Miért hullik úgy a hajad? Mutatjuk a leggyakoribb okokat!

A hajhullás alapvetően nem természetellenes jelenség, amíg napi szinten mintegy ötven-száz hajszálat veszítünk el. Hajunk folyamatosan megújul, a régi szálakat újak váltják fel. A probléma akkor adódik, ha a megszokottól eltérően, nagy mennyiséget kezdünk elveszíteni, ezzel pedig hirtelen tar foltok alakulnak ki a fejünkön. Ez a nyugtalanító és gyakran igencsak kellemetlen jelenség számtalan különböző lelki és fizikai okra vezethető vissza – ezeknek járt utána a Prevention cikke.

A hajhullás leggyakoribb okai

Terhesség, műtét vagy nem mindennapi stressz

Az ún. nyugalmi hajhullás (telogén effluvium) általában nőknél jelentkezik, okozója pedig a legtöbb esetben valamiféle stresszhelyzet, például a terhességet vagy egy jelentősebb orvosi beavatkozást kísérő felfokozott érzelmi állapot. Esetenként különböző gyógyszerek, antibiotikumok és antidepresszánsok mellékhatásaként is előfordulhat. A tünetek a kérdéses esemény után hat-tizenkét héttel jelentkeznek. A hajhullás változó intenzitással lép fel, a csúcsidőszakban nagy mennyiségben, maroknyi csomókban esnek ki hajszálaink, akár a 70 százalékukat is elveszíthetjük.

Az esetek többségében a tünetek idővel, miután kilábaltunk a minket nyomasztó esemény hatásaiból, maguktól eltűnnek – ez általában maximum hat-nyolc hónapig tarthat. Ha mégsem így lenne, próbáljunk stresszmentesebb életmódra váltani, vagy konzultáljunk orvosainkkal, hogy kiderülhessen, ha esetleg valamiféle gyógyszer mellékhatásai a ludasak.

Örökletes kopaszodás

Az örökletes hajhullás, vagyis az androgenetikus alopécia a leggyakoribb oka annak, ha frizuránk idővel ritkulni kezd. A férfiak esetében a haj fokozatosan „hátrál visszafelé” a koponyán, a nőknél pedig elszórtan, a fejtetőn kezd csökkenni a hajszálak mennyisége. Mindez genetikai okokra vezethető vissza, valószínűleg valamelyik szülőnktől (vagy mindkettőtől) örököltük a hajlamot, esetleg nagyszülőtől. A haj ritkulása lassan indul be, de a tünetek akár már húszas éveinkben felbukkanhatnak. Megállítani nem tudjuk a kopaszodást, de megfelelő készítmények segítségével lassíthatjuk a folyamatot. Napi kétszer dörzsöljük be fejbőrünket minoxidil tartalmú Regaine oldattal – ez a módszer mindkét nem esetében működik, nők számára azonban gyengébb koncentrációjú oldatot ajánlunk az esetleges mellékhatások elkerülésének érdekében.

Pajzsmirigyproblémák

A pajzsmirigy hormonjainak nagy szerepük van hajunk megfelelő növekedésében, ezek elégtelen termelődése pedig könnyen hajhullást okozhat – különösen az ötven feletti hölgyek esetében. Mindemellett a csökkent pajzsmirigyhormonszint általános gyengeséghez, rossz közérzethez és anyagcserezavarokhoz is vezethet. Vérvizsgálattal könnyen megállapítható, hogy fellépett-e esetünkben ez az elváltozás, és az orvosunk által felírt megfelelő gyógyszerek segítségével elmulaszthatóak a tünetek.

Lupus

A lupus egy gyakorta diagnosztizált krónikus autoimmun betegség, melynek következtében immunrendszerünk tévedésből a szervezet egészséges sejtjeit kezdi megtámadni. A betegség legismertebb tünetei közé tartozik a fáradtság, a láz, a vörös kiütések, a fájó ízületek – és a hajhullás is. Ez jelentkezhet enyhébb formában, mikor fésülködés vagy hajmosás közben esik ki néhány hajszálunk, de akár foltokban is kihullhat hajunk a lupus következtében, miután az üresen maradt helyeken kiütések bukkannak fel. A lupust nem véletlenül nevezik „nagy utánzómesternek”, hiszen tünetei alapján előszeretettel gyanakszunk más problémákra a valós ok helyett. Éppen ezért igencsak nehéz a betegség diagnosztizálása. Ha a fentebb vázolt tüneteket észleljük magunkon, érdemes reumatológus segítségét kérni, a kiütések megszüntetését pedig bőrgyógyászra bízni.

Vashiányos vérszegénység

Ha szervezetünk nem jut elég vashoz, csökken a szövetek oxigénellátásért felelős vörösvérsejtjeink száma. Ennek oka lehet az, ha nem fogyasztunk elegendő vastartalmú ételt, de nők esetében a menstruációkor nagy mennyiségben vesztett vér is hozzájárulhat az anémia kialakulásához. A vérszegénység napjainkban népbetegségnek számít. Főbb tünetei a fáradtság, a sápadt bőr, a fejfájás és koncentrálási nehézségek. Egy vérvizsgálat könnyen kiderítheti, hogy valóban fennáll-e esetünkben ez a probléma, és ha igen, egy jelentősebb étrendváltozás (különös tekintettel a vasban gazdag húsételek és a C-vitaminban dúskáló zöldségek, gyümölcsök lehetőleg minél gyakoribb fogyasztására) könnyen orvosolhatja a vashiányt.

PCOS-szindróma

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) egy nőknél jelentkező, összetett tüneteket produkáló hormonális betegség, melynek okozója, hogy a férfi nemi hormon, az androgén túlzott mennyiségben termelődik a páciens szervezetében. A nők mintegy egytizedét érintő betegség tünetei a férfi nemi hormon túltengésének következtében kialakuló elhízás, kihagyó menstruáció, pattanásos bőr, az arcszőrzet serkenése, illetve a haj ritkulása, mely a férfiak kopaszodására emlékeztet. Egy vérvizsgálat fény deríthet rá, ha a megfelelőnél nagyobb arányban van jelen szervezetünkben az androgén. Habár a PCOS-szindróma jelen tudásunk szerint nem gyógyítható, megfelelő kezeléssel – például különböző androgénblokkoló hatású fogamzásgátló tabletták és egyéb, orvos által felírt készítmények szedésével – tünetei csökkenthetőek.

A fejbőr betegségei

A pikkelysömör, a korpásodás vagy éppen a különböző gombás fertőzések gátolhatják hajunk megfelelő növekedését. Korpásodás esetén fejbőrünk a szokásosnál nagyobb mennyiségben kezd hámlani, emiatt hajunkban, bőrünkön, ruháinkon apró hámdarabkák jelennek meg. A pikkelysömör a bőr elszarusodásával járó bőrbetegség, melynek tüneteként vöröses színű, több centiméteres pikkelyes felrakódások bukkannak fel bőrünkön. Egyik betegség sem fertőző, és különböző, egyszerű módokon (például korpásodás elleni sampon használatával) elejét vehetjük a komolyabb problémák kialakulásának.

Foltos hajhullás

Az alopecia areata, más néven foltos hajhullás egy gyakorta jelentkező immunhiányos betegség, melyben szervezetünk védelmi rendszere megtámadja hajtüszőinket, gátolva az egészséges hajképződést. Fő tünete a kör alakú foltokban megjelenő kopaszodás, de a betegség esetenként nemcsak fejbőrünkön, hanem más testfelületeinken is a szőr kihullását eredményezheti, legsúlyosabb esetben pedig akár teljes hajkoronánkat elveszíthetjük. Egyelőre nem ismerjük a betegség megjelenésének pontos okait, pusztán sejthető, hogy – más autoimmun betegségekhez hasonlóan – örökletes tényezők játszanak szerepet az alopecia areata kialakulásában. Ha a hajhullás fentebb vázolt tüneteit észleljük magunkon, vér-, illetve hormonvizsgálat elvégzésével érdemes utánajárni, hogy valóban ennek a betegségnek a nyomairól van-e szó. Az alopecia areata sok esetben nem igényel kezelést, mivel tünetei nem véglegesek, de különböző módszerekkel, például cinktabletták, kortikoszteroidok, illetve a fentebb már említett, minoxidilos oldatok segítségével serkenteni lehet a hajnövekedést az érintett foltokban.

Túlzott hajápolás

Előfordulhat, hogy a túlságosan nagy mennyiségben használt, különböző vegyi anyagokat tartalmazó samponok, hajfestékek, illetve a kellőnél gyakoribb hajmosás és hajszárítás is gyengébbé teszik hajszálainkat, mely miatt azok megtörnek és kihullnak. Érdemes ilyen szempontból is odafigyelnünk hajunk egészségére, például a hajszárítót sose kapcsoljuk maximális fokozatra (hiszen az óriási hő is károsíthatja hajszálainkat), ne fessük a hajunkat természetes színétől markánsan eltérő árnyalatokra (ugyanis minél erősebb a festés, annál több káros kemikália kerül a hajba). Ha hajzselét vagy hajsprét használunk, ügyeljünk rá, hogy ne kiszáradt állapotban fésüljük bele hajunkba, ez ugyanis szintén megtörheti a szálakat.

Fehérjeszegény étrend

Végül, de nem utolsósorban, ha nem fogyasztunk elég fehérjét – például nem eszünk húst, és növényi fehérjével sem pótoljuk a kieső mennyiséget –, hajszálaink könnyedén elvékonyodnak és hullani kezdenek. A fehérje ugyanis sejtjeink egyik legfontosabb építőköve, melybe a hajhagymák is beletartoznak. A fehérjehiányt egész immunrendszerünk megérzi: elgyengülünk, hamar kifáradunk és izmaink nem dolgoznak megfelelően. A megoldás – csakúgy, mint a vashiánynál – az étrendünk megváltoztatása. Fogyasszunk minél több egészséges húsételt, halat és tojást, vegetáriánus vagy vegán diéta esetén pedig babféléket, tofut, rizst, magvakat és zabpelyhet.