Sokszor talán eszünkbe sem jut, hogy a mindenféle, „korpásodás” elleni csodaszer használata ellenére újra korpásodó hajunk, a bőrünk hámlása, az ágyékunk környékén, illetve a testhajlatainkban megjelenő viszkető bőrelváltozások, a bő hüvelyi folyásunk, a visszaköszönő („felfázásosnak” mondott) húgyúti panaszaink, a gyakori puffadásérzetünk, hasfájásunk, bélgörcseink, székletürítési zavaraink, a kedélyhullámzásaink, a makacs torokgyulladásaink, a szánkban megjelenő afták vagy fehér foltok (esetleg szájpenész) nem „átmenetiek”, és nem is kezelhetők házilag; de hiába várunk arra is, hogy maguktól megszűnjenek, mert ezeket a tüneteket – igen gyakran – egy gombás eredetű fertőzés, a kandidiázis okozza, amitől bizony csak orvosi segítséggel szabadulhatunk meg…
Csak az alkalmat lesik?
A candida elnevezésű sarjadzó gomba a tápcsatornától (szájüreg és bélrendszer) a hüvelyig ugyan a szervezetünkben mindenütt megtalálható. Mindaddig ártalmatlannak is mondható, amíg valamilyen okból (immunrendszer legyengülése, cukorbetegség, terhesség, antibiotikus kezelés, orális fogamzásgátlók szedése, időskori hormonhiány, szteroidkészítmények, antibiotikumok szedése, transzplantáció, kemoterápiás kezelés, valamilyen szívsebészeti vagy ereket érintő műtét vagy katéteres beavatkozás) fel nem borul a baktérium/gomba „háztartásunk” egyensúlya, vagyis ezek nem kezdenek el kórokozóként viselkedni a szervezetünkben.
Amikor még a „tettes” ismeretlen
A változatos tünetek okára sokszor még alapos orvosi vizsgálatokkal sem könnyű „rátalálni”, mert a candida-fertőzöttségnek számtalan „megjelenési” formája lehet. Előfordulhat, hogy a tüneteinkkel különböző szakorvosokhoz (gasztroenterológus, endokrinológus, nőgyógyász, gégész, szájsebész) fordulunk, mígnem, valamelyik doktorban fel nem merül a gyanú. Ennek kimutatása többféleképpen történhet: nyálkahártyából, testnedvből, kaparékból (a diagnózis megerősítésére a bőrről vagy a lepedékből mintát vehet, melyet mikroszkóppal megvizsgál, vagy „táptalajra olt le”, így a fertőzést okozó gombafaj azonosíthatóvá válik), székletből, és a vérsavóból történő teszt elvégzésével.
Amikor már megtalálták…
A diagnózis felállítása után, a kezelés célja az, hogy helyreállítsa az immunrendszer működését, és egyúttal meggátolja a gomba további elszaporodását.
Az egészséges immunrendszer segíti a szervezet normál flórájának egyensúlyban tartását (baktériumok/gombák). E célból a kezelőorvos elrendelheti helyileg alkalmazható készítmények (pl. krémek, gélek, ecsetelők, kúpok, hüvelytabletta stb.) használatát, illetve gombaellenes gyógyszerek szedését, valamint – ennek a terápiának a kiegészítéseként – a szigorú diétát.
Bár sokféle körülmény (pl. helytelen életvitel, táplálkozás) és ok (pl. cukor- és anyagcsere-betegség, hormonműködésben beállt változás, egyéni „érzékenység” stb.) hajlamosíthat a gombafertőzés kialakulására, illetve kiújulására, mi magunk is sokat tehetünk a gombák túlszaporodása ellen.
Először az immunrendszer „felerősítésére” kell törekedni, mégpedig megfelelő vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben gazdag táplálkozással, illetve a testi és szellemi túlterhelés „kerülésével”.
Akinek már volt bőrgombásodása, fordítson fokozott gondot a bőre (különösen a testhajlatai) szárazon tartására, kerülje a gyakori fürdést, a műanyag fehérneműk használatát, így is csökkentheti a gombák túlszaporodásának, tehát a fertőzésnek a lehetőségét.
Az ún. élőflórás joghurtok fogyasztása segítheti a bélrendszerben a baktérium/gomba flóra egyensúlyának „megőrzését” illetve helyreállítását. A gyógyszereken kívül szükség van még szénhidrátmentes diétára, méregtelenítésre, s fontos a megfelelő folyadékbevitel is.
Candida-diéta
Ami tilos: az élesztővel készült ételek, kenyér és pékáru, a bor, sör, a sajtok többsége – különösen az ún. penészesek –, a tartósított, félkész élelmiszerek, az édességek, a szárított gyümölcsök, a dinnye, a majonéz, a mustár, a készen kapható salátaöntetek, mártások, a szójaszószok, a gombák, a „gyári” gyümölcslevek, szörpök.
Ami szabad: a sovány húsok, a halak, a rizs, a hajdina, az árpa, a korpás termékek, a köles, a zab, a hidegen sajtolt olajak, a tojás, a hüvelyesek (bab, borsó, lencse), az élőflórás natúr joghurt, az élőflórás natúr ivójoghurt, a juhtúró, az ásványvíz, a frissen csavart gyümölcslevek és a zöldségfélék.
Árulkodó tünetek
A bőr-, illetve köldök-fertőzöttségénél: élénk vörös kiütések, amelyek viszkethetnek vagy égő érzést okozhatnak, a bőr felhólyagosodhat.
Szájüregi fertőzésnél: a szájpenész, amelynek tünetei a sárgásfehér foltok a nyelven, az ínyen, ezek fájdalmasak is lehetnek. A candidagomba-fertőzést a szájzug gyakori berepedése is jelezheti”.
Körömágy-fertőzésnél: a körömágy vörössé, duzzadttá és érintésre fájdalmassá válik, a gombás körömlemez fehérré vagy sárgává változhat (le is eshet). A végbélnyílás fertőzöttségénél: fehér vagy vörös, viszkető bőrelváltozás (csecsemőknél a pelenkázott bőrfelületen alakulhat ki).
Hüvelyi fertőzésnél: viszkető érzés a hüvelyben vagy a külső nemi szerven, valamint a hüvelyfal és a hüvelybemenet környékének égő, viszkető, vörös elváltozása, bő, gyakran túrószerű hüvelyfolyás, aminek színe szürke vagy sárga, sárgászöld, kellemetlen illatú, vizeléskor és közösüléskor fájdalom.
Hímvessző-fertőzésnél: férfiaknál a betegség általában panaszmentesen zajlik, bár előfordulhat a hímvessző végének és a fitymának az érzékenysége, illetve közösülés utáni „irritációja”. A húgycső néha váladékozik, a makk és a fityma vörössé válhat, de heges hólyagok és fekélyek is megjelenhetnek rajtuk, amelyek felületén túrós lepedék képződik.
A nemi úton „tovább adott” kandidiázis gyógyításánál egyidejűleg kell a szexuális partnert is kezelni.
Jó, ha tudod!
• A fel nem ismert, vagy időről időre visszatérő kandidiázis okozta nőgyógyászati panaszok gyakran vezetnek meddőséghez.
• A terhesség fokozhatja a gombás fertőzés kockázatát (a hormonműködés megváltozása miatt), ezért terhesség alatt csak orvos által előírt és ellenőrzött gombaellenes szereket szabad használni/szedni. Ezek a készítmények azonban szoptatáskor már minden kockázat nélkül alkalmazhatók, ugyanis nem kerülnek bele az anyatejbe.
• Azoknál, akiknél a gombás fertőzések időről-időre visszatérnek, indokolt lehet egy alapos kivizsgálás, amely rámutathat a szervezet önvédelmi képességének „leépülésére”. Ilyenkor a tüneti kezelésekkel a panaszok csak „mérsékelhetők”, ám a fertőzésre való hajlam megmarad, ami a fertőzések kiújulásához, és súlyos szervi megbetegedésekhez vezethet.
