Talán elsőre furcsán hangzik, hiszen a gyom elnevezés arra utal, hogy egy olyan növényről van szó, amit nem lehet, vagy eddig nem tudott hasznosítani az emberiség. Természetesen nem minden gyom ehető, úgyhogy óvatosan közelítsük meg a hátsó udvart. Ha klassz virágoskerted van, sokat jársz kirándulni, vagy egyszerűen az út szélén talált növényeket kóstolnád, jól jöhet egy kis segítség az eligazodásban.
Százszorszépből főzelék vagy ecet
A csinos kék ibolyának nem csak a virága, de levelei is ehetők. A C-vitaminban gazdag levelekkel kiadósabbá tehetünk egy levest, vagy érdekesebbé tehetjük a salátát. Ez könnyű, az ibolyát mindenki felismeri, ha te mégsem, inkább ne kísérletezz, ahol szép kék virág, ott mérgező gyom is terem.
Nem annyira egyértelműen azonosítható az indás ínfű, de leveleiből olyan finom, és nem mellesleg gyógyhatású főzeléket készíthetünk, hogy érdemes megtanulni a beazonosítását. Kiindulásképpen jegyezzük meg, hogy virágzási ideje május-júniusban van, erdők környékén, réteken, utak mentén bukkanhatunk rá. Egész Európában megtalálható, kivéve a déli államokat. 15-30 cm magas, és a legjellegzetesebb ismertetőjele a szár tövéből növő hosszú, leveles indák. Virága általában kék, illata balzsamos.
Könnyebb felismerni a szinte minden réten megtalálható, flavonoidokban is gazdag százszorszépet. Leveleit főzelékben vagy salátában hasznosíthatjuk, virágát ecetben teszik el.
A természetes gyógymódokat kedvelő torokfájósok által jól ismert lándzsás útifű a túrónak, tejfölnek ad különleges ízt és illatot, míg a koshomlok csípős levelei akár bors vagy chili helyett is alkalmazhatók.
Az akácfa fehér virágaink illata teljes településeket képes romantikussá tenni tavasszal, kora nyáron, de azt már kevesen tudják, hogy nem csak a méhek szíves közbenjárásának köszönhető méz kapcsán válik eledelünkké. Ha az átlagosnál sűrűbb palacsintatésztába keverjük a virágokat, és kisütjük, igazán különleges reggelit készíthetünk.
