Az autizmus terápiájában sokféle módszer létezik. Egy kutatás eredményei szerint az egyik hatékony kezelési mód a mozgás- és táncterápia lehetne, illetve annak egyik konkrét technikája, a tükrözés.
A kutatás szerint az autizmus spektrumzavarban szenvedő fiatalok esetében a tükrözéssel dolgozó mozgásterápia javította a társas készségeket, emellett javította a testi tudatosságot, a saját/másik megkülönböztetést, és összességében javította a pszichés jóllétet.
A német kutatók 16 és 47 éves kor között résztvevőkkel dolgoztak. Összesen 31 autizmus zavarban szenvedő résztvevő volt a programban. A csapatot két részre osztották, egyik részük nem kapott kezelést, a csoport másik fele pedig mozgás- és táncterápiás alkalmakon vett részt, ahol a fő technika a tükrözés volt. A mozgás- és táncterápia összesen hét alkalomból állt és alkalmanként egy órát vett igénybe – ez mozgásterápiás szemmel egyáltalán nem sok, többnyire hosszabbak az alkalmak és több alkalomból ál egy folyamat, ezért nagy szó, hogy már ilyen rövid idő alatt is kimutatható volt a változás.
Mi az a tükrözés?
A mozgás- és táncterápiában sokféle tükrözős feladat létezik, elmagyarázzuk a legegyszerűbbet. Ehhez párok kellenek, a pár egyik tagja mozdulatokat tesz (akár zenére, akár anélkül), a pár másik tagja pedig vele szemben állva úgy tükrözi, leköveti a társa mozdulatait, mintha ő lenne annak a tükörképe. Ha egyikük felemeli a karját, a másik is ugyanolyan tempóban felemeli. Ez az egyszerű feladat valójában komoly koncentrációt és kölcsönös egymásra hangolódást kíván, ami az autizmus spektrumzavarral élőknek nem mindig megy, de ami fejleszthető. A tükrözős feladatnak számos variációja létezik, például a szerepek váltogatásával vagy a csoport bevonásával (pl. egyvalaki mozdulatát tükrözi mindenki más). Táncterápiás módszerekről bővebben a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület honlapján olvashat.
Javuló társas készségek
A résztvevőket a hét alkalmas folyamat elején és végén is tesztelték, az eredmények pedig arra utaltak, hogy az összes résztvevőnek javultak a társas készségei, a szubjektív pszichés jólléte, a testi tudatossága a folyamat végére. A csoporttagok arról is beszámoltak, hogy úgy érzik, mintha empatikusabbak lennének másokkal, de ez a változás nem volt statisztikailag szignifikáns.
Ez a kutatás még csak egy kis elemszámú, azaz kevés résztvevővel készült kutatás volt, ezért messzemenő következtetéseket nem lehet belőle levonni, ahhoz meg kell majd ismételni nagyobb, randomizált mintán. Az eredmények ugyanakkor igen ígéretesek.
Hogyan lehet ez?
Mégis, hogyan javíthatja az autisták társas készségeit holmi mozgáscsoport? A választ a tükörneuron-rendszer segítségével érthetjük meg legkönnyebben.
A tükör-neuronokat először majmokban mutatták ki, és olyan idegsejtcsoportokról van szó, amelyek akkor aktiválódnak, ha a majom a banánért nyúl, és akkor is, ha látja, hogy egy másik majom nyúl a banánért. Azaz akkor is aktívak, ha mi magunk végzünk egy konkrét mozdulatsort, és akkor is, ha csak látjuk, ahogy valaki más teszi ugyanezt.
A tükörneuronoknak az empátia kialakulásában is szerepük van: ezek miatt szisszenünk fel, ha látjuk, hogy valaki más megvágja az ujját. A tükörneuronok miatt képes hatni ránk a színészet vagy a táncművészet, és ezt ezek a művészeti ágak már régóta kiaknázzák: a szomorúságot, veszteséget átélő szereplő fájdalmasan összegörnyed a színpadon, a testtartása pedig a tükörneuronok révén segít nekünk átélni, hogy mennyire szomorú.
A tükörneuron-rendszer „edzése” tehát elvben javíthatja a mások megértésének készségét, illetve az együttérző-készséget. Az idézett kutatás szerint pedig ennek gyakorlati haszna is lehet.
