Egy kezdő hobbivarrónő viszontagságai – 4. rész

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Végéhez érkezett emberkísérletük. Az alany egy kedvérevaló hobbival, pár ősz hajszállal, valamint két saját ruhadarabbal lett gazdagabb.

Kolléganőnk úgy döntött, megtanul varrni, persze csak hobbiszinten, mi pedig rávettük, hogy minderről számoljon is be egy rövid sorozat formájában. Az első részben megtudhattuk, hogyan is érdemes tanfolyamot választani, és mi mindent kell beszerezni ahhoz, hogy otthon is tudjunk gyakorolni. A második részben kiderült, meddig jutott el a nyolchetes tanfolyam első felében. Azóta elkészült az első szoknya, sőt, az első nadrág is. Ez utóbbinak a története következik a hajtás után!

Bár az első szoknya kicsit megizzasztott, úgy gondoltam, hogy a nadrág csak nem lesz olyan nagy kunszt utána. Tévedtem, a mellékelt képeken látható nadrág igazi állatorvosi ló lett, de a tanulópénzt megfizettem, és most már sokkal, de sokkal okosabb vagyok.

7

Egy igazi állatorvosi ló volt, de sokat tanultam a hibákból.

Galéria: Egy kezdő hobbivarrónő viszontagságai 4. rész

Fotó: divany

Sajnos már az anyagválasztásnál elcsúszott a dolog. Az első foglalkozáson derült ki ugyanis, hogy az a fekete gyapjúszövet, amit a feladat leírása után ajánlottak az üzletben ugyan jó minőségű, de nem ehhez a nadrághoz való, mert túl vastag, merev és szúr, mint a veszett fene. Mivel egy kezdő könnyen elvész a sok anyag, minta és a rövidáru között, az oktatóm azt javasolta, hogy érdemes megbarátkozni a környezettel, néhányszor csak úgy, per hecc látogassak el az üzletekbe, tapogassam meg az anyagokat, válogassak, így alkalomról alkalomra magabiztosabb leszek.

A kálvária tovább folytatódott, amikor először kipróbáltuk az interlock gépet, mert ez a masina bizony kegyetlenül lenyesi az anyag szélét, és az íveknél, szegleteknél könnyű pórul járni. Én megint túl lelkes voltam, és míg volt, aki sima cikcakk öltésekkel szegte el a kényes részeket, én toltam az anyagot buzgón, és sikerült is pár centivel elcsúsznom. A hiba szerencsére nem volt végzetes, azt az egy-két centit adott szakaszon le kellett vágni a rossz és a másik szárhoz tartozó darabból. Mivel a 38-as szoknyából is be kellett venni, így ez a kis módosítás is belefért, picit kellett csak átvariálni a tervet.

És következzen a legnagyobb tanulság, semmit sem szabad az utolsó percre hagyni, mert lehet, hogy a 14 centiméteres cipzár helyett csak 16-ost kapunk, a fekete bélésselyem helyett pedig csak szürkét. Igaz, én szeretem, ha az egyszerű dolgokban van egy kis csavar, és lehet, hogy inkább valamilyen rózsaszín anyagot kellett volna választani a fekete gyapjú mellé, hagy szóljon. A bélésselyem egyébként ennél a nadrágnál azért is jött jól, mert nem lett volna túl praktikus, ha a derékpánt belső része a szúrós gyapjúból van, így ezzel pótoltuk.

Nehéz egyébként megmondani, hogy mi volt a nadrág legnehezebb része, a cipzár bevarrása, a derékpánt elkészítése most könnyen ment, igazából csak a nadrágszárak fenékrészének összevarrása volt újdonság, ott bontani is kellett bőszen, akárcsak a szár többi részénél, ugyanis az összeillesztett darabok az anyag minősége miatt a gondos összetűzés ellenére is elcsúsztak. Sebaj, az ismétlés a tudás anyja, és több olyan dolog is volt, amit órán kívül, otthon csináltam meg, nem is kellett segítség. A sok nehézség ellenére azért sikerült összehozni egy hordható darabot, ami egy kicsit még emlékeztet is a H&M-féle Margiela kollekcióra (és ezzel most nem a tervezőnő érdemeit szeretném csökkenteni). Nem meglepő talán, a kreációk közül többek közt az egyik bő szárú nadrágot vettem volna meg a legszívesebben. Emellett persze megint jó érzéssel töltött el, hogy van egy ruhadarab, amit nem kell bevetetni, felvarratni ahhoz, hogy passzoljon derékban és hosszban.

Szóval véget ért a tanfolyam, és van, aki már közülünk beiratkozott a haladó órákra. Nekem pár hónapot ki kell hagynom, de biztos, hogy folytatni fogom, mert eddig mindent abbahagytam, amihez egy kicsike kudarcélmény is kapcsolódott. Most szorgalmasan látogatom a Pinterest DIY & Crafts gyűjteményét, Facebookon követem az érdekesebb blogokat, az eddigi Burdákat is többször átnyálaztam, és bejelölgettem, hogy mit szeretnék majd megvarrni, ha újra gép közelébe kerülök. Közben pedig rendeltem egy könyvet és egy videótanfolyamot arra az esetre, ha bármikor elakadnék, elbizonytalanodnék.