Filmpark Látogatóközpont éppen arra a bizsergetően kellemes voyeur-érzésre épít, ami a filmrajongókat egy-egy sztár személyes közelsége hatására hatalmába keríti. És ha a park területén az épp zajló forgatásokra sajnos nem is, de az európai filmkészítés kezdeteibe és az olykor pofonegyszerű, valahol épp ezért lenyűgöző illúziókeltő eszközök használatába azért bepillanthatunk.
Filmes erődítmény a pusztán
Az odajutás már magában is komoly kihívásnak bizonyult számunkra, pedig elvileg nem egy nagy ördöngösség megtalálni Etyeket, így csak fokozódott az izgalmunk, amikor megpillantottuk az első blikkre a semmi közepén álló filmes erődítményt. A bejárat egyébként a Korda Filmstúdiók szimbólumát formázza, egy hatalmas szemet, amelyen áthaladva a látogatóközpont területére jutunk: az épp aktuális (körülbelül 15 fős) csoporthoz csatlakozva első állomásként a Korda-emlékkiállításon találtuk magunkat, ahol az európai filmipar atyja, Korda Sándor (alias Sir Alexander Korda) meseszerű történetével ismerkedtünk meg. A Pusztatúrpásztón született filmes valóban a semmiből indulva tornászta fel magát a legnevesebb sztárok körébe és lett kezdetben a magyar, majd a brit – és így az európai – filmgyártás megkerülhetetlen rendező-producere.
Királyi körülmények egy hotelszobában
Élj úgy, mint egy milliomos, és aztán az is leszel – szól Korda mottója, amit egy fitying nélkül képes volt olyan profi módon követni, hogy tényleg bejött neki. Díszletek és fotók bizonyítják, milyen királyi körülményeket teremtett magának egy olyan hotelszobában, amit a beköltözéskor még egyáltalán nem tudott volna kifizetni, a kiállítótérben egyre beljebb kalandozva pedig arról is meggyőződhettünk, milyen használati tárgyak segíthették céljai elérésében. A rövid, de átlátható filmtörténeti részlegen a diorámától kezdve a filmvetítőgépeken keresztül a pörgetős könyvekig mindenféle izgalmas eszközzel találkozunk – utóbbiak esetében végre a gyerekek is örülhetnek, hogy van mihez hozzányúlni.
De küzdj az életedért!
Mint kiderül, ez csak a kezdet: az interaktív szekcióban ugyanis éppen az a lényeg, hogy a látogató birtokba vegye a filmes trükköket szolgáló díszleteket. Adott esetben a falon könnyedén mászó Pókemberré válhatunk – ez a fektetett faldíszlet egyébként a legnépszerűbb fotózkodás szempontjából –, főleg a fiatalabb látogatók pózolnak lelkesen: egymás lábába kapaszkodnak, hason és oldalfekvésben igyekeznek felvenni a lehető legtökéletesebb testhelyzetet. „De küzdj az életedért!” – szólítja fel az ideális fotó reményében egy apuka a látszatfalról csak úgy ímmel-ámmal lógó lányát.
A másik kedvenc az úgynevezett Ames-szoba, egy olyan különleges paraméterekkel megépített helyiség, amely a két sarkában álló egy-egy személyt egymáshoz képest óriásnak, illetve törpének láttatja. „Nagyobb lehetsz anyánál” – mondja a csapatot kísérő animátor, Madár Tamás az egyik kislánynak, és tényleg: a szoba falába vágott kis lyukon keresztül, fél szemmel vizslatva a két embert valóban úgy érzékeljük, hogy megfordul a normál magasságkülönbség. Így lettem jómagam is hatalmas debella a nálam egyébként magasabb fiú mellett. Kézzelfogható filmes vonatkozás nélkül, önmagában persze ez sem lenne az igazi: megtudtuk, hogy A Gyűrűk Urában ezzel a módszerrel oldották meg a hobbitok és Gandalf közti magasságkülönbséget, de a Charlie és a csokigyár vonatkozó részeinek is ez a titka.
Mindenható és lópatazaj-generátor is lehetsz
De ha még ez sem lenne elég, egy, a Karib-tenger kalózaiban is alkalmazott hajómaketthez hasonló darabon élhetjük ki a mindenhatóság iránti vágyunkat: esőt, szelet generálhatunk és hajthatjuk a masinát. Aki a videoklipekből ismerős bombázókéhoz hasonlóan szélfútta hajra áhítozik, a zöldszobában elhelyezett pöpec kis motoron, egy ventilátor jótékony közreműködésével száguldhat a különböző hátterek előtt. Csoportunk egyik szellemes fiútagja egyhelyben ered futásnak a motor mellett, így olyan, mintha szörnyű iramban tartana lépést annak utasával. Úgy fest, az aktívkodás, a közreműködés lehetősége teszi igazán érdekessé a látogatóközpontot: kipróbálhatjuk például, hogy milyen is egy film utózörejezése – a vállalkozó szellemű delikvens a saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen nehéz is egy ló patáinak dobogását imitálni.
A hazai filmek közül az animációs szekció kap kiemeltebb figyelmet, a múlt és jelen közti folytonosság – és a több szempontból is érzékelhető kontraszt – a Vuk és a Nyócker képében jelenik meg előttünk. A Taxidermia című Pálfi-film maszkjainak készítésére kihegyezett werkfilmről viszont mintha lemaradt volna a 18-as karika, olykor bizarr jelenetei láttán az egyik jelenlévő apuka döbbent félmosollyal megjegyzi: „Még jó, hogy itt az ötéves lányom”.
A középkor most foglalt
A kis látogatócsapat érezhetően a stúdiótúrát várja a legjobban, ami eredetileg a New York-i utcarészletet és a középkori díszletet érintené, de mint kiderül, az utóbbiban éppen a Borgiák című sorozat második évada forog (többek közt Jeremy Irons-szal), így többen csalódottan veszik tudomásul, hogy oda most nem nézhetünk be. (Eljátszunk a gondolattal: 1-2 fős turnusokban egészen remek kis program lehetne a forgatáslátogatás, azért az mégiscsak más, ha a díszletben hús-vér színészeket is láthat a közönség munka közben.) Marad hát a darabka New York, amelyet 2 millió dollárból építettek fel a Hellboy 2. részének 2007-es forgatására: a brooklyni utcarészlet fölé/köré később animáció segítségével szépen odavarázsolták az egész várost. A díszlet egyébként a Valami Amerika második részéből is ismerős lehet, Szervét Tibor itt lép ki az elvileg amerikai börtön kapuján. Túránk végén a csoport 80 százaléka megrohamozza a büfét, de olyan is akad, aki még vizslatja a terepet egy darabig, hátha felbukkan egy sztár. Próbálkozni azért lehet.
