Régi igazság, hogy két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: az egyik, hogy ne legyen, a másik, hogy legyen gyereke.
Manapság – s ezt az elmúlt húsz év demográfiai adatai is igazolják – a nők többsége harminc éves koráig azért tesz meg mindent, hogy egzisztenciális, szakmai elképzeléseit ne kelljen feláldoznia az anyaság oltárán, míg a harmadik x betöltése után az addig önmegvalósításra „berendezkedettek” többsége is elkezd vágyakozni egy gyerek után.
Mostanság elfogadott menetrendnek számít, hogy a nők többsége először felsőfokú képesítést szerez, hogy megfelelő munkával, hivatali előmenetellel anyagilag is független legyen/lehessen. A szakmai sikerek maguk is fogamzásgátló módszerként működnek, ezért a gyermekvállalás is jelentősen kitolódik arra az időszakra, amikorra az egzisztencia már stabillá válik, miközben sürget az idő, mert a biológiai óra megállíthatatlanul ketyeg.
Minél későbbre toljuk azonban a családtervezést, annál nagyobb tempóban kell versenyt futnunk az idővel… Bár a legtöbb harmincöt évesnél idősebb nő testileg egészséges, és fittnek is érzi magát, a természetes termékenység a harmincadik életév felett már folyamatosan csökkenhet.
A szülés szempontjából ideális életkorban lévő, húszas éveik közepén, végén járó nők esélye a teherbeesésre egy menstruációs ciklus alatt 30 százalék. Az ehhez a korcsoporthoz tartozó nők mintegy nyolcvan százaléka egy éven belül, amennyiben nem védekezik, teherbe is esik. Erre a harmincöt éven felülieknek már jóval kisebb esélyük van, míg a rendszeres nemi életet élő, negyvenen túli nőknek csak tíz százaléka lesz váradós egy éven belül. Az évek előrehaladtával ugyanis a petesejtek száma radikálisan csökken. (A lányok mintegy egymillió petesejttel jönnek világra, ami a serdülőkorra 300 ezerre „fogyatkozik”.)
Sokaknál harminc és negyven éves kor körül jelentkeznek a hajszolt, stresszes életmódból adódó krónikus betegségek (pl. cukorbaj, magas vérnyomás, stb), amelyek a megszülető baba és a mama egészségét egyaránt veszélyeztethetik. Jóllehet a nőgyógyászok azt tapasztalják, hogy a harminc feletti várandósok általában nagyon tudatosan készülnek fel a terhességre (lemondanak a dohányzásról, az alkoholfogyasztásról, egészségesen táplálkoznak, élnek), mégis azt javasolják: aki gyerekre vágyik, ne halogassa túl sokáig a gyerekvállalást.
Amikor megkérdeztem a harminchárom éves munkatársamat, akar-e gyereket, azt felelte: még nem tervezem ugyan a gyerekszülést, ám nem is teszek semmit az ellen, hogy ha jönni akar, jöhessen... Ám azt látom a baráti körömben, hogy sokan addig húzzák, halasztják a döntést, míg rá nem döbbennek: erről a projektről bizony – vagy tárgyi akadályok (például a párkapcsolat hiánya, a karriertervezés) okán, vagy egészségügyi okokból – lemaradtak...
• Érdemes-e gyereket vállalni (Kettős látás)
• Abortusz - szabadság kontra élet (Kettős látás)
