Pfuj, ez méreg! – Amikor az egészséges táplálkozás súlyos rögeszmévé válik

Te ismersz olyan embert, aki az egészséges táplálkozás megszállottja? Úgy értem, aki kizárólag „tiszta”, „organikus” és „szuper” jelzőkkel ellátott ételeket hajlandó fogyasztani, és étrendjének aprólékos megtervezése és kivitelezése irányítja mindennapjait? Bármilyen furcsán hangzik is, ez bizony az illető egészségére, társas kapcsolataira és munkahelyi teljesítményére is romboló hatással lehet, főleg akkor, ha kényszeres viselkedésről van szó. Bemutatjuk az orthorexia nervosát.

Az orthorexia nervosa, amit magyarul akár egészségestáplálkozás-zavarként is lehetne anyakönyveztetni, egy betegségként hivatalosan még el nem ismert, viszonylag új evészavartípus, melynek létrejöttében jócskán benne van az élelmiszer-, a fitnesz- és a szépségipar keze, de a legnagyobb szerepe a média által közvetített szépségideál és tökéletesség gerjesztette elvárásoknak van a rendellenesség elterjedésében. A görög eredetű „ortho” szó azt jelenti, jó, helyes, korrekt, egyenes, az orthorexia nervosa megnevezés azonban, amelyet Steven Bratman amerikai orvos, szakács írt le először 1997-ben, az egészséges táplálkozással kapcsolatos rendellenes viselkedésre utal.

Nem csak a tiszta étkezésről szól

Az orthorexia olyan evészavart jelöl, amelyre jellemző, hogy az érintett kényszeresen olyan étrendet állít össze magának, amelyben csak egészséges ételek és italok szerepelnek. Azok eredete, típusa, összetétele és elkészítése szigorúan meghatározott, bárminemű kilengés bűntudatot, önvádaskodást, szorongást kelt, amelyet aztán sokszor még nagyobb szigor, akár koplalás is követhet.

A kívülálló számára unalmasnak vagy egyszerűen betarthatatlannak tűnő táplálkozási szokások követése az orthorexiás számára olyanfajta belső kontrollt és önigazolást jelentenek, amelyek elégedettséggel és önbizalommal töltik el. Ez a fajta rögeszmés viselkedés sokszor valamilyen rejtett pszichés probléma megnyilvánulása, illetve a megfelelési kényszer és a perfekcionizmus velejárója is lehet. De még a paranoia is tetten érhető az orthorexia nervosában – gondoljunk csak bele, milyen összeesküvés-elméletek léteznek az élelmiszeriparról, persze nem mindig alaptalanul.

Mivel a pontos szabályok betartása teljes embert kíván, a napi elfoglaltságok nagy részét a tiszta, természetes forrásból származó, elsősorban „bio” termékek beszerzése, elkészítése és már-már rituális jellegű elfogyasztása teszi ki. Ahogyan az anorexiás számára a koplalás és az éhség legyőzése okoz testi-lelki kielégülést, úgy az orthorexiás számára a megfelelő módon összeállított ételek precíz időben történő elfogyasztása jelenthet megnyugvást, illetve keltheti azt az érzetet, hogy az illető jól kézben tartja a dolgokat. Holott sokszor éppen az a helyzet, hogy az érintettek nem látják, nem realizálják, mennyire káros, amit és ahogy tesznek. 

Miért nincs benne a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében?

Egyszerűen azért, mert a tudósoknak még nem sikerült megegyezniük egy megbízható diagnosztikai módszerben, éppen ezért a jelenség előfordulását illetően is igen eltérő becslések látnak napvilágot. „Idővel az orthorexia nervosa is hivatalosan elfogadott, jól beazonosítható étkezési zavar lesz, de ehhez nagyobb egyetértésre van szükség a diagnosztikai kritériumok meghatározását illetően” – magyarázza dr. Jeannemarie Beiseigel, a kaliforniai Saybrook Egyetem Integratív és Funkcionális Táplálkozástudományi tanszékének vezetője az intézmény honlapján.

A tudományos konszenzus hiányát szem előtt tartva az alábbi szempontok segíthetnek eldönteni, hogy valakinél fennáll-e az orthorexia nervosa. Gyanakvásra adhat okot, ha az illető:

• gondolatai állandóan az evés körül forognak, illetve jóval több időt tölt az egészséges étrend fenntartását szolgáló tevékenységekkel (kutatás, receptek böngészése, bevásárlás, főzés stb.), mint szeretteivel;
• olyan étkezési szabályokat állít fel, amelyek révén jelentősen csökken a kalóriabevitele;
• az addig kedvelt ételekről lemond a „helyes” táplálkozás céljából, illetve ha az étel tápértéke fontosabbá válik számára, mint az evéssel járó élvezet;
• nyíltan véleményt formál mások helytelen(nek vélt) ételválasztásáról vagy étkezési szokásairól;
• extrém mértékű bűntudatot, szégyent érez, ha megszegi a saját maga által felállított evési szabályokat;
• frusztrált lesz, amikor egy kevésbé ismert ételről nem tudja eldönteni, hogy mennyire „tiszta”;
• önértékelése az étkezési szokásain múlik. 

Emellett az is árulkodó jel, ha az étel minőségének fokozása az életminőség csökkenésével jár, illetve ha az alultápláltság következtében hajhullás, bőrproblémák, menstruációs zavarok vagy más testi változások lépnek fel. 

Fontos megjegyezni, hogy sem az etikai vagy környezetvédelmi megfontolásból kialakított étrendek (vegetarianuzmus, vegánizmus), sem az ételallergiák, sem a kulturális és vallási okok miatt alkalmazott étrendi megszorítások nem tartoznak az orthorexia nervosa körébe. Persze nem kizárt, hogy vannak, akik a rögeszmésen egészséges étkezést a vegánizmus köntösébe bújtatják, ahogy az sem, hogy olykor a fogyókúra vagy egy bizonyos élelmiszercsoportokat kizáró diéta megy el a túlzott mértékű megszorítások és a kényszeresség irányába – ezért sem olyan egyszerű beazonosítani a rendellenességet. Az állapoton ráadásul az is sokat ronthat, ha testképzavarral vagy „testedzésfüggőséggel” párosul.

Mi a valóban tudatos és egészséges táplálkozás alapja? 

Bár az orthorexia nervosában szenvedők teljesen egészségesként tekintenek életmódjukra, dr. Beiseigel szerint két fontos dolog hiányzik náluk: az egyik az önmegbocsátás, a másik pedig a tudatosság azzal kapcsolatban, hogy mit esznek meg, és – sok esetben – milyen fontos tápanyagokat zárnak ki az étrendjükből.

„Orthorexia nervosa esetén az egészséges táplálkozás a tökéletesség játszámájává válik, akár számokról, akár összetevőkről, akár az ételek tisztaságáról van szó, ez pedig rögeszmés mentalitáshoz vezet. Úgy gondolom, hogy minden súlykezelő és egészséges életmódot elősegítő programnak kötelessége kell legyen, hogy önmegbocsátásra és engedékenységre tanítja a pácienseket. Az egészséges táplálkozás az életvitelről szól, márpedig extrém mértékű megszorításokkal nem lehet egészségesen élni” – mondja Beiseigel, aki az alábbi módszereket alkalmazza és javasolja kollégáinak is az egészségesétkezés-függőség megelőzése, illetve hatékony kezelése érdekében:

Járj utána!

A szakember szerint meg kell tanulnunk jól szelektálni a nap mint nap ránk zúduló információáradatból, és alaposan utánajárni a vonatkozó táplálkozástudományi kutatásoknak. Ahelyett, hogy egy-egy trendi módszer vagy szuperegészségesnek minősített ételt reklámozó cikk alapján címkézünk „jónak” vagy „rossznak” bizonyos ételeket, arra kellene törekednünk, hogy minél több tudományos forrásból tájékozódva hozzunk meg étrendi döntéseket. De a legjobban akkor jársz el, ha egy dietetikus segítségével minél változatosabb személyre szabott étrendet állítasz össze. 

Ne ragadj le az élelmiszercímkéknél!

Természetesen fontos, hogy tudjuk, honnan ered, milyen összetevőkből áll és hogyan készül egy-egy étel, amit fogyasztunk, de ha csak az adott élelmiszer milyensége alapján gondolkozunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a tágabb kontextust – az étrendet mint rendszert –, akkor könnyen a hamis kontrollérzet csapdájába eshetünk. (Erre mondják, hogy nem látja a fától az erdőt.) Vegyük például a spenótot: alacsony a nátriumtartalma, tele van nélkülözhetetlen tápanyagokkal, és kalóriában szegény étel. Elmondhatjuk róla, hogy egészséges, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden étkezéskor spenótot kellene fogyasztanunk, azzal ugyanis korántsem elégítjük ki szervezetünk tápanyagigényét.

Vagy ott vannak a sajtok, amiket viszonylag magas nátrium- és telítettzsírsav-tartalmuk miatt sokan egészségtelennek tartanak, miközben – amellett, hogy kiváló fehérje-, kalcium- és B12-vitamin-források – olyan zsírsavakat is tartalmaznak, amelyek csökkentik a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, ráadásul valamennyi erjesztett ételhez hasonlóan elősegítik a belekben a jó baktériumok elszaporodását. Persze nem mindegy, milyen forrásból származik az a sajt, nagyon fontos, hogy figyeljünk ételeink minőségére, de a lényeg, hogy ha a mértékletesség elvét képesek vagyunk a gyakorlatban fenntartani, illetve ha a szervezetünk számára nélkülözhetetlen tápanyagok bevitele egyensúlyban van a kalóriabevitelünkkel, akkor semmi szükség a fent említett kategorizálásra. 

Vegyél vissza a drákói szigorból!

Nem (attól) fog összedőlni a világ, és neked sem lesz semmi bajod, ha alkalomadtán elmajszolsz egy alacsonyabb tápértékű süteményt, ami a kedvenc nyalánkságaid közé tartozik, és amit egykor még élvezettel és bűntudatmentesen tudtál elfogyasztani. Ha már egyszer engedsz a kísértésnek, akkor ahelyett, hogy főbenjáró bűnként vagy kudarcként éled meg, egyszerűen élvezd ki a pillanatot. Végül is mi értelme, ha csak feszültséget kelt benned? Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb a végletes gondolkodást és az extrém megszorításokat megengedő attitűdre cserélned. Ha a 100 százalék helyett például „csak” 90 százalékban kimondottan egészséges ételekből állítod össze az étrended, és 10 százalékban a spontaneitásra bízod az evéssel kapcsolatos döntéseidet, akkor többé nem kell ostoroznod magad, amikor megkívánsz egy-egy tápanyagokban szerényebb ételt. Próbáld ki, és meglátod, mennyivel örömtelibb ez a hozzáállás. 

Ha olvasnál még néhány érdekességet és hasznos tudnivalót egészséges táplálkozás témakörben, akkor kezdd ezekkel a cikkekkel: 

• Ez a lehető legegészségesebb étrend a tudomány szerint
• Ez a 7 mértékegység mutatja az egészségi állapotod, nem a testsúlyod
• A tiszta étkezés piszkos kis hazugságai
• Itt kezdődik az egészség, mégsem foglalkozunk vele. Mi az?