Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mezőkövesd annak köszönheti, hogy nem csupán a matyóhímzésről világhírű, hogy Zsóry Lajos országgyűlési képviselő 1939-ben olajat kerestetett a szántóföldjén. A fúrás sikeres volt, azonban a harminc méter magasra feltörő sugár nem nyersolaj volt, hanem 62 Celsius-fokos termálvíz. És miután a levegő van vagy 35 fok, továbbá ez a legközelebbi strandfürdő a nagyiékhoz: uccu neki, gyerünk gyorsan!
Megáll az idő
De a gyorsaság aztán hamar odalett. A Zsóry fürdő a szokásos reumás, mozgásszervi és egyéb nyavalyák kúrálásán túl ugyanis pár nem várt élménnyel gazdagítja az embert. Például belassul tőle az idő, mint valami fekete lyuk közelében. Már a története is ilyen. Felfedezését követően rögvest palackozni kezdték a vizet, és egy év múltán már fürdeni is lehetett az első medencében. Ahhoz viszont már bő tíz év kellett, hogy elkezdjék vizsgálni a víz összetételét, aztán még egyszer annyi, hogy gyógyvízzé minősítsék. Így bár az ikermedence az ötvenes években létesült, csak 1968-ban lehetett gyógyfürdő a Zsóry. A fedett medencékre a hetvenes évekig kellett várni… és így tovább. A fejlődés máig töretlen, ahogyan tempója is.
De hogy miért is kerül ide ez az egész? Két oka van. Az egyik, hogy ezen említett objektumok eredeti közeli állapotban lelhetők fel ma is, a másik, hogy írd és mondd 53, azaz ötvenhárom percig tartott, mire sikerült átvergődni a beengedő – vagy inkább be nem engedő – rendszeren. Mi ez, ha nem a Mézgáék féle időkibővítő csodakészülék?!
Fokozatos vér szívás
A nem várt – avagy kevéssé remélt – tapasztalatokkal már a parkolóban gazdagodni kezd az alkalmi vendég. A hely tágas, százas nagyságrendben férnek el az autók, jegyautomata viszont csak egy van, amely viszont nem fogad el papírpénzt, se fém kétszázast. Aki tehát egész napra tervezi a strandolást, s eközben szeretné megúszni a pótdíjat, úgy induljon el, hogy legyen nála 750 Ft apróban.
A második fokozatra már messziről figyelmeztet a bejárat körüli tolongás. De látva, hogy öt pénztár is üzemel, találomra választunk egy sort, ahol aztán szépen eltöltjük életünk egy órácskáját. Mert a gyógybeutalókat, kezelési jegyeket, üdülési csekkeket adminisztrálni két percnél kicsivel tovább tart, de az is ott, a strandpénztárban történik. Ahonnan pedig elébb kiszól a néni, hogy csendesítsük el a gyereket (aki különben ötéves létére bámulatos türelemmel vár, ám hangosan számolja a számolatlanul múló másodperceket), majd felháborodik, hogy nincs nálunk aprópénz. Annak hallatán pedig, hogy azt az utolsó cseppig az automatába töltöttük, közli: nála is lehet parkolójegyet venni. Persze erről sehol egy árva betű – arról nem is beszélve, hogy ugyan melyik pótdíjszedő bírná türelemmel közel egy órán át, mire végigállom a sort a pénztárig?
Harmadik fokozat a bevergődés. A százával tolongó emberek mind egy keskeny kis kapun keresztülpréselődve juthatnak az áhított strandra, s e manőver közben lassan fény derül pár dologra. Aki simán pénzért akar bejutni, itt, a kiskapuban is kaphat karszalagot – persze feltartva a befelé tolulókat. Másrészt viszont van olyan pénztár is, ahol nincs beutalós, csekkes tortúrázás – és simán öt-tíz perc alatt jegyhez juthatna az ember. Aztán végtére kiderül az is, hogy van lehetőség bejutni a főbejáraton kívül másutt is, ám minderről – akárcsak a parkolójegy-váltási lehetőségről – sehol egy kukk felirat, tájékoztatás, útbaigazítás vagy ilyesmi.
Negyedik fokozat: odabent pázsitra ne számítson senki! Van helyette szénatörek és por, ami ugyan eső alkalmával kiváló vályogalapanyag, de strandon heverészni nem a legvonzóbb felület. Ezenkívül van még napozó-betonkaréj a hullámmedencénél, csakhogy az árnyék, mint olyan, a tervrajzokról hiányozhatott, így – tekintettel a délidőben várható tomboló napsütésre – ez inkább olyan, mint amit grillsütőnek terveztek eredetileg.
Ötödik fokozat, amire már tettem utalást az elején, a sajátos stílusban előadott nosztalgia. Mert épültek ugyan újabb medencék is az évtizedek alatt, de valahogy a régiek meg nagyon úgy maradtak, ahogy voltak. Én meg nem gondolnám, hogy ilyen esetben értéknövelő tényező lehet az eredeti állapot. A „nosztalgia” gyógymedencék festése ugyanis immár legyűrődött a nekidőlő emberek hátától, és elzsírosodott redőkben látszanak ki a korábbi rétegek. Ráadásnak a vízben valami olyasféle fekete szötymők kavarognak, mintha egy zsúpfedelet daráltak volna bele – á la nosztalgia. Vagy talán a víz is eredeti állapotú. Persze igaz az is, hogy aki bevállalja a meszelt, csupasz betonmedencéket – ilyen az ikermedence is meg a kinti nosztalgia-betonkád –, annak nem lesz gondja bőrkeményedéssel a sarkán.
Hatodik fokozat – maga a vér szívás. Bevallom, ezt csak a poén kedvéért jegyzem le, hogy a vérszívás egybeírva is megállja a helyét. Történt ugyanis, hogy amikor beletörődve a körülményekbe végül leterítettem a plédet a pormezőbe, e rövid fél perc alatt három szúnyogcsípést sikerült begyűjtenem. Az már csak a jótékony természet ajándéka, hogy a bögöly sokkal hangosabb vérszívó, így arra még idejében sikerült megelőző csapást mérni.
Hiba a készülékben?
Mindezek ellenére talán mégis az én készülékemben van a hiba. A gyerekek ugyanis a délutáni távozás körül (amikor a főbejáratnál még mindig fürtökben lógnak az emberek a pénztárablakokon), életük egyik legjobb strandolásának titulálták a Zsóry-féle élményfürdést. Persze a gyerekmedence a legújabbak közé tartozik – alig nyolcéves –, és még ha nem túl nagy is, van csúszdája, lépcsős vízesése, zubogója. Igaz, nincs körülötte egy szikra árnyék sem, az viszont nagy pozitívum, hogy folyamatos fürdőmesteri felügyelet alatt áll, és oda felnőtt be nem teheti a lábát.
Aztán az igazsághoz tartozik még, hogy a strand hatalmas területén ezrével nyüzsögnek az emberek. Talán a hullámmedence, a sodrófolyosós-csúszdás-dögönyözős élménymedence húszfokos vize teszi – vagy a délutáni kultúrprogram a hastáncfesztivállal és a koncertekkel.
De én meg akkor is csak úgy vagyok ezzel, ha egyszer leszurkoltam 5200 Ft-ot a családi belépőért, amely a parkolóval együtt gyakorlatilag hatezer, csak beleférhetné még a tiszta víz meg a zöld fű is…
A szerző eddig megjelent és előkészület alatt lévő könyvei:
Zsubatta! – (beszédfejlesztő) mondókás-verses könyv [2005; 2006]
Móra; Budapest
Miazami – kitalálós versikék [2007, 2008, 2009]
Móra; Budapest; (Szép könyv 2007-oklevél; Miazami tévéfilm: ROPROD; 2009, r.: Gárdos Péter)
Gyere velünk Budapestre! [2008]
Colorplus; Budapest
Miazmég – kitalálós versikék [2009. október végén várható]
Móra; Budapest
Ha ez bejött, olvasd el ezt is:
Nyárvégi írás a félküllős magyar Velencéről, gejzírmezőről, vízbe nem merészkedő félnapos turistákról, a Győrben készült tihanyi levendulaolajról, valamint egy eldugott strandról – Nyulász Péter írótól. | Tihany: strand a birkalegelőn túl
Hétvégére még napsütést ígérnek, irány valami közeli vízpart: „sunshine, reggae, cabrio – zizz a Velencei-tó”, azaz: „most van a jó idő, gyerekek, cuccolás a kombiba, majd a parton vacsizunk valamit”. | Csak beavatottaknak: Tóbíró szabadstrand
