Sonali elsősorban a saját érzéseiről és tapasztalatairól tud beszámolni, mégis fontosnak tartja, hogy normalizálja a depressziónak mint mentális állapotnak a különböző realitásait. A PsychAlive-on közreadott egy listát, amely azokat a dolgokat tartalmazza, amiket jó lett volna hallania, amikor először diagnosztizálták. Sonali nem klinikai szakpszichológus (még), de már 10 évet töltött együtt ezzel a nehézséggel.
Reméli, a megosztása révén lesznek, akik a saját élményeikre ismernek, nem érzik magukat annyira egyedül, jobban megértik önmagukat vagy éppen egy szerettüket, ismerősüket. A depresszióval való együttélés rendkívül nehéz, de hiszi, hogy minél többet beszélünk róla és minél inkább magunk mögött hagyjuk a megbélyegzést, annál elviselhetőbb lesz. A depresszióval meg lehet birkózni, de sokkal könnyebb, ha közösen tesszük.
A listát E/2-ben közöljük:
- Félelmetes dolog elveszíteni az álmaidhoz való kapcsolódás érzését.
- Tompa, fájdalmas zsibbadással jár, amikor valami szépet látsz, mégis közömbösnek érzed magad.
- Ha izgatott is leszel a körülötted lévők fejlődése és sikerei miatt, nagyon fájdalmas nézni a világ haladását, amikor úgy érzed, te képtelen vagy rá.
- A gondolataid néha tévesek.
- Az érzéseid sosem tévesek, de lehet, hogy gondolkodásbeli torzítások melléktermékei.
- A mentális betegségek kezelése sosem lineáris folyamat, és pusztító érzés, amikor újabb hullámvölgybe kerülsz.
- A félelem néha elviselhetetlen.
- A depresszió genetikai összetevője sebezhetőbbé tesz a külső tényezőkkel, triggerekkel szemben.
- A depressziód különböző maszkokat viselhet, más-más tüneteket mutathat, és nem mindig fogod tudni azonosítani a jelenlétét ugyanazon kritériumok alapján.
- A mentális betegségekkel való együttélés kimerítő.
- Gyakran te leszel önmagad legnagyobb akadálya.
- A depressziót és a traumát gyakran ezeknek az élményeknek a szomatikus (testi tünetekben jelentkező) megnyilvánulásai kísérik.
- Gyakran fognak arra kérni, hogy válaszd az életet, akkor is, amikor épp nem akarod.
- A kórházak pszichiátriai osztályai valóban ijesztőek lehetnek.
- Az emberek időnként frusztráltak lesznek a tüneteid miatt, különösek azok miatt, amelyek krónikusan jelen vannak.
- Lesznek majd, akik a betegséged miatt nem tudnak romantikus vagy más jellegű kapcsolatot fenntartani veled.
- Talán másképp kell majd élned az életedet, mint ahogy eredetileg szeretted volna.
- Gyakran fogják kétségbe vonni a kijelentéseid érvényességét.
- Nem minden depresszió egyforma. Ne csüggedj, ha azok a módszerek, amelyek másoknál működnek, nálad nem használnak.
- Van, hogy az ébredés és a túlélés is hihetetlen teljesítmény.
- Azok az emberek, akiknek szándékukban áll segíteni neked, nem biztos, hogy tényleg ezt teszik. Teljesen oké, ha elengeded őket.
- Egy orvos vagy egy pszichiáter arroganciája veszélyes lehet.
- Senki sem fog „megjavítani”.
- Ne foglalkozz túl sokat azzal, hogy az életben betöltött egyik legfontosabb szereped a „betegé” lesz.
- Nagyon bátor dolog szólni, ha maladaptív megküzdési formákra (például önsebzés, drogozás) támad késztetésed.
- Az érzelmek hiánya, a zsibbadtság és a közömbösség más-más módokon fáj.
- A nevetés kincs.
- Azok az érzéseid, amelyeket verbálisan nem fejezel ki, nem tűnnek el. A magatartásoddal kommunikálod őket.
- A normalitás társadalmi konstrukció. Próbálj meg nem csüggedni, ha a te utad eltér a mások által kijelölt normától.
- A maladaptív megküzdési mechanizmusaid védeni akarnak téged. Igyekezz együttérezni magaddal miattuk.
- Akkor is, ha az agyad az ellenkezőjéhez ragaszkodik, meg kell próbálnod együttérezni magaddal.
Senki sem normális. Akkor miért bélyegezzük meg azt, akinek mentális nehézsége van?A stigmák eredete összefügg a kultúrával, a kapitalizmussal, a háborúkkal. De változtathatunk rajta.
Tovább olvasomFontos elérhetőségek krízishelyzetekre
Teljesen természetes, ha sokszor úgy érezzük, nehéz segítséget kérni. De bármelyikünkkel előfordulhat, hogy azt éljük meg, hogy összedől a világ, és egyedül nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Ez nem a gyengeség jele, és azt is lényeges tudatosítani magunkban, hogy nem kell egyedül megbirkóznunk a gondjainkkal: fordulhatunk képzett segítőkhöz is, akik meghallgatnak, támogatnak minket.
- A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) éjjel-nappal hívható, ingyenes telefonszáma felnőtteknek: 116-123. Hétfőtől péntekig 17–01 óra között Skype-on is elérhetők a segítők. További információkról, illetve a külföldről térítés ellenében hívható lelkielsősegély-telefonszámokról a szervezet honlapján tudsz tájékozódni az alábbi linken.
- Az öngyilkossági veszély olyan akut pszichiátriai probléma, amelyet a járvány ideje alatt is kötelesek ellátni a pszichiátriai osztályok. Érdemes felhívni a Központi Ágynyilvántartó 0–24 órában működő telefonszámát: 06-1-311-6000, hogy megtudd, a lakcímedhez, tartózkodási helyedhez legközelebb eső pszichiátriai osztály címét, ahova be tudsz menni segítséget kérni. Beutalót sem kell vinned, hogy fogadjanak.
- Az ország egész területéről ingyenesen hívható a Kék Vonal telefonszáma: 116-111. A fiatalok 0–24 órában elérik a segítőket, előhívó vagy körzetszám nélkül, teljesen anonim módon beszélgethetnek az őket foglalkoztató kérdésekről. Olyan felnőttek is telefonálhatnak, akinek egy gyerek biztonsága kapcsán vannak kételyei, kérdései. Az ő hívásukat a 116-000-s telefonszámon várják. Lehetőség van ezenkívül cseten és e-mailen keresztül is segítséget kérni, további információkat a szervezet honlapján találsz az alábbi linken.
- A nők és gyerekek elleni erőszak áldozatai és segítőik ingyenesen hívhatják a NANE Egyesület segélyvonalát a 06-80-505-101-es számon hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18–22 óra, valamint szerda 12–14 óra között.
- LMBTQI-emberek számára a Háttér Társaság tart fenn Információs és Lelkisegély-szolgálatot, mindennap 18–23 óra között hívhatók a munkatársak, a 137-37-es zöldszámon. Van normál díjas vonaluk is: +36-1-329-3380, illetve Skype-on is el lehet érni őket. Továbbra is üzemel a Személyes Segítő Szolgálat, a HIV Segítő Szolgálat és a HIV-vonal is, ezekről az alábbi linken tájékozódhatsz.
