Ha 7 óránál kevesebbet alszunk, másnap többet eszünk. Ha nem eszünk elég zsírt, szenvedünk. Ha nem tervezünk előre, valószínűbben tolunk egészségtelen kosztot. Dr. Charlotte Markey egészségpszichológus professzor szerint ezeket a dolgokat egy okos ember nem teszi. Sőt, egy okos ember egyáltalán nem is fogyókúrázik.
Markey, a Smart People Don’t Diet: How the Latest Science Can Help You Lose Weight Permanently (kb. Az okosok nem diétáznak: így segít a tudomány a tartós fogyásban) című könyv szerzője rendszeresen hangoztatja, hogy fogyókúrázni mekkora badarság, és most a Psychology Today oldalán azt is összeszedte, hogy miért.
A fogyókúrától igazából hízunk
Ez a kijelentés elég ellentmondásosnak hangzik, főleg, hogy jól tudjuk: ha kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit felhasználunk, fogyni fogunk. Lecsupaszítva erről szól a fogyókúra, bármilyen körítést találnak is ki hozzá. Pontosabban erről kellene szólnia. A kutatások viszont azt mutatják, hogy ha egy hosszabb perióduson át, akár éveken keresztül követjük a lelkes fogyókúrázókat, akkor kiderül, hogy az átlag valójában évről évre kövérebb. A dolog miértjére számos magyarázat létezhet, a kampányszerű fogyásokat követő túlevéstől kezdve az evés túlzott figyelmi fókuszba kerüléséig, de bármi is van, egy a lényeg: a fogyókúra hosszú távon nem vezet minket a legslankabb egészséges énünkhöz.
A fogyókúrázás leszívja az agyat
Akár kalóriákat számol, akár egy előírt programot követ valaki a fogyókúra során, folyamatosan azt figyeli, mit, mikor és mennyit eszik: tehát minduntalan az evésen járatja az agyát. Ez pedig megterhelő. Pontosabban leterhelő. A kutatások szerint az éppen fogyókúrázók nehezebben tanulnak meg új információkat, a problémamegoldásban sem igazán jók, illetve rosszabbul teljesítenek az önkontrollt igénylő feladatokban, mint fogyókúrát mellőző társaik. Úgy tűnik tehát, hogy a fogyókúrázás rengeteg mentális energiát emészt fel, és elvonja a figyelmünket, kapacitásunkat a fontos dolgokról.
A fogyókúrázástól már önmagában jobban kívánjuk az ételt
Próbálj meg nem gondolni a csokoládéra. Nem gondolhatsz rá egyáltalán, egy pillanatra sem, mondjuk, 10 másodpercig. Rajta!
Ha az elmúlt 10 másodpercben neked sem sikerült kizárni az agyadból a csokit, akkor pont úgy reagálsz, mint az emberek többsége. Ha ugyanis nem ehetünk bizonyos ételeket, ha megvonunk magunktól kismértékben veszélytelen, élvezetes dolgokat, akkor végül sokkal többet gondolunk rájuk. Minél tudatosabban próbálunk valamit kiszorítani a fejünkből, annál biztosabb, hogy visszakúszik. Ez a magyarázat arra, hogy fogyókúra idején annyit agyalunk, álmodozunk – egyébként hizlaló – ételekről, amik normál esetben sokkal ritkábban jutnának eszünkbe.
A fogyókúra alatt tiltólistásak a rossz ételek. Pedig a rossz ételek sokszor jók
A kutatásokból úgy tűnik, hogy minél inkább kizárjuk az étrendünkből a „rossz” ételeket, annál inkább hajlamosabbak vagyunk arra, hogy túl sokat együnk belőlük, amikor mégis megengedjük magunknak. A sütimentes napok után pillanatok alatt eltűnik egy fél torta, a vajmegvonás után csak úgy nyeljük a vajas kenyeret. A szervezetünknek minden tápanyagra – legyen az zsír vagy cukor – szüksége van. Ha nem kapja meg, sóvárogni fog. A sóvárgó szervezet pedig kínozza a lelkünket.
A totális tiltás helyett tehát sokkal jobb módszer, ha kis mennyiségben ugyan, de rendszeresen eszünk abból, amit szeretünk, ami élvezetet okoz. Nem az a napi két kocka csoki vagy heti egy sütemény pakolja rá a zsírt a combunkra.
Minden elbukott fogyókúránkkal más keres egy rakás pénzt
Számos népszerű fogyókúrához tartozik szószóló, megmondóember, akiktől persze egy rakás pénzért vásárolhatunk könyveket, táplálékkiegészítőket és egyéb termékeket. Aztán amikor visszaszedjük a hetek alatt leküzdött kilóinkat, máris nekiállunk pénzt költeni egy újabb csodás végeredménnyel kecsegtető módszerre. Teljesen feleslegesen.
Dr. Charlotte Markey – és a gasztropszichológusok úgy általában – tehát izomból igyekeznek minket lebeszélni a fogyókúráról. De mi az ördögöt kellene csinálnunk akkor, amikor meghíztunk, amikor igenis szükség lenne rá, hogy ledobjunk pár kilót (akár azért, hogy jobban mutassunk bikiniben, hogy beleférjünk kedvenc ruháinkba, vagy akár azért, hogy könnyebben fussunk fel az ötödikre)? Ilyenkor nem az étrendünkön érdemes változtatni, a hiba ugyanis nem az ételben van. A hozzáállásunkkal, önmagunkkal, az érzelmeinkkel kell foglalkozni. Ha ezeket rendbe hozzuk, a többi elvileg már megy magától.
