Orvos ugyebár kell, külföldön is, amikor azt látjuk, hogy a gyerek térdéből, fejéből dől a vér, és a hangos sikoltozás nem segít.
Akkor sem árt, amikor szexistennői belépőnkre hasmenéstől gyötört párunk csak egy elhaló: „Csak egy plusztekercs vécépapírt és egy üveg kólát, ha hoznál!”-sóhajjal válaszol.
A sor végtelen, és sajnos néha a leggondosabban összeállított útipatika (lásd a Dívány vonatkozó cikkét) sem elég, nincs más hátra, legalább egy gyógyszertárat kéne keresni.
Itt felejtsd el a Pharmacyt!
Patikaügyben ha nem Pharmacy és hasonló feliratokat keresünk, mint én tettem két hétig, nagyon jók a törökországi tapasztalatok. Az Eczane (a „c” „dzs”-nek ejtendő) jól felszerelt, az árak inkább alacsonyabbak a hazainál.
Az otthon felejtett 30-as Elevit például összesen 12 YTL (kb. 1800 HUF).
A turistaközpontokban gyakran beszélnek angolul is.
Felejthetetlen élmény volt a januári havas-esős Isztambulban a Hagia Sophiával szemben (a villamossín túloldalán) található műintézmény, ahol mizerábilis képet vágó, vörös orrú párom láttán kapásból vették le a polcról a megfázás elleni kombinált csodaszert. Alternatív medicinák tekintetében viszont sajnos sokkal visszafogottabb a kínálat, ezeket – ha lehet – érdemes magunkkal hozni.
A rossz hír az, hogy…
Na jó, de mi van akkor, ha tényleg baj van, és nem lehet megúszni az orvoshoz menést? Mindenekelőtt és igazán elfogultság nélkül nagyon jó a török magán-egészségügyi hálózat. A rendelők, klinikák felszereltek, az orvosok felkészültek. Ez a jó hír. A rossz, hogy ha nincs biztosításunk, már egy-egy vizit is jelentősen megdobhatja a nyaralási költségeket, valamint hogy törökül az utóbbi 400 évben sajnálatosan kevesen tanultunk meg. Ilyenkor az ember lánya – mit tehet mást – megbízható források után néz egy legalább angolul beszélő doki felkutatása céljából. Jó kiindulási pont lehet a szálloda recepciója, egy, a helyi viszonyokban jártas külföldi, esetleg a saját biztosítónk. Különösen nagyobb beavatkozás előtt érdemes velük legalább telefonon konzultálni – az utólagos meglepetések elkerülése érdekében.
(Az ankarai, anatalyai és kappadókiai kórházakról részletes lista található az ankarai nagykövetség honlapján: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/Konzuliinfo/segitseg_bajban_hu_allamp.htm))
Védőpapucsot húzni?
Mindezek után mihez kezd az ember Törökországban élve? Legalábbis kezdetben, dacára annak, hogy birkaismeretből már többször megbukott, követi a járt utat.
Az igen fejlett magánellátási rendszer részeként a helyben lakó külföldiek kiszolgálására külön iparág települt. A főváros egyetlen olyan magánlaboratóriuma, ahol a személyzet egyes tagjai beszélnek angolul, a háziorvosi szolgáltatás mellett, csekélyke tagdíj fejében segít a szakorvosválasztásban is. Kérésre időpontot is egyeztetnek, lévén, az angolul beszélő csodadoktor csodatitkárnője folyékonyan csak törökül ért. Ez után már csak a rendelőt kell megtalálni. Néhány hónap alatt ebben is komoly rutinunk lett: már csak átlag félóránkba kerül egy-egy új helyen. Valamiért a gondos kitáblázás nem annyira menő Ankarában. Ha átjutottunk a bátortalan „Iyi gülner”-ünkre „Tessék védőpapucsot húzni!”-val ránk reccsenő asszisztensen, akkor már nyert ügyünk van. A következő kellemetlen meglepetés garantáltan csak a fizetésnél érhet bennünket.
És ha nőgyógyász kell?
A mindennapinak mondható bajok közül talán a legkellemetlenebb kéretlen útitárs az a bizonyos, majd’ minden nő által ismert, a tejsavas kendőkre fittyet hányó viszketés, a „Jaj, most mit csináljak?” érzése. Ismeretlen nőgyógyászhoz elmenni otthon is elég nagy csapás, hát még idegen helyen! Törökországban, hasonlóan az otthoni viszonyokhoz, tekintettel a szakma presztízsére és jövedelmezőségére, a nőgyógyászok többsége férfi. Abbéli reményem, hogy Németországban diplomázott, romantikus hajlamú, hazatért honfiakat találok, meghiúsult, sajnos a gazdasági realitás a német klinikákon tartja őket. Viszont angolul, hála a nemzetközi konferenciák nyújtotta lehetőségeknek, többen tudnak, nagyon felkészültek és udvariasak. A fent leírt módokon én már többször sikeresen találtam magamnak orvost, ráadásul az én dokim angolul is beszél, fiatal és nő!
Egyszóval: kalandra fel! Azért a bikini és a naptej mellé az utazási biztosítási kötvényt is csomagoljátok be…
