Mindig is foglalkoztatta az emberiséget, hogy mit jelentenek az álmok, az álomkutatók pedig a mai napig buzgón keresik a választ arra, hogy egyáltalán van-e valami hasznuk. Talán a kreatív gondolatok és ötletek alapjaként szolgálnak, talán az információk konszolidálása a céljuk, de akár a problémák megoldása vagy a nap során felgyülemlett érzelmek okozta túlterheltség enyhítése is lehet az álmodás funkciója. De mi van akkor, ha valaki rosszat álmodik? Nem hébe-hóba - hiszen egy-egy lidérces álom időnként bárkinek becsúszhat -, hanem olyan rendszerességgel, ami állandó stresszt és feszültséget okoz a mindennapokban.
A visszatérő rémálmokról...
...legalább már tudjuk, hogy általában egy komoly lelki trauma, szorongás, félelem, gyász vagy harag váltja ki azokat. Nem véletlen, hogy a rémálmok rejtelmeiről szóló kutatások nagy része a negatívumokra fókuszál. De gondoltad volna, hogy van jó oldala is annak, hogy valakit sűrűn gyötörnek rémálmok?
Két fő teória létezik a visszatérő rémálmok hátteréről. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a rémálmok a sorozatos kedvezőtlen helyzetekre és megpróbáltatásokra adott válaszreakcióként működnek. Legalábbis ezt támasztják alá egyes klinikai vizsgálatok, melyek szerint a visszatérő rémálmok sokkal nagyobb arányban fordulnak elő azok körében, akiket fizikailag vagy lelkileg bántalmaztak, vagy elhanyagoltak. Tore Nielsen, a Dream and Nightmare Laboratory igazgatója szerint a rémálmok megzavarják az álmodás azon alapvető funkcióját, hogy segít megküzdeni a negatív élményekkel; az intenzív félelem és más érzések ugyanis felébresztenek, mielőtt az álombeli “rémtörténet” befejeződne. Ez pedig hasonló ahhoz, amit a poszttraumás stressz szindrómában szenvedők tapasztalnak: amikor egy traumatikus emlék túlságosan erős érzelmeket vált ki valakiből, ismételten megjelenik az álmaiban, ezért sokáig képtelen vagy csak nagyon nehezen tud megküzdeni ezekkel a múltbeli élményekkel.
A másik hipotézis szerint a rémálmoknak evolúciós funkciója van: azáltal, hogy arra késztetik az agyat, hogy alvás közben újra lejátssza az átélt negatív eseményeket, felkészítik az embert arra, hogy legközelebb hatékonyan meg tudjon küzdeni a hasonló élményekkel. Ez az úgynevezett threat simulation theory (kb. fenyegető szimulációs teória).
Ahhoz, hogy kiderítsék, melyik elképzelés állja meg inkább a helyét, a kutatók alváslaboratóriumban vizsgáltak 14 önkéntest, akiknek mindennapjait gyakran visszatérő rémálmok keserítik meg. “Arra kerestük a választ, hogy ezeknek az embereknek nappal is hasonlóan intenzív rémálmaik és negatív gondolataik vannak-e, és ha igen, ez az állandó negativitás összefügg-e más ébrenléti funkciókkal” - írja Michelle Carr, a Swansea Metropolitan Egyetem alváslaboratóriumának kutatója a New Scientist egy tavalyi számában.
Kiderült, hogy a megfigyelt önkénteseknek hetente átlagosan két rémálmuk volt, ám emellett 6-7 semleges/jó álomról is be tudtak számolni. Összehasonlításképpen: egy harminc év körüli személy heti 2-3 álmára emlékszik vissza és havonta legfeljebb egy rémálma van.
Együttérzést szülnek?
“Arra számítottunk, hogy a gyakori rémálmok negatív módon befolyásolják az ébrenléti állapotot (pl. feszültséget keltenek), úgy tűnik azonban, hogy a sok jó álom, amikben például összefogást, közösségbe tartozást élnek meg az emberek, legalább olyan nagy hatással van a viselkedésükre, mint a rémálmok. Úgy tűnik, a pozitív álmok segítenek nekik abban, hogy jobban kötődjenek másokhoz" - magyarázza Carr.
Ezt erősíti meg az a 2013-ban készült tanulmány is, mely szerint sokkal empatikusabbak azok, akiket gyakran gyötörnek rémálmok. Az azonban nem teljesen világos, hogy ez az érzelmi finomhangolás okozója vagy következménye a rémálmoknak. Ernest Hartmann, a Tufts Egyetem alváskutatója szerint az emberek érzékenysége egyfajta hajtóereje lehet a rémálmoknak: azok, akik fogékonyabbak a fenyegetésre és a félelemre, hajlamosak rosszat álmodni, míg a szenvedély vagy az izgatottság pozitív tartalmú álmokat vált ki az emberből. De az sem kizárt, hogy a különböző hangvételű álmok visszahatnak az ébrenlét alatti viselkedésünkre; vagyis a pozitív álmok után sokkal közvetlenebbek, a negatív álmok után pedig feszültebbek vagyunk. De van itt még valami.
Dobozon kívül gondolkodnak
Hartmann rámutatott arra is, hogy ez a fajta érzékenység az észlelésre és a gondolkodásra is hatással van. Azoknak ugyanis, akik gyakran élnek át rémálmokat, ébredéskori gondolataik legtöbbször álomszerűek. Ez pedig a kreativitás jele. Valószínűleg nem véletlen, hogy Carr 14 önkéntese között volt festő, fotográfus és zenész is. Hogy tovább fejtegesse a kreativitás és a rémálmok kapcsolatát, a szakember az alanyok szókincsét is megvizsgálta. Kíváncsi volt, hogy például a "pánik" szóról mi mindenre asszociálnak a sorozatos rémálmok rabjai egy kontrollcsoport tagjaihoz képest. A három leggyakoribb asszociáció a "támadás", az "ijedtség" és a "félelem" volt, a rémálom csoportba tartozók azonban ezeknél sokkal szokatlanabb, elvontabb fogalmakkal reagáltak, ami az úgynevezett dobozon kívüli gondolkodásra, azaz kreatív elmére utal. A gazdag képzelőerő tehát aligha korlátozódik az alvás során megélt álmokra, a kreatív emberek éberen is szeretnek álmodozni, elkalandozni, hiszen így születnek meg új belátásaik, asszociációik és ötleteik.
Tudjuk irányítani a rémálmokat is?
A bökkenő ebben az esetben az, hogy a rémálmok felébresztik az embert, mielőtt a "sztori" befejeződne. De szerencsére vannak vizualizációs technikák, melyek a rémálmoktól szenvedők gazdag képzelőerejét kihasználva segítenek visszaszorítani a rossz álmokat és az azokkal járó szorongás mértékét is csökkentik. És létezik a tudatos álmodás is, aminek a képessége ugyan nem sokakat érint, de akit rémálmok gyötörnek, annak legalább eleve van egy jól működő eszköz a tarsolyában ahhoz, hogy befolyásolja, mi történik az álmaiban.
Persze a tudatos álmodást más vizualizásciós technikákhoz hasonlóan el is lehet sajátítani, a nehézség benne az, hogy itt az alternatív befejezések gyakorlása nem lefekvés előtt, ébrenléti állapotban, hanem a tudatos álom fázisában történik. A tudatos álmoodást gyakorlók tapasztalatai szerint a módszer csökkenti a rémálmok gyakoriságát, segít még több pozitív álmot felidézni és javítja a gyakorlók általános közérzetét, mivel enyhül az alvás és álmodás miatti félelemérzetük. Jó hír, hogy még...
...a videójátékokat is be lehet vetni a rémálmok ellen
Újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a katonák, akik rendszeresen játszanak háborús és verekedős PC játékokkal, kevesebb erőszakos álomról és tehetetlenségérzésről számolnak be - szemben azokkal a katonákkal, akiknek nem szokásuk videojátékozás. A kutatók magyarázata az, hogy amikor szórakozásként élsz meg egy harcot, a fenyegetettség és a küzdelem a visszatérő álmokban is pozitívabb élményként jelenik meg.
Ezek a megközelítések persze nem mindenkire ugyanúgy érvényesek, hiszen vannak különbségek egy-egy trauma okozta rémálmok, és egyéb "tematikus" rémálmok között is. De még ezen eltérések megértése is sokat segíthet azoknak, akik igyekeznek kihasználni a rémálmok előnyeit és szeretnének jobban függetlenedni azok negatív hatásaitól.
