A legmagasabb boldogságindexszel bíró, közép-amerikai ország, Costa Rica egzotikus és izgalmas állatai elevenednek meg a Természettudományi Múzeum most megnyílt fotókiállításán. A tűzhányókkal és őserdőkkel tűzdelt „állati édenkertet” három természetfotós vette a nyakába: családoknak kötelező.
Az ember egyik szeme sír, a másik meg nevet, amikor a Magyar Természettudományi Múzeum Costa Rica, az állati édenkert című kiállításának terébe lép. Az itt kiállító három természetfotós, Zsila Sándor, Gaál Péter és Lukács Gábor ugyanis irigylésre méltó környezetben, a közép-amerikai Costa Ricán tölthetett közel két hetet azzal, hogy fotófelszerelésével a rendkívül gazdag élővilágot térképezte fel. A Karib-tenger és a Csendes-óceán által határolt, egzotikus ország ráadásul a hírek szerint a legmagasabb boldogságindex birtokosa, azaz a világ legboldogabb országa, amit Gaál Péter kérdésünkre meg is erősített.
Az „avar betyárjai”: az ormányos medvék
„Életem legjobb két hete volt a Costa Ricán töltött idő, pedig elég sok helyen jártam már életemben” - mondta meggyőződéssel. A természetfotós-expedíció legnagyobb eredményének azt tartja, hogy kollégájával, Zsila Sándorral jó minőségű képeket sikerült készíteniük az ormányos medvékről. Mivel ezeket az állatokat meglehetősen nehéz megközelíteni, egy speciális felszereléssel sikerült kivitelezniük a feladatot, amely lehetővé tette, hogy ők 20 méter távolságból irányítsák a szerkezetet a medvék közelébe.
A felvételek ebből kifolyólag valóban egészen meglepőek, közvetlen közelből mutatják meg az „avarbetyárok” mindennapjait. A fotókat szemlélve egyébként valamiféle bensőséges kapcsolatot vélhetünk felfedezni a megörökített állatok és a felvétel készítői között, hiszen a fényképek címei inkább viccesen-spontánul kommentálják a látottakat.
„Punkfióka” és királykeselyű
Sőt, a fotók helyenként már-már valóságos portrékként funkcionálnak, ahogy az állatok látszólag pózokban kelletik, mutogatják magukat. Láthatjuk például, ahogy egy „punkfrizurás” fióka első repülése előtt kikukucskál az odúból, vagy éppen egy királykeselyű leszáll, bár ennek a gyönyörű állatnak a pontos nevére csak az egyik fotós személyes megkérdezésével derült számomra fény.
Ezt problémának érzem a többi fotó esetében is: hiszen legalább zárójelben érdemes lett volna jelezni a neveket, hogy mondjuk az e téren nem feltétlenül képzett szülők fel tudják világosítani csemetéjüket az éppen vizsgálat tárgyául szolgáló állat nevét illetően.
Lélegzetelállító esőerdő
A megnyitón is szép számmal akadnak családok, akik nagy lelkesedéssel hurcolják körbe gyerekeiket a kiállításon: van itt egy jó adag félelmetes hüllő, de imádnivalóan perlekedő madarak, papagájok, gyönyörű színekben pompázó tukánok, békák is felbukkannak.
Az állatok kétségtelenül viszik a prímet, mégis a kiállítás fénypontjának tekinthető az a néhány felvétel, amely a csillagos égbolt alatt elterülő esőerdőt, vagy éppen egy egzotikus növény levelének barázdáit örökíti meg. Az ember ezek után már meg sem lepődik a tény hallatán, hogy a körülbelül fél-magyarországnyi Costa Rica területének 23%-a védett valamilyen formában. A kiállítás október 31-ig látható.
Fotó: Kováts Dániel
