Zsuzsa egy multinacionális cégnél dolgozik, középvezető. Az egyetemen a legjobbak között volt, aktívan sportol, folyamatosan továbbképzi magát, tanul, odafigyel az étkezésére is. A mai kor fogalmai szerint nagyon tudatosan él, megtervezi csaknem minden percét és így tartalommal képes megtölteni a napjait. Még a magánéletben sem volt sikertelen, kevéssel az egyetem elvégzése után férjhez ment egy hasonlóan sikeres üzletemberhez. Nagyon jól megvannak és mindenki az ideális párt látja bennük.
Mégis úgy érzi, az élete válságban van
Zsuzsa mégis úgy érzi, egy csődtömeg az élete. Egész élete a megfelelésről szól, holott alkatilag, lelke mélyén korántsem az a kemény üzletasszony, akinek környezete hiszi. Valójában őt mindig is a művészet érdekelte, nagyon szeret festeni, imád utazni, emberekkel ismerkedni, különböző kultúrákat megismerni. Jelenlegi életvitele mellett azonban sajnos ezt nem teheti meg, sem az üzletasszony homlokzat, sem pedig a családi és egyéb kötöttségek miatt.
Mindig is egy laza embert szeretett volna férjnek, soha nem akart olyat, aki még hétvégén is öltönyben van. Otthon is folyamatosan azt mutatja, milyen boldog, ám egyre nagyobb a belső feszültsége. Látszólag semmi oka a panaszra, hiszen munkahelyén megbecsült, társadalmi státusa stabil, férjével való kapcsolata kiegyensúlyozott, tehát kívülről nézve mindene megvan, szeretik és sikeres. Ha azonban kicsit mélyebbre nézünk, a fő probléma az, hogy nem a saját életét éli.
Senki sem tudja, mit is szeretne
Mindenütt szerepet játszik, a munkahelyen és a magánéletben egyaránt, egy kemény üzletasszonyt, aki megfelel környezete elvárásainak. Színlel a munkahelyen, színlel otthon, színlel az ágyban. Senki nem tudja, mit is szeretne, mert ezt még saját magának is csak az utóbbi hetekben kezdte, merte bevallani. Több hete rendszeresen találkozunk, és most kezdi felismerni, mi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy teljesebb életet élhessen.
Kezdi megismerni önmagát, fokozatosan megtanul figyelni az igazi érzéseire, és kezd megnyílni mások előtt is. Elmondja környezetének, mit szeret és mit nem. A környezete számára természetesen eleinte ez szokatlan, valószínűleg egy kevés idő kell hozzá, hogy elfogadják őt szerepjátszás nélkül.
Van egy közös hiba
Minden élethelyzet más és más, ugyanakkor mégis lennie kell bizonyos női sorsokban valami közösnek, ami hasonló gondokhoz vezetett. Gyakran igen sok külső körülményt találunk, amelyekre a sikertelenség visszavezethető. A hátráltató, külső körülmények lehetnek valósak, ám mégsem ez a sikertelenség igazi oka.
A beszélgetéseimnek az egyik első eredménye éppen ennek a felismerése. Noha kétségkívül nem alaptalanok azok a tapasztalatok, miszerint egy nőnek nehezebb érvényesülnie ebben az egyre kevésbé férfiközpontú világban, ám a férfi-női társadalomban, és e kettőnek éles szembenállásában személy szerint én nem hiszek. A társadalom szerves egész még akkor is, ha olyan világban élünk, amelyben a férfiaké volt az irányító szerep, és ez a történelmi tapasztalat valószínűleg sokáig meg fogja szabni gondolkodásmódunkat.
A férfiak rosszul viselik a női sikereket
A nők természetesen képesek mindarra, amire a férfiak, sőt sok férfi csodálja a karriert építő nők szorgalmát, a családanyák türelmét, és azt, ahogy ezt a két szerepet ráadásul nem ritkán össze is tudják egyeztetni.
A férfiak egy része azért napjainkban is rosszul viseli, ha egy nő a munkában is képes felvenni a versenyt férfitársaival és minden területen igyekszik érvényesülni. Ebben nem kis szerepe van annak a tradicionális felfogásnak, ami szerint a nőknek otthon a helye, hogy gondoskodjanak a családról, gyerekeket szüljenek, illetve neveljenek.
A nőknek is szükségük van azonban arra, hogy megtalálják az életükben azt a területet, ahol kifejezhetik magukat. Ahol eredményeket tudnak elérni, és bizonyítani tudnak elsősorban saját maguknak, hogy tudnak érvényesülni és helytállni a világban. A férfiak talán féltékenységből, talán tudatalatti félelemből nem könnyen engedik a hölgyeket magas pozíciókba. Sokan valamiért riasztónak találják, ha azzal kell szembesülniük, hogy a nők is mennyi mindenre képesek. Továbbra is kényelmesebb úgy kezelni a nőket, mint a gyengébbik nemet – így már az elején azt sugalljuk, hogy mi férfiak vagyunk az erősebbek.
Így kezdődnek a játszmák
A nők (is) korán megtanulják – már a gyermekkorban, hogy ha érvényesülni szeretnének, vagy el szeretnék kerülni a mellőzést, a megjegyzéseket, illetve az üzletasszony-homlokzat összeomlását, nem szabad kimutatniuk a valódi érzéseiket. Játszmákba kezdenek, amelyeket könnyebb elfogadniuk tudat alatt, semmint megküzdeni az igazi problémákkal.
Ezeknek a játszmáknak a felismerése és vizsgálata Eric Berne nevéhez fűződik. Berne és tanítványai kutatásai szerint ezek a viselkedésminták már a gyerekkor első 6 évében kialakulnak és később visszahúzó erőt jelentenek az élet legtöbb területén. Ezeknek a viselkedésmintáknak az az egyedüli értelme, hogy igazolják a világról kialakított képünket. Újra és újra hasonló helyzeteket teremtünk magunknak és gondoskodunk arról, hogy a legtöbb esetben hasonlóan – vesztesen kerüljünk ki belőle. Ezzel is igazolást gyártani saját magunknak magunkról, a helyzetről, a világról.
Folytatjuk.
Jankulár László
