Írtunk már a borderline személyiségzavar tüneteiről, és arról is, mit élhetnek át a családtagok. Ők nyilván segítetni szeretnének, a terápia felé terelgetni a beteget, vagy legalább enyhíteni a szenvedést. De hogyan lehet ezt elérni? Tehetünk bármit egyáltalán? Most újra szenvedő, dilemmákkal küzdő hozzátartozók leveleiből válogattunk.
Szeretnék segítséget kérni! Egy borderline-os lánnyal élek együtt már 4 hónapja, és mostanában egyre gyakoribbak a dühkitörései. Tudja magáról, hogy beteg, de nem akar orvoshoz fordulni. Én rettentően türelmes vagyok vele, és próbálok olyan körülményeket biztosítani neki, ami nem idézheti elő ezeket a dühkitöréseket. De néha kilátástalannak érzem, hogy mit kell tennem. Szeretnék kérni egy-két tanácsot, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Eddig is sikerült kezelnem valamilyen szinten, de szeretnék kicsit több dolgot megtudni, hogy mit és hogyan.
Kedves levélíró!
Tiszteletreméltó, amit a barátnőjéért, és a kapcsolatukért tesz. Lelkiismeretes partnerként mindent meg kell próbálnunk, hogy segítsünk, ha a szerettünket szenvedni látjuk. De sajnos jó a megérzése, ebben a helyzetben a feladat, amit vállalt, kilátástalan, és előbb vagy utóbb, de kudarcra van ítélve. A borderline személyiségzavar lényegéhez tartoznak az indokolatlan és váratlan dühkitörések, a hangulat folyamatos, és érthetetlen hullámzása. Ezeket az állapotokat a beteg személyiségének mélyén megélt veszteség és fájdalom okozza, és nem a hétköznapok eseményei. Így ön hiába megértő és türelmes, hiába próbál biztonságos környezetet biztosítani, az érzelmi viharok újra és újra támadnak majd.
Mire jó a türelem és a megértés?
A borderline-nal együtt járó harag, szomorúság, elhagyatottság, és sok más negatív érzés ráadásul első sorban a kapcsolatokban jelentkezik. Partnerként hiába igyekszünk, hiába gondolkodunk, mit lehetne tenni, nem fog sikerülni a másik számára biztonságossá és élhetővé tenni a kapcsolatot. Kimondva, vagy kimondatlanul, sokszor úgy fog tűnni, mi vagyunk a hibásak, mi tehetünk az újabb veszekedésekről, érzelmi kitörésekről. Ezek a helyzetek és az indulatok irreálisak, a forrásuk a távoli múltban található, de arra mindenképp „jók”, hogy a segítő újabb és újabb kudarcokat éljen át. A folyamatos érzelmi megterhelés, a konfliktushelyzetek, és a sikertelenség pedig lassan tönkreteszi a kapcsolatot. Sajnálatos és szomorú, de a borderline-osok önbeteljesítő jóslatként végül azt kapják, amitől a legjobban félnek. Rettegnek az elhagyatottságtól, mégis ez fog történni, ha a partner végleg elfárad a hasztalan és eredménytelen támogatásban és segítségnyújtásban.
Sajnos nincs jó „otthoni” megoldás a borderline kezelésére, nagyon nehéz lenne erre vonatkozó praktikus tanácsokat adnom. Egyetlen út van: a barátnőjének el kell jutnia egy olyan szakemberhez, aki megfelelően képzett és tapasztalt a borderline terápiájában, és segíthet az ezzel való megküzdésben. És itt kaphat szerepet a türelem, és a támogatás. A borderline személyiségzavar alapja a személyiség mély rétegeit érintő sérülés, így a gyógyulás hosszú, és fárasztó, és néha fájdalmas lehet. Ezen az úton neki is, önnek is kitartásra és türelemre lesz szüksége. De ez az egyetlen megoldás, amiben a siker reményében támogathatja őt.
De hogyan lehet eljutni a pszichológusig?
A gyógyuláshoz vezető terápia első lépése, hogy a szenvedő belássa, nem érdemes tovább szenvednie, nincs jobb megoldás, és rászánja magát. Ahogy a következő levélből is látható, ezt az elhatározást sokszor súlyos félelmek, előítéletek akadályozzák és a beteg „hallani sem akar” a terápiáról.
31 éves fiunkról elképzelhető, hogy borderline-os. Több mint 10 éve érzékeljük a problémákat, amelyek folyamatosan szaporodnak, erősödnek. Eddig több szakembernél jártunk, eddig eredménytelenül. Most találtunk egy olyan címet, ahol előzetes megbeszélést követően csoportterápiára is sor kerülhet bentlakással. Fiunk azonban eddig minden gyógyszeres kezelést elutasított. Terápián sem vett részt, bár ez eddig nem került szóba, mert depresszióra vizsgálták. Kérdésem, lehet-e, és ha igen, hogyan befolyásolni az esetleges gyógyszeres és terápiás kezelés elfogadására, az együttműködésre. Ha esetleg mégsem, akkor semmit nem lehet tenni a gyógyulása érdekében?
Van egy nagyon fontos tényező, amely befolyásolja, hogy valaki rászánja-e magát arra, hogy terápiás segítséget kérjen, vagy ezt elfogadja: ez a betegségbelátás. A betegségbelátás az a felismerés, és annak az elfogadása, hogy a jelenlegi állapot nem egészséges, de nem is szükségszerű, hogy így maradjon. A terápia elfogadásához a szenvedőnek először is be kell ismernie, hogy beteg. Meg kell értenie, hogy az állapota külső segítség nélkül nem javul, sőt, egyre romlik. De látnia kell azt is, hogy a további szenvedés elkerülhető. Sokat segít a terápia iránti elköteleződésben, ha megérti, hogy a jövőben van esélye egy lelki szenvedésektől mentes életre, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokra, és általában, jobb életminőségre. Ezek azok az üzenetek, amelyeket szülőként, családtagként érdemes közvetíteni. Ezt pedig úgy lehet a leghatásosabban megtenni, ha önök mindannyian, a fia számára fontos családtagok, barátok együttműködnek ebben. Érdemes összefogni, koalíciót alkotni, és nagy szeretettel, és pozitívan, de mindannyian ugyanazt az üzenetet közvetíteni.
A terápia megkezdése előtt, már az első lépés megtételében, az elhatározás megszületésében is sokat segíthet egy szakember. Arra általában könnyebb rábeszélni a beteget, hogy kockázatok és további elkötelezettségek nélkül egy-két alkalommal (akár önökkel együtt) elmenjen egy terapeutához, csak azért, hogy elmondhassa a kétségeit, feltehesse a kérdéseit. Egy tapasztalt szakember nagyon sokszor találkozik a szokásos dilemmákkal (megbélyegeznek-őrültnek néznek, túl sokáig tart, túl fájdalmas lesz), és fel van készülve, hogy mindezekre megnyugtató válaszokat adjon.
Érthető a félelem a gyógyszeres terápiával kapcsolatban is. Vajon meddig kell majd szedni? Örökre szól? Milyen mellékhatásai vannak? Egy gyógyszeres kezelés soha nem örökre szól, és segíteni fogja a gyógyulást. De mindenképp jó, ha ezekre is egy szakember adja meg a megnyugtató válaszokat.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire.
Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Révész Renáta Liliána családterapeuta és gyásztanácsadó, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági, nevelési problémákkal, gyász, válás, trauma, stressz okozta nehézségekkel és pályaválasztási, munkahelyet érintő kérdésekkel is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, függőséggel, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
