Gyakran megesik azonban, hogy a mérleg nyelve jócskán elbillen, és egyikük teljesen kiszolgáltatottá válik a kapcsolatban. Az úgynevezett társfüggőség inkább a nőket keríti hatalmába, amit egyes férfiak kifejezetten élveznek, és gyakran ki is használnak. Egy megtörtént eset.
M. világéletében magabiztos, életvidám nő volt, aki imádta felpörgetett életét, izgalmas munkáját, csodás barátait és családját, és aki minden helyzetben feltalálta magát. Talán ezért rázta meg annyira az a függőség, ami exéhez láncolta, de talán épp ezért is sikerült annyi harc után végre megszabadulnia a bénító szerelemtől. Kapcsolatának első éve B.-vel maga volt a szenvedély, így minden félelme ellenére beleszeretett a férfiba - legnagyobb vesztére. B. ugyanis korántsem az a tökéletes férfi volt, mint akinek mindenáron mutatni igyekezte magát, így ahhoz, hogy kicsapongó élete mellett megtartsa M.-et, csupán egyetlen megoldás létezett: sárba tiporni a lány önbecsülését, és olyan mértékű függőséget kialakítani, amiben B. felülkerekedhet, és igazi férfinak érezheti magát.
B. stratégiája
A kezdeti lépések a teljes függőség felé abban nyilvánultak meg, hogy saját hibáit és kicsapongásait úgy próbálta felmenti, hogy folyamatosan M. múltját, előző kapcsolatait, fiatalkori kalandjait hánytorgatta fel, míg lassan már a lány is elhitte, hogy feslett volt, amíg meg nem ismerte B.-t és ő ki nem emelte ebből a „fertőből". Mindezt azzal fejelte meg, hogy még külsejére, megjelenésére is állandóan bántó megjegyzéseket tett: se dekoltázs, se comb nem villanhatott - amit pedig régen annyira imádott - és az a potom 2-3 kiló súlyfelesleg is folyton téma lett.
Következő lépésként a fiú minden egyes alkalommal hatalmas patáliákat csapott, ha M. néha-néha elment a kollégáival vagy a barátnőivel szórakozni, így M. egy idő után, csak hogy elkerülje az újabb súrlódásokat, inkább otthon maradt, magának is hazudva, hogy fáradt, nincs ideje, se kedve.
Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor szépen lassan elérte azt is, hogy M. már a munkáját sem élvezte. B. ugyanis nem egyszer rendezett féltékenységi jelenetet azért, mert barátnőjének a munkahelyi kötelezettségei miatt rendezvényekre, partikra kellett járnia, amik B. szerint ezerszer fontosabbak voltak M.-nek, mint a kapcsolata.
B. ügyes érzelmi zsarolásainak és manipulációinak köszönhetően kapcsolatuk első töréspontjánál a lány engedett fiúja kérlelésének és otthagyta munkáját és a nagyvárost, csakhogy megmentse döglődő kapcsolatát, bízva B. ígéreteiben, miszerint így végre minden tökéletes lesz.
Függőség, elszigeteltség, depresszió
M. tehát mindent feladott a szeretett férfiért, minden nap otthon várta ebéddel, vacsorával, tiszta gatyával, szexi fehérneművel... nulla önbecsüléssel és egykori élete hamvaival. M. már csak árnyéka volt önmagának, nemcsak barátai, családtagjai, de már saját maga sem ismert önmagára, arra az egykori életvidám és vagány nőre, akinek bizony egy férfi sem állhatott az útjába. Csak ez az egy.
Eljutott a teljes függőség szintjére és megismerte a teljes elszigeteltséget. Egykori munkáját már otthonról sem tudta intézni, régi kollégáival elvesztette a kapcsolatot, B. nélkül még szórakozni sem mehetett, önbizalma romokban hevert, egy értéktelen rongynak érezte magát, akit porig aláztak minden nap, és akinek elvették az életét. Naphosszat csak azon gondolkodott, hogy jutott el idáig, az éjszakákat pedig végigsírta B. mellett, akivel már egyáltalán nem volt boldog. M. depressziós lett.
Keserves út a szabadságig
M. egy dolgot még B.-nél is jobban gyűlölt: saját magát. Hogy lehetett ennyire bolond? Hogy veszíthette el ennyire önmagát? Hogy hajthatta önként a fejét a bitófára? Hogy tehette ezt magával? Miért dobott el magától mindent, ami ő maga volt? Mikor adta fel nézeteit, álmait egy olyan kapcsolatért, ami teljesen távol áll tőle? Mikor szűnt meg M. lenni?
Hosszú hónapokba, megszámlálhatatlan el- és visszaköltözésbe, veszekedésbe, B. könyörgéseibe, ígérgetéseibe telt, mire többszöri nekifutásra bár, de sikerült talpra állnia és végleg elhagyta B.-t. Ma sem érti, hogy volt ereje kiszállni ebből a rémálomból, hogy találta meg újra azt a régi M.-et, aki kapcsolatuk 3 éve alatt mindvégig sikított, küzdött valahol mélyen, de sikerült.
M. ma már csak keserédesen mosolyog azon a nőn, aki egyszer a teljes függőségbe és elszigeteltségbe sodorta önmagát egy férfiért.
Megtanulta a leckét, és többé nem felejti: soha ne add fel önmagad!
Ki a társfüggő?
A társfüggő egész lényét, érzéseit, akaratát egy másik ember és a kettejük viszonya határozza meg, mindent ettől tesz függővé. Mintha a saját személyisége el is tűnne ebben a kapcsolatban, feladja az igényeit, mindent azért tesz, és mindent megtesz azért, hogy a másiknak megfeleljen. Nem tartja meg önálló életterét, nincs hobbija, általában minden idejét a másikkal igyekszik tölteni és ez az elszigeteltség, a társasági élettől való elzártság könnyen depresszióba kergetheti. Ugyanígy cserébe is elvárja ugyanezt, rossz néven veszi, ha a párja külön programokat szervezne magának. Ha a kapcsolatnak vége szakad, a társfüggő sokkal jobban megszenvedi, mint mások, hiszen ő csak a partneréhez képest létezett, és fogalma sincs, ki is ő valójában. Gyakran látjuk a társfüggő embereknél, hogy egy szakítás után hamar újabb kapcsolatba menekülnek, hiszen képtelenek egyedül lenni, és gyakrabban fordulnak elő köztük egyéb függőségek és depresszió is.
Mi a társfüggőség oka?
Mint sok egyéb lelki probléma esetében, itt is a korai kapcsolatokban, a gyerekkorban kell keresnünk a hajlamosító tényezőket. Két ellentétes élmény vezethet ide: az egyik, ha a szülő fojtogató szeretete, uralkodása, a magához láncolás a jellemző a gyerek életében, akkor nagy eséllyel nem lesz önálló, érett személyiség, és mindig szüksége lesz egy ilyen függőségi viszonyra. A másik eset a szeretethiányos gyermekkor. Aki szeretethiányban nő fel, mindig kielégíthetetlen szeretetéhséggel fog küzdeni, és kapaszkodnia kell valakibe.
