Mindig tudtam, az egyes kultúrákban mekkora szexuális vonzerővel bírt a láb. Kínában valamikor a 17. században az aprócska, alig tíz centiméteres láb (arany lótuszláb) volt erotikus. A kislányok lábujjait durván hátrakötözték, a kötést pedig mindennap szorosabbra húzták, persze korcs és torz lábfej lett az eredmény. Az ilyen és ehhez hasonló durva beavatkozások ma már nem ismertek – leszámítva a magas sarkú kegyetlenségét –, egyes kultúrkörökben a láb tartása, mutogatása azonban mind a mai napig óriási jelentőséggel bír. Hát még egy lábfetisisztának…
Ami sajátomat illeti, a pedikűrösnél tett rendszeres látogatáson kívül nem nagyon foglalkoztam vele – egészen addig a pillanatig, míg meg nem ismertem őt. Ő az a férfi, aki nem a pasim, nem járunk, csak kémiázunk néha: kísérletezünk, kóstolgatunk, és hatalmasat robbanunk. Jó vele. Megvan a bizalom ahhoz, hogy a szexualitás olyan vizeire evezzek, ahol bizalom nélkül nem nagyon működik semmi.
Évek óta ismerjük már egymást. Tudom, szereti a testem, ismeri a legapróbb részleteit, rezdüléseit, tudja, mit hogyan szeretek, és én is tudom, neki mi a jó – ebbe a jóba pedig a lábam is beletartozik. Szex közben, ha a lábfejemet nézi, izgalma látványosan harmadikba kapcsol. Elkezd vadul zihálni, elkapja a lábamat, és hevesen szívja, csókolja. Ehhez hasonlót korábban még soha nem tapasztaltam.
Első alkalommal, amikor a bokámat, a lábfejemet izgatta, zavarba jöttem, féltem, a lábfejem esetleg kellemetlen szagú, nem tiszta, egyáltalán, mégiscsak egy láb… Időbe telt, mire tudatosult, alsó végtagom óriási vonzerővel bír, olyan ez, mint a dekoltázs, a mell vagy a popsi látványa. Kezdetben nagyon szokatlan volt, de a hatás, amit tulajdon lábfejem váltott ki belőle, engem is lázba hozott. Az érzést ahhoz tudom hasonlítani, amikor a férfi nem tud betelni a nő mellével. Nyelvével tébolyodottan kardozik a mellbimbókkal, akár egy csecsemő, éhesen szívja őket, közben szemét lehunyja, és mélyeket sóhajt. Ezt érzem akkor, amikor a lábamé a főszerep. Arcát talpamba vagy bokámba temeti, bőrömet szagolja, először puhán, finoman csókolja, majd vadul szívja, harapdálja. Kezével a lábujjaimat, a talpamat gyúrja, nyelvével a lábujjaimat szopogatja.
Elmagyarázta, képtelen betelni a szép lábfejekkel. Anatómiailag is gyönyör, az inak, az izmok, a bőrön átütő csontok, egyszerűen tökéletes – főleg akkor, ha egy nő tudatában van lába szépségének. Elmagyarázta, nem mindegy, hogy a nő hogyan tartja, mozgatja lábát – nemcsak szex közben, a hétköznapok alkalmával egyaránt. Szeretkezésekor fontos, hogy a láb spiccben legyen, a sarok – ha a póz engedi – legyen összezárva. Amikor előtte állok, izgató, ha lábujjhegyre emelkedem, vádlimat megfeszítem; ha lábam a nyakában tekereg, gyönyörű, ha kinyújtom, ha megfeszítem. Mindez persze akkor az igazi, ha ösztönszerűen jön, és nem túlerőltetett, megjátszott a pózolás.
Nálam persze ez egyáltalán nem jött természetesen. Eleinte görcsösen és zavartan tűrtem játékát, érintése gyakran csiklandozott, és képtelen voltam elengedi magam. De fontos ő nekem, elkezdtem hát foglalkozni vonzalma tárgyával. Tucatnyi irodalmat elolvastam a témában, hozzátanultam, kísérletezgettem. Megértettem, mit is jelent pontosan a fetisizmus, mennyi választja el a parafíliától, de olyan praktikákról is olvastam, amelyek részletesen leírják, hogyan lehet lábfejjel, lábujjakkal izgatni a férfi erogén pontjait. Időbe telt, de elkezdtem megbarátkozni a lábak versus szex témával, szeretkezés közben pedig megtanultam tudatosan „használni” a tanultakat. Lábam mára már természetesen feszül, tekeredik – néha pedig rárakok egy lapáttal: körmeimet tűzpirosra festem, felcsatolok egy diszkrét bokaláncot, de a combfix, a tűsarkú cipő is gyakran előkerül a szekrény mélyéről. A hatás, amit lábam ezekkel a kellékekkel kivált, páratlan. Nőiességem duzzad, kívánatosnak és szépnek érzem magam – meg a tudat, hogy egy férfi hever a lábam előtt, na az ám csak az igazi.
Aki eljátszadozott a gondolattal, hogy belekóstol a lábimádatba, itt találhat fotókat az izgató testtartásokról és pózokról…
