Mire büszkék a melegek?

A cikk előző részét, amelyben megszólalt az "utca embere" (három hetero fiatal és két leszbikus lány) itt találod, most jöjjenek az aktivisták, és a tegnap beígért Stonewall lázadás, ahonnan az egész indult.

Mégis mire büszkék?

- Elhangzott két problémás szó is: büszkeség és reklámozás. Ezt már Gergely Vera mondja (a Labrisz Leszbikus Egyesület egyik ügyvivője), aki szerint a büszkeség nem jelent mást, mint hogy a melegek büszkék arra, hogy bátran és elhivatottan kiállnak a jogaikért.

- Valóban, sokan félreértelmezik vagy félreértik a büszkeség szó jelentését - folytatja Steigler Sándor (a fesztivált szervező Szivárvány Misszió Alapítvány kuratóriumának elnöke). - Arra vagyunk büszkék, hogy melegként is méltósággal tudjuk élni az életünket. Ezért tavaly óta a felvonulást Meleg Méltóság Menetnek hívjuk. Ugyanígy téves értelmezés a reklámozás szó is. Igaz, hogy az emberek egy része tudja, hogy léteznek meleg emberek, de mivel a hétköznapi életben láthatatlanok vagyunk, fontos megmutatni magunkat (nem összetévesztendő a magamutogatással!), hogy „Mi is itt élünk, köztetek!”

Vera még azt hozzáteszi, hogy a reklámozás legalább annyira abszurd és röhejes feltételezés, mint amikor az iskolai felvilágosító programjukra fogják rá, hogy az egész emberiséget meleggé akarják tenni.

A média felelőssége

Nem csoda, hogy sokan távol maradnak a rendezvényektől, vagy az atrocitásoktól való félelem miatt, vagy mert a sajtóból értesülnek a fesztiválról, a média azonban elferdíti ezt is.

- A tévés közvetítésekben mindig a transzvesztitákat mutatják, akik ugyanúgy az LMBT közösség részei, de kétségkívül már kinézetre sem hétköznapi emberek. Tavaly, amikor a felvonulók többsége visszafogottan nézett ki és viselkedett, a média - vágóképek híján - a két évvel ezelőtti felvételeket használta. Egyébként Berlinben vadabbnál vadabb külsejű melegek is ott vannak a menetben, és senkinek nincs rossz érzése emiatt.

A média szenzációhajhászása, az emberek alacsony toleranciaszintje, valamint egy bizonyos politikai oldal bátorítása miatt az utóbbi két évben a Budapest Pride nem a melegek jogkövetelésétől, hanem az ellentüntetők erőszakos fellépésétől volt hangos.

- Kövekkel, tojásokkal, Molotov-koktélokkal dobálnak minket, az ízléstelen tartalmú skandálások pedig hetekig zakatolnak a fülünkben.

Don Quijote-k gyülekezete?

A legfontosabb kérdés a „meleg-ügyben”, hogy a saját neméhez vonzódó emberek hogyan fogadtatják el magukat a környezetükkel, a társadalommal viszont - és ebben majdnem mindenki egyetért - nem mindegy, hogy ezt milyen eszközökkel próbálják elérni.

A botrány vajon hogyan szolgálja az ügyüket? Zoli azt mondja, például egy pár napos „meleg Szigetben” semmi kivetnivalót nem látna, Timi szerint pedig nem egy hivalkodó rendezvény miatt lesz szimpatikus a meleg-kérdés. Úgy tűnik tehát, hogy a Méltóság Menettel árral szemben eveznek a szervezők, és emiatt a 2009-es Budapest Pride jelszava, miszerint Tégy a sokszínűségért és az emberi jogokért szélmalomharcnak tűnik.

- Szerintem nem az, sőt, az elmúlt években egyre többen állnak ki mellettünk, a Meneten például a résztvevők fele szimpatizáns, heterok, melegek, vegyesen - árulja el Vera, aki megérti, ha sokan nem kívánnak ketrecek között vonulni, még akkor sem, ha ez az ő védelmüket szolgálja. Egyébként a szervező Szivárvány Misszió Alapítvány több helyen is kiemeli: a fesztivál nem csak a melegeknek szól, hanem azoknak is, akik ki akarják fejezni szolidaritásukat az LMBT emberek mellett, és elítélik az ellenük irányuló erőszakot.

- Ha a saját alapvető emberi jogaidért kellene tüntetni, te (ki)hagynád? - vág vissza Vera, amikor sokadjára teszem fel a kérdést: mi értelme van a menetnek, ha - látszólag, és a vélemények többsége alapján - többet árt, mint használ?

Steigler Sándor véleménye szerint sok víznek kell még lefolynia a Dunán, amíg a Meleg Méltóság Menet olyan jókedvű karnevál lesz, mint amilyen Európa nyugati felén. A Budapest Pride valamennyi programjával a tolerancia növekedését segíti: a filmfesztiválon, beszélgetéseken keresztül mutatja meg, hogy meleg, leszbikus és transznemű emberek is hasonló problémákkal küzdenek, mint a társadalom többi tagja. Ugyanúgy szeretnek, családban élnek, mint bárki más.

Ki miért megy el?

A szervezők megszólították az utca - meleg - emberét is: miért tartják fontosnak, hogy ott legyenek a felvonuláson?

A lázadás, ami lendületet adott

Melegfelvonulást Európa valamennyi nagyvárosában tartanak: a legtöbb helyen karneváli hangulatban több tíz-, néhol több százezer ember részvételével. A felvonulással egyébként az 1969-es Stonewall-lázadásra emlékeznek, amikor a New York-i Stonewall Inn nevű meleg bár közönsége szembeszállt az őket zaklató rendőrökkel. A szokatlan összecsapásra odafigyelt a média is, és csakhamar a melegek társadalmi kitaszítottságának problémájára irányította az amerikai közvélemény figyelmét. Noha korábban is előfordult, hogy tiltakoztak a rendőri túlkapások ellen, a nemzetközi melegmozgalomnak az első, nagy nyilvánosságot kapott stonewall-i esemény adott óriási lendületet. A lázadás tiszteletére 1970-ben szervezték meg először New Yorkban a Meleg Felszabadulás Napi felvonulást. Ezt a példát követve egyre több országban kezdték felismerni a büszkeségmenet fontosságát, vagyis, hogy az „előbújás”, a világnak való megmutatkozás, a színes karneváli forgatag felszabadult hangulata önmaguk elfogadását segíti elő. A magyarországi LMBT közösség 1997 óta minden évben megrendezi a felvonulást.

Ha ez bejött, nézd meg ezeket is a témában:

Kíváncsi voltam, hogy egy leszbikus lány hogyan képzeli el az ideális világot, amelyről én is szeretek ábrándozni, és azt hittem ilyeneket mond majd: egyenlőség, elfogadás – ehelyett (pontosabban ezek mellett) sokkal konkrétabban fogalmazott. | Leszbikusnak lenni szívás

Egy melegbuliban ismerkedtünk meg – tudom jól, első pillantásra belém zúgott, egész este a fenekemet simogatta, és magabiztosabban nyomult, mint bármelyik pasim. | Leszbikus a barátnőm