Az előfordulás gyakorisága ellenére azonban még mindig akadnak félreértések a betegséggel kapcsolatban. A The Conversation össze is gyűjtötte a leggyakoribbakat. Íme:
1. Csak egy hormontermelési zavar
Tény, hogy a diabétesz elsősorban a hasnyálmirigy működési rendellenessége, ám nem kizárólag szomatikus problémaként kellene tekinteni rá, hiszen pszichésen sem egyszerű egy életre szóló betegséggel szembesülni, majd egy teljesen új életmódra berendezkedni. A cukorbetegeknél sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki depresszió, mint egy fizikálisan egészséges személynél. Van egy specifikus fajtája a depressziónak, ami kimondottan a cukorbetegséghez köthető, ez a diabétesz distressz, amikor a beteg számára különösen nagy gondot jelent, hogy megbirkózzon az állapotával.
A diabétesz a mentális képességeket is befolyásolja; egy vizsgálat szerint például zavarja a tiszta gondolkodást, a figyelem összpontosítását és az emlékek felidézésének képességét. De más agyi folyamatokra, például a táplálkozási lehetőségek mérlegelésének képességére is hatással van; a kutatók jelenleg azt is vizsgálják, hogy a hormonok (pl. az inzulin) hogyan szabályozzák az ételválasztást. A speciális agyi hatások ugyanis, amik a középagyi dopaminrendszerben zajlanak, egy lehetséges magyarázatként szolgálhatnak arra, hogy néhány cukorbeteg számára miért olyan nehéz betartani és követni az egészségügyi tanácsokat – függetlenül attól, hogy milyen gyakran kapják azokat.
2. Csak a túlsúlyos vagy elhízott emberek lesznek cukorbetegek
Igaz, hogy az elhízás és a 2-es típusú diabétesz között szoros összefüggés van, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki cukorbeteg, túlsúlyos vagy elhízott is. Ahogy azt sem, hogy akik túlsúllyal küzdenek, azoknál előbb-utóbb biztosan kialakul a cukorbetegség. Az is igaz, hogy a Public Health England egy 2014-es kiadványa szerint Angliában az elhízott felnőtteknél ötször nagyobb a kockázata a 2-es típusú diabétesz kialakulásának, mint a normál súlyúaknak. De a kutatókra még mindig egy csomó munka vár, hogy tisztázzák a két állapot közötti összefüggéseket és a biológiai mechanizmusokat.
Az 1-es típusú diabétesznek azonban tényleg semmi köze az elhízáshoz, hiszen ebben az esetben egy autoimmun betegségről van szó: a beteg saját immunrendszere megtámadja a hasnyálmirigy azon sejtjeit, amik az inzulintermelésért felelnek, vagyis teljesen leáll az inzulintermelés. Akadnak bizonyítékok arra, hogy az 1-es típusú diabéteszt vírus is okozhatja, de arra is, hogy örökölhető, ugyanakkor nem mindenkinél fejlődik ki a rendellenesség, aki hordozza a kockázatot jelentő géneket.
3. Rendszeresen injekciózni kell
1-es típusú diabétesz esetén mindenképpen terápiára van szükség, de ez nem feltétlenül jelent injekciózást, hiszen léteznek inzulinpumpák is, amiknek köszönhetően nem kell olyan sűrűn injekciózni magukat a betegeknek. Az eszközben ugyanúgy egy tűn keresztül jut a szervezetbe az inzulin, a tű azonban egy kis csőhöz csatlakozik és egy pumpában végződik, aminek nagy előnye, hogy sokkal diszkrétebb megoldást jelent a beteg számára. Egyrészt azért, mert ezzel elkerüli azt a szociális stigmát, ami a nyilvános injekciózással jár, másrészt nem kell folyton injekciózásra alkalmas helyeket keresgélnie magán.
A 2-es típusú diabéteszre és a terhességi diabéteszre is számos kezelési mód létezik. A betegséget életmódbeli változtatásokkal, illetve korai stádiumban tablettákkal, például Metforminnal is kordában lehet tartani. Az életkor vagy a terhesség előrehaladtával azonban szükségessé válhat az inzulinozás vagy a kombinált gyógyszeres terápia. Azoknak, akiknek nem sikerül szinten tartani az állapotukat, azoknak felajánlják Bromocriptin-Richter tablettát, ami az agyalapi mirigy működését megcélozva segíti az anyagcsere-folyamatokat.
4. Simán meg lehet vele birkózni
Egyes vizsgálati eredmények szerint egy alacsony kalóriatartalmú étrend visszaállíthatja a vércukor szintjét a normális értékekre, így a speciális diéta valóban nagy segítség lehet, arról azonban nincsenek meggyőző adatok, hogy a normalizálódott állapot mennyire állandó. Az orvosok egyetértenek abban, hogy a diabétesz (a terhességi cukorbetegséget leszámítva) egy életre szól, ezért úgy is kell hozzáállni. Főleg azért, mert a cukorbetegségnek hosszú távon súlyos szövődményei is lehetnek a látás elvesztésétől a szív- és érrendszeri problémákon át a neuropátiáig.
Másrészt a cukorbetegség évekig is észrevétlen maradhat, ha nem vesszük komolyan a rendszeres vércukorvizsgálatokat, ráadásul a tünetek is igen szerteágazóak. Ezért sem győzik hangoztatni az orvosok, mennyire fontos az elővigyázatosság és a tájékozottság. Persze az egészséges életmódra ösztönző tanácsok betartása sem mindig elég, és sok beteg kudarcot vall egy-egy próbálkozás során, de nincs értelme csakis őket hibáztatni az állapotromlásuk miatt sem, hiszen a vércukorszintet a táplálkozási, az alvási, az aktivitási szokások, valamint a stressz és egyéb hormonhatások is befolyásolják.
