A válás és szakítás ma már mindennapos jelenségek, ilyenkor az ingó vagyontárgyak mellett gyakran arról is dönteni kell, hogy melyik félhez kerüljön a házikedvenc. Ha a felek nem tudnak megegyezni, úgy az állat is pereskedés tárgya lehet - de hogy a bíróságok hogyan járnak el, az országonként nagyon is eltérő. Míg itthon nincs szakirodalma az ilyen ügyeknek, addig Amerikában, ahogy egy gyermek esetében, úgy a kedvenceknél is felmerül a közös láthatás, eltiltás kérdése, de olykor még az anyagi hozzájárulás is szóba kerül.
Itthon nem jellemző
"A magyar joggyakorlatban a házikedvencekért indított perek nem jellemzőek, Magyarországon ennek nincs gyakorlata, az állatok sorsáról a felek peren kívül állapodnak meg - tudjuk meg Dr. Takács Anett ügyvédtől, aki praxisa során mindössze egy ilyen üggyel találkozott, mely a bíróság döntése előtt megegyezéssel zárult. A magyar jogrend a házikedvencet ingó vagyontárgynak tekinti, és amennyiben a felek nem tudnak megegyezni annak elhelyezésében, úgy per esetén az állatot is fel kell venni a házassági vagyonleltárba, és az állat tényleges értékét is meg kell állapítani. A külföldi szokásrenddel ellentétben itthon semminemű, az állattal járó plusz költség (tartásdíj, bérleti díj) nem terhelheti a különélő felet."
Tárgy vagy érző lény?
Bár az amerikai jogrendben az állat - a kanapéhoz vagy a lámpához hasonlóan- a tulajdon egy részét képezi, olvasható az Animal Legal Defense Fund (ALDF) oldalán, a bírói gyakorlatban mégis egyre gyakoribb, hogy az állatokat érző, öntudatos lényként kezelik, és egyre több bíróságon veszik figyelembe, hogy az állatnak mi a legjobb. Nem véletlen hát, hogy a jogi procedúra olykor egészen komoly kereteket ölt.
Ahogy a gyermekelhelyezési perben, úgy a háziállatok elhelyezése kapcsán is vannak, akik nem ismernek lehetetlent, kitartóak, és fizetni is hajlandóak. Kaliforniában egy válóper azért húzódott két évig, mert a felek képtelenek voltak megegyezni abban, hogy Gigi nevű kiskutyájuk kihez kerüljön. Egy másik válóperes ügyben a gazdi 20 ezer dollárt fizetett azért, hogy a kilenc éves Sable, a farkas spicc nála maradhasson.
Az sem ritka, hogy állatpszichológusokat kérnek fel tanúskodásra, hogy szakértőként meggyőzzék a bírót arról, az állat kihez áll közelebb, melyik féllel mélyebb kapcsolata, éppen ezért kihez kell kerülnie. A bírósági döntés során olyan körülményeket vesznek figyelembe, mint például hogy ki foglalkozik a legtöbbet a háziállattal, ki viszi állatorvoshoz, ki fizette, ki eteti, ki játszik vele, de azt is nézik, az állat milyen körülmények között él.
Elvitte, és soha több nem hozta vissza...
Kata (29) két éve szakított párjával, a kutya elhelyezése azonban nem nagyon lehetett téma: „Amikor közösen úgy döntöttünk, lesz kiskutyánk, több barátom is figyelmeztetett, ebből váláskor gond lehet, és felelőtlen döntés, mert a kutyának lesz a legrosszabb. Akkor legyintettem az érvekre, de ma már tudom, hiba volt. A kölyköt 3 hónaposan, mire másfél éves lett, és végigcsináltunk több műtétet, betegséget, tanítgatást, mindent, addigra a kapcsolatunk finoman szólva is zátonyra futott. Amikor szakítottunk, még megegyeztünk abban, hogy szerdától vasárnapig nálam lesz a kutyus, a többi napon pedig vele. Mindaddig mükődött, amíg nem szólt bele az új nője, aki persze nem tűrte, hogy mindössze 10 percre találkozunk egy héten egymásnak átadni a kutyát a nyílt utcán. A vége az lett, hogy az exem egyik nap elvitte a kutyát, chipet rakatott a nyakába, a nevére vette, és soha többé nem hozta vissza. Csak remélni tudom, hogy a kutya boldog és a lehetőségekhez képest egészséges lelkű.”
Kihez kerüljön az eb?
"A párkapcsolatok megromlása esetén sokszor használják zsarolásként a kutya elhelyezésének kérdését. Két alapvető szempont van, az egyik a gazdák lehetőségei, a másik a kutya érdekei. A kutya kötődik egy adott helyhez - de sokkal inkább személyekhez. Elsőként a saját lehetőségeinket kell mérlegelni, ki milyen energiákkal rendelkezik majd az új, megváltozott életkörülmények közt, ki milyen stabilitást tud biztosítani. Ha ezután még van lehetőség mérlegelni, ha nincs kizárva egyik gazdi sem, akkor jöhetnek a következő szempontok: kihez kötődik inkább a kutya, ki érzi inkább gazdájának magát? A helyhez kötődés is számíthat - de a kutya hamar megszokja az új helyet is, tehát ez kevésbé perdöntő érv, mint a gazda elköteleződése" - írja Korom Gábor a Neked ugatok c. könyvében.
Én inkább lemondtam róla
Bár Anna (31) egyszer már nagyon közel került egy kiskutyához, szakítás után mégis inkább úgy döntött, lemond róla: „Sok sok éve, az exem egy nap elhozott egy tenyésztőtől egy félszemű, inkontinens, és kicsit hiperaktív francia bulldogot, ő döntött erről, ebben az értelemben ő volt a tulajdonosa. A félszemű kis lény még a nyáron kölyköket szült, és az egyik annyira jól sikerült, és annyira megszerettem, hogy szakításunk után nagyon nehezen tudtam elválni tőle.
Persze hallottam olyanokról, akik szakítás után megegyeznek, kinél maradjon a kutya - és nem feltétlenül annál maradt, aki annak idején hozta, vagy vette -, és a másik meg vasárnapi gazdaként néha elmegy és elviszi egy hétvégére. Nekem ilyen nem jutott az eszembe, mert nagyon rosszul éltem volna meg, könnyebb volt azt választani, hogy nem látom többet. Mindennek három éve már, de még mindig hiányzik.”
Az állat lelke
A szakítást és a nem mindig békés procedúrát, illetve az új partnert az állat is megérzi, bánatát pedig leggyakrabban étvágytalanság, depresszió és makacsság formájában fejezi ki. Aggodalomra semmi ok, ma már erre a problémára is van megoldás, Amerikában például léteznek olyan szerveződések, ahol az állatok válás utáni terápiájával foglalkoznak, és végeláthatatlan mennyiségű tanáccsal látják el azokat, akik aggódnak a házi kedvencük miatt. Ha ez sem segít, akkor nem marad más hátra, mint az állatpszichológus.
Válás lesz a vége...
A házasságkötések száma 1980 és 2007 között a felére, 80.331-ről 40.842-re csökkent. A válások száma ugyanebben az időszakban csak jóval kisebb mértékben, 27.797-ről 25.160-ra esett vissza. A teljes válási arányszám, amely a válással felbomló házasságok arányát becsüli, 1990-től szinte megtorpanás nélkül emelkedett. 2007-ben átlagosan 12 és félévnyi házasság után váltak el a házaspárok. A válásokon belül emelkedik a hosszú házasságtartamot követően felbontott házasságok aránya. Míg 2001- ben a 15-19 éve tartó házasságok 4,5 százaléka ért véget a bíróságon, 2004-ben 5,5 százalék, 2007-ben pedig 6,5 százalék volt ez az arány - olvasható Földházi Erzsébet Demográfiai Portré c. munkájában.
