Ma még nem szokom le. Most épp rossz kedvem van. Fáradt vagyok. Ideges. A pasim fura. A csajom rám rakta a telefont. Épp bulizni megyek. Vizsgázni. Állásinterjúra. Fogorvoshoz. Nem ma van a napja, na. Holnaptól. Igen. Holnaptól nem dohányzom többet.
A dohányzás évente ötmillió ember halálát okozza. A rák, a kardiovaszkuláris betegségek és légzőszervi megbetegedések fő rizikófaktorai között tartják számon. Rengeteg pénzbe kerül az egészségügynek, azaz önnek, a tesójának, a szomszédjának és nekem. Ráadásul mindezt tudjuk, régóta.
Ahogy megvan az is, hogy cigi nélkül könnyebb elérni a buszt, lazább a másnap, szebb a fogunk, a bőrünk, jobb minket megcsókolni. Mégis átkozottul nehéz leszokni róla. Pedig a legtöbben szeretnének. És mégsem teszik, hiszen a dohányosok többsége azt gondolja, hogy mentálisan szüksége van a cigire, mert az segít ellazulni, csökkenti a stresszt, a szorongást, kell a bulizáshoz, hogy cigivel egyszerűen vidámabb, könnyebb az élet. Pedig nem. Legalábbis hosszú távon nem.
Kutatók egy csoportja 26 különböző, dohányzási szokásokat és érzelmeket felmérő vizsgálat metaanalízisével arra jutottak, hogy a leszokás pozitív hatással van az érzelmeinkre. Vagyis cigi nélkül kevesebb a szorongás, a depresszió, javul az életminőség és pozitívabb a hangulat, mint dohányosként. De akkor mostantól mire fogjuk, hogy dohányzunk?
