Az előző részben arról volt szó, hogyan érdemes beosztani az esküvőre szánt büdzsét.
Az esküvői ruha általában az esküvői költségvetés 6-10%-át teszi ki, de a tervezgetési idő és energia közel 90%-át lefoglalja. A menyasszonyok szinte mindegyike már kinyomtatott, katalógusba rendezgetett modellekkel érkezik hozzám, és ha nem akadályozom meg, el is rohan lefoglalni a ruhát januárban az augusztusi esküvőre.
Ne foglald le hónapokkal korábban
Ez számolatlan okból csacsiság. Nem láttam még lányt, akinek a súlya állandó 6-8 hónapon keresztül. Hízunk, fogyunk, erősítünk a konditeremben, aerobikon, hangsúlyosabb lesz egy-egy testrészünk, takarni szeretnénk a másikat. Arról nem is beszélve, milyen nehéz beleélni magad januárban, hogy milyen ruhát fogsz kényelmesen viselni fél év múlva harminc fokban egy teljes napon keresztül.
Úgysem fogod kibírni, hogy továbbra is ne nézegesd az internetet és a katalógusokat, és teljesen kizárt, hogy ennyi idő alatt ne láss meg még valamit, ami még sokkal jobban tetszik. Nem egy és nem két olyan lánnyal találkoztam, aki menet közben megváltoztatta a döntését, ezzel viszont elvesztette a foglalót, és lett egy ruhája annyi pénzért, amennyiért már egy egészen különleges modellt is megengedhetett volna magának.
Bőven elég az esküvőd előtt 3, maximum 4 hónappal kiválasztani a ruhát, akár varratod, akár kölcsönzöd. Addigra már összeáll a fejedben majdnem minden részlet, és abba gyönyörűen illeszkedik majd ez a legfontosabb elem, ha ügyes vagy és megfontolt. Ha pedig varratod, a legelfoglaltabb tervező is előállítja ennyi idő alatt.
Venni vagy bérelni? - Venni
Örök dilemma. Bármelyik megoldás jó lehet, bár véleményem szerint, ha úgy közelítünk a kérdéshez, hogy ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom egy nő életében (az első esküvő mindenképpen az), akkor több érv szól amellett, hogy vásárolt, sőt, egyedi készítésű legyen a ruha.
Bevallom, tervezőpárti vagyok, mivel a készülődés izgalmaihoz hozzájárul az a bizsergető érzés, amikor az ember próbára jár, ott billeg a tükör előtt, és hétről hétre alakul ki A ruha. Sokan nem mernek tervezőhöz fordulni, mert biztosan nagyon drága, sőt, van aki tart attól, hogy nem fogják őket szívesen látni, ha egyébként életvitelszerűen nem csináltatnak ruhát. Ez egyáltalán nem igaz.
A kész ruhának az az előnye, hogy fel lehet próbálni, és rögtön látja magát az ember a tükörben, hogy elég szép-e. Általában igen, sőt túlságosan is az, pont ezért nem szabad sok helyen sok ruhát felpróbálni, mert aztán csak fáj a szív.
Fontos információ: egy ruha nem véletlenül kerül annyiba, amennyibe. Nem csak a „nevet kell megfizetni” egy-egy drágább ruhánál, hanem azt is, hogy azok nem igénytelen anyagból utángyártott modellek, nem kisdarabszámú, egy nyár alatt számolatlanul kiadott, augusztusra már foltos, besárgult ruhák, hanem szakértelemmel kiválasztott, gondozott darabok. Tessék abba is belegondolni kölcsönzéskor, hogy a januárban nejlonból kihúzott „szűz” ruha már nem ugyanaz a ruha augusztus második felében. A legnagyobb jóakarattal sem az.
Egy félreértést viszont mindenképpen el szeretnék oszlatni: a ruhát nem fogod sem átalakítani, sem eladni, pedig erre minden menyasszony szent fogadalmat tesz. És ez nem is baj, jó érzés lesz megtalálni minden költözéskor, nagy pakoláskor a gardrób mélyén.
Araakadémia tanács: Ne spórolj
Ne spórolj a ruhán, illetve gondolj bele, hogy a különbség, ami a „megengedhetem magamnak” és a „na ilyet vennék szívem szerint” ruha között van, és mennyi az egész költségvetéshez képest. Ha kevesebb, mint 2-3%, véleményem szerint mindenképpen vágj bele és válaszd a másodikat, hiszen ezt a ruhát fogod mutogatni fotókon gyerekeidnek, unokáidnak. inkább egyenek kicsit kevesebbet a kedves vendégek.
Ha ruhaválasztásnál „ugyanazt” a ruhát látod kétszázhatvanezerért, aztán ötvenötért, akkor legalábbis fogj gyanút. A kép sok mindent kibír, vagyis nagyon szépen mutathat valami fotón, de kézben és rajtad már egészen más a helyzet. Vannak országok, amelyek híresek arról, hogy ismert divatházak kollekcióit utángyártják, gyenge minőségű anyagból, rossz kivitelezéssel.
Vigyázz, hamisítják
Ha egy ruhában nem találod meg a hivatalos címkét, ha a szalonban nem tartanak azévi katalógust, kellemetlen meglepetés érhet. Ha látod, hogy a gyöngyök nem rávarrottak, hanem ragasztottak (igen, ez nem tréfa, ilyen is van), ha érzed, hogy az anyag nem is olyan régen még kőolaj volt, akkor gyorsan beszéld le magad róla.
Csábítóan hathat, hogy micsoda jó üzletet csinálsz, de ha sok év múlva előveszed majd ezeket a képeket, nem lesz jó érzés, hogy egy kislánykorod óta eltervezett ruhacsoda helyett egy pincében, rossz anyagból összefércelt megoldásban látod magad viszont.
Ha vásárolsz, ha bérelsz, hivatalos márkakereskedőnél tedd, akkor biztosan nem érhet csalódás. Minden szalon honlapját nézd meg, mielőtt odaindulsz, sőt, ha komolyan veszed a keresést, akár a hivatalos (olasz, spanyol, angol) weboldalt is ellenőrizheted, hogy ugyanazokat a képet találod-e. Ha tervezőnél, ismert tervezőnél csináltatod a ruhádat, akkor jó kezekben leszel, de ha bevállalod, hogy egy ismerős ismerőse, aki nagyon ügyesen varr, állítsa össze az esküvői ruhádat, nos, akkor te igazi kalandor típus vagy. Erősen ellenjavallt.
Végül pedig egy tanács a bérelt ruhákhoz: bánj úgy vele, mintha a sajátod lenne. Ez egyrészt szerintem a jó lelkiismeret miatt is számít, másrészt azért is fontos tanács, mert a letétet könyörtelenül meg fogják tartani, ha nem megfelelő állapotban viszed vissza. Egy normális kölcsönző sem gondolja, hogy egy uszályos ruha megúszhatja a bekoszolódást, és hogy ne hagyna nyomot rajta a nyári negyven fok. De a hatalmas, indokolatlan helyen lévő sárfoltok olyanok, mint az orrszőr: nincs rá mentség.
Szerzőnk esküvői tanácsadó.
Ha már a menyasszonyi ruhákról szó esett: ezekben sose menj oltár elé!
