régi tárgyak

Kire jó még a tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt viselt nadrág? Ha a mérete megfelelő, már akkor is kiment a divatból. Kinek van szüksége CD-kre, amit már nem tud lejátszani? Egyáltalán, miért ragaszkodunk olyan tárgyakhoz, amelyekre nincs szükségünk? Az angliai pszichoterapeuta, Helen Sanderson szerint ennek lelki okai vannak.

A régi ruhák halmaza

Idetartoznak azok a pólók, farmerek, cipők, amiket egykor boldogan megvásároltunk, hordtuk is egy darabig, majd elkezdtük rakosgatni egyik helyről a másikra, ugyanis már nem akartuk felvenni, viszont kidobni is sajnáltuk. A szakember szerint azért nem tudunk megszabadulni az ilyen ruháktól, mert ezek a darabok jelképezik azt, akivé válni akartunk, de soha nem tettük meg. Éppen ezért olyan fontos, hogy rászánjuk magunkat a nagy lépésre, és adományozzuk oda a ruhát valakinek, aki szívesen viselné, így egy embertársunknak is örömet okozunk, és minket sem fog tovább kísérteni a be nem teljesült álom gondolata. Egyetlen féltve őrzött holmi sem képes megváltoztatni a múltat.

Gyermekkori játékok 

„A legkockázatosabb tárgyi emlékek közé tartoznak a gyermekkor játékok. Szinte minden esetben összekapcsolhatók a traumatikus élményekkel” – magyarázza a pszichoterapeuta. Például, akik túlzottan ragaszkodtak szüleikhez, de nem kaptak annyi figyelmet, amennyire vágytak, hajlamosak lehettek rá, hogy érzelmeket tápláltak a játékok és plüssállatok iránt. Pedig ezek a tárgyak sem viszonozzák a szeretetet, vagyis tudattalanul újra megéljük a magányt. Ezért inkább adjuk tovább ezeket a holmikat egy olyan gyermeknek, aki örömét leli benne. 

Iskolai füzetek és féltve őrzött kacatok

Idetartozik minden, ami régi, aminek már semmi keresnivalója a fiókban, viszont hallani sem akarunk a búcsúzásról. „Ezek a papírok, fecnik, írások, CD-k emlékeztetnek minket rá, hogy valamikor lemaradtunk egy feladatról. Mondjuk, gyerekként elveszítettük a házi feladatot, vagy egyszerűen elkevertünk egy fontos munkahelyi, esetleg jogi dokumentumot, amire szükségünk lett volna – akárcsak egykor gyermeki énünknek a házi feladatra.” Tehát ezek a tárgyak is megkötöznek minket, még akkor is, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy „kedves emlékek”. Inkább ürítsük ki a felesleges papírokkal bélelt fiókokat, és adjunk helyet azoknak a nyomtatványoknak és füzeteknek, amik a jelenben valóban a segítségünkre vannak. A régi tárgyak múló emlékeket idéznek elő, de mi inkább előre tekintsünk!