Öt évet vártunk rá, de megérte – így jutottunk autóhoz a szocializmusban

Olvasási idő kb. 4 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A rendszerváltás előtt először be kellett fizetni a kiválasztott autó vételárát, majd következett a várakozás. Akár éveken át. Aztán az Autó-Motor magazinban közzétett információk alapján lehetett átvenni a gépkocsit a Merkurnál. Ám nem mindig azt az autót kapta a vevő, amelyiket megrendelte.

A mai kor embere számára szinte elképzelhetetlen az a szisztéma, ahogy a rendszerváltás előtt autóhoz lehetett jutni. A kínálat ugyanis messze elmaradt a kereslet mögött, így egy állami vállalat, a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat szervezte meg, hogy ki mikor kaphat gépkocsit. Először be kellett fizetni a vételárat (eleinte az ötödét, majd a teljes összeget), amiért azonban a vásárló nem kapott még közlekedési eszközt, csak egy évszámot és egy sorszámot

A Merkur, a szocialista autóértékesítés vállalata

Ezután kezdődtek a várakozás hónapjai, évei. A szerencsések már 12 hónap után megkapták járművüket, ám sokaknak akár 5 évet is várniuk kellett a várva várt gépkocsira. Trabant, Skoda, Moszkvics, Polski Fiat és Zsiguli – egy saját autó hatalmas szabadságot adott tulajdonosának. Vagy a tulajdonos gyerekének. A magyarországi várakozási idő ugyanis még egészen jónak számított a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai között:

Idézőjel ikon

a Német Demokratikus Köztársaságban inkább a 15 év volt a jellemző.

A Merkur felelt a behozott autók elosztásáért
Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

Márpedig autót szinte mindenki akart. Az 1960-as évek elején még csak pár ezren büszkélkedhettek saját gépkocsival, és 1970-ben is 100 családból csupán hatnak volt saját járműve. A Merkur 1964-es megalapításáig előbb a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat, majd egy darabig a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat értékesítette a KGST-országokból érkező autókat. Mivel azonban a kezdeti mintegy évi 500 darabról ezek száma egyre nőtt, olyan vállalatra volt szükség, amely kifejezetten autóértékesítéssel foglalkozott. Ez volt a Merkur.

A betétkönyvekkel egyszerre lehetett takarékoskodni és autót nyerni
Fotó: Fortepan / Hunyady József

Egy másik módszer

A vásárlás mellett egy másik lehetőség is kínálkozott: a gépkocsinyeremény-betétkönyvek rendszere. A betétkönyvekbe befizetett összeg egyrészt kamatozott, másrészt a negyedévente tartott sorsolásokon autót lehetett velük nyerni. A sorsolások ráadásul igazi eseményszámba mentek: már a betétkönyvek reklámjaiban is olyan ismert színészek szerepeltek, mint Markos József (Alfonzó), Márkus László vagy Kibédi Ervin, ráadásul a nyeremények között nemcsak a szocialista országokban gyártott személyautók, hanem nyugati típusok is szerepeltek, például Fiat Multipla és Renault Dauphine. A sorsolásokat művelődési házakban, kultúrtermekben tartották, táncdalénekesek, humoristák, színészek léptek föl, az eseményről a napilapok és a televízió is rendszeresen beszámolt.

A Merkur használtautó-telepe a Röppentyű utcában
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Autók és előjegyzések csereberéje

Ennek a rendszernek az egyik következménye az volt, hogy nemcsak maga az autó, de már a gépjármű-előjegyzés is komoly értékkel bírt, amely a várakozás évei alatt olykor gazdát cserélt.

Idézőjel ikon

„Elcserélném 1200-as sorszámú Polski Fiat 1500 kiutalásomat 1970. évre visszaigazolt 412-es Moszkvics kiutalásért.”

Ehhez az 1970-ben megjelent apróhirdetéshez hasonló felhívások mindennaposnak számítottak akkoriban az újságokban. Persze a már megszerzett gépkocsik is komoly értéket képviseltek – egy személygépkocsi 2-3 évnyi fizetésnek megfelelő összegbe került. A Merkur kínálatában az első Trabantokat 38 ezer forintért árulták, egy Wartburgot 40 ezer, egy Skoda Octaviát 45 ezer, míg egy Moszkvics 402-est 42 ezer forintért lehetett megvásárolni.

Mivel a kereslet a rendelkezésre álló kínálatnál nagyságrendekkel nagyobb volt, felvirágzott a használt autók piaca. Olyannyira, hogy egyes források szerint a 2-3 éves autók olykor nagyobb összegért cseréltek gazdát, mint az új gépkocsik. Épp ezért 1979-ben rendeletbe foglalták: 3 évesnél fiatalabb autót csak a kijelölt szövetkezeteknek és a Merkurnak lehet eladni.

Az igénylő hiába várt éveket, olykor nem azt kapta, amit szeretett volna
Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

A színválasztás „szabadsága”

A Merkur által vezényelt rendszer működése azonban hagyott kívánnivalókat maga után. A Népszabadság 1979. márciusi egyik számában például hosszan foglalkozik a kérdéssel. A lap egyik levélírója, bizonyos Vágási Sándorné négy évet várt Wartburg gépkocsijára, majd egyszer csak kiértesítették arról, hogy „saját kérésére igénylését Zsigulira változtatták.” Ezt a problémát még sikerült megoldani, ám amikor 1979. március 5-én végre elmehetett a Merkur telephelyére,

Idézőjel ikon

azzal szembesült, hogy az általa az igénylőlapon megjelölt fehér helyett csak sötétzöld színű gépkocsit kaphat.

Olykor úgy tűnhetett, nincs is sok értelme a színválasztásnak
Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

Az ehhez hasonló történetek nem számítottak különlegesnek akkoriban, ahogy azt az Autó-Motor 1971-es egyik számában megjelent történet is mutatja:

Vásárló: Jöttem kérem színt választani.
MERKUR: Milyen színben kéri a kocsit?
Vásárló: Bordóban.
MERKUR: Sajnos, bordó nincs.
Vásárló: Kérem ... akkor ... legyen fehér.
MERKUR: Jelen pillanatban sajnos fehér kocsi sincs a szállítmányban, és nem is tudom megmondani, mikor kapunk az ön által megjelölt színekből.
Vásárló: Kérem, akkor milyen szín van?
MERKUR: Csak zöld.
Vásárló: De ha csak zöld van, miért hívnak „színt választani”?
MERKUR: Azért kérem, mert ha önnek megfelel a jelenlegi zöld szín, akkor ezt a papírt alá kell írnia.

Az autó szabadsága

A probléma okáról a Népszabadságnak a Merkur akkori vezérigazgatója, Csüri István így nyilatkozott: „Sokat töprengünk, hogyan lehetne megszüntetni azt az ellentmondást, hogy mi a vevők igényei alapján adjuk fel a megrendelést, de nem olyan választékban kapjuk, tőlünk mégis azt várják, hogy teljesítsünk minden színigényt.

Idézőjel ikon

Ilyen körülmények között nincs is értelme a színválasztásnak.”

Az autó szabadságot adott és státuszszimbólum is volt egyben
Fotó: Fortepan / Márton Gábor

Mindezek ellenére – vagy talán pont ezért – óriási öröm és komoly státusszimbólum volt az autó. Aki rendelkezett gépkocsival, az előtt a lehetőségek széles tárháza nyílt meg. Hatalmas szabadságot adott a gépkocsi, legyen szó munkába járásról, balatoni nyaralásról vagy csehszlovákiai kempingezésről.

Nyitókép: Fortepan / Bojár Sándor

A megszerzett autót meg is kellett mutatni: a korabeli fotók tanúsága szerint a szocializmusban előszeretettel pózoltak az emberek gépkocsijuk mellett.

Kálmán Gábor
Kálmán Gábor
Vezető szerkesztő
Kálmán Gábor az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát kommunikáció szakon. Újságíróként és szerkesztőként is dolgozott online és print napi-, illetve hetilapoknál, magazinoknál, később tördelőként, grafikusként és művészeti vezetőként szerzett tapasztalatokat. A Kodolányi János Főiskolán online újságírás gyakorlatot vezetett, elvégezte a 4Cut Digitális Műhely Videóvágó, videótechnikus tanfolyamát. 2024 óta dolgozik a Díványnál újságíróként és szerkesztőként. 2026 januárjától vezető szerkesztői feladatokat is ellát.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Nem csak királynék voltak, uralkodók is: hatalmas titkot fedtek fel az ősi sumér sírok a nőkről

Az ősi Mezopotámia világáról sokáig úgy gondolták a kutatók, hogy a hatalom szinte kizárólag a férfiak kezében összpontosult. A királyok nevét feljegyezték, a nők pedig többnyire feleségként vagy papnőként jelentek meg a történetekben úgy, mint valódi hatalommal nem rendelkező szereplők. Egy régészeti lelőhely újraértelmezése azonban mára megkérdőjelezte a korról gyűjtött ismereteinket.

Offline

Villámkvíz: felismered a világ leghíresebb vasútállomásait?

A vasúti közlekedés a 19. század első felében indult hódító útjára a világon, majd az ipari forradalmak jelentősen hozzájárultak elterjedéséhez. Az emberiség így egyre több vasútállomást is épített, melyek sokszor egy-egy város legszebb épületei közé tartoznak.

Mindennapi

Döntött a kormány a hitelstopról: két új határidőt hirdettek ki

A diákhitelek és a Babaváró hitelek esetében is határidő-módosításról döntött a kormány, amelyek már meg is jelentek a Magyar Közlönyben. A változások a diákhitelek kamatstopját, illetve a Babaváró hitel egyik alapfeltételének teljesítési határidejét érintik.

Testem

Éveken át rejtve maradhat ez a súlyos betegség: innen tudhatod, hogy gond van a májaddal

A májbetegségek egyik legnagyobb veszélye, hogy sok esetben évekig teljesen észrevétlenül, tünetmentesen fejlődnek a szervezetben. Mire a panaszok egyértelművé és zavaróvá válnak, a szerv károsodása gyakran már előrehaladott stádiumban van. Bár a májunk elképesztő módon képes regenerálódni, a nem alkoholos zsírmáj és a krónikus gyulladások csendben pusztítják a sejteket. Utánajártunk, milyen rejtett, hétköznapi tünetek – mint a makacs bőrviszketés vagy a koncentrációs zavarok – utalhatnak arra, hogy baj van, és melyek azok a kritikus laborértékek, amelyeket évente egyszer mindenkinek ellenőriztetnie kellene.

Offline

Gyászruhás esküvő a Habsburg-házban: Mária Terézia lánya fellázadt a kényszerházasság ellen

Mária Terézia udvarában a hercegnők sorsa elrendeltetett: politikai kényszerházasságok áldozataivá váltak. Kivéve egyet. A császárné imádott kedvence, Mária Krisztina főhercegnő volt az egyetlen, aki kivívta magának a jogot, hogy élete szerelméhez menjen hozzá. Az udvari intrikák és egy váratlan családi tragédia miatt azonban a történelem legkülönösebb menyegzője lett az övék: az ifjú pár és a teljes násznép tetőtől talpig fekete gyászruhában vonult az oltár elé. Utánajártunk a Habsburg-ház legnagyobb családi botrányának.

Önidő

Így változtatta gyermekparadicsommá Zebegényt a jótékony grófnő: a mesebeli házakat te is kibérelheted

Zebegény szívében rejtőzik egy utca, amelynek kék manzárdtetős, zöld kerítéses házain, ajtóin és házszámain sárgálló napraforgók díszelegnek. A mesebeli homlokzatok mögött a Dunakanyar legmeghatóbb titka lakozik. Az 1920-as évek végén egy főúri asszony, Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska – aki korábban az ország első csecsemőotthonát is létrehozta – ide költözött, megvásárolta a házakat, és egy varázslatos gyermekparadicsomot alapított. Az itt működő Virágegyletben a szegény sorsú kicsik korukat megelőzve tanultak környezettudatosságot és botanikát.