Zanza!

Az internetet bejárta Annie Leonard aktivista új, klímaébresztő filmje. Ebből kiderült, nemcsak rúzsa, napolaja, saját és gyermeke samponja tartalmaz rákkeltő anyagot, de az egész fürdőszobája egy komplett kemikáliai aknamező. Sérült spermák, asztma és tanulási nehézség, ezek mindennapos használati cikkeink következményei. Íme a Kozmetikumok Krónikája, vagyis a mindennapi mérgeink.

A klíma-, környezet- és egészségvédelemért tett civil erőfeszítéseknek egy időre mindig sikerül kizökkenteniük a világot az érdektelenségéből. Úgy tűnik, a kampányszerű figyelemfelhívások következtében sem történik érdemi változás, és bár sokak szerint csak meddő próbálkozásnak tűnik egy-egy újabb kutatásból kiderült leleplező tény közlése, mi úgy érezzük, kötelességünk írni ezekről.

A Story of Cosmetics a Diverziti Egyesületnek köszönhetően magyar felirattal is megnézhető ITT .

Az interneten gyorsan körbejárt Annie Leonard új, három hete bemutatott filmje, A Kozmetikumok Krónikájaméreg be-méreg ki csúf igazsága (a Story of Cosmetics, The ugly truth of Toxics in – Toxics out).  A nyolc perces rövid animáció a mérgező, többek között azon rákkeltő anyagokra hívja fel a figyelmet, melyeket mindennapi, biztonságosnak vélt tisztálkodó-szereinkkel és kozmetikumainkkal juttatunk szervezetünkbe, és azokra, melyekről nem is tudjuk, milyen hatással lehetnek ránk, hiszen nagy átlagot véve az összetevők 80%-a gyakorlatilag nincs is tesztelve.

Annie Leonard zöld aktivista

Annie Leonard neve néhány perces animációs filmjeivel került be a zöld köztudatba. Rövid filmjeiben klímaébresztőt fúj. A kvótakereskedelem működéséről készített néhány perces összeállításban például a klímakatasztrófa elkerülése érdekében tett globális gazdaságpolitikai lépéseket kritizálja. Egy másikban, a mindennapjainkban megvásárolt tárgyaink történetét dolgozza fel, hogyan aknázzuk ki a föld természeti javait, használjuk a harmadik világ területeit és munkaerejét egyszer használatos elektromos cikkeink kedvéért, és mérgezzük az egész bolygót, beleértve önként önmagunkat. Az idén tavasszal közzétett rövidfilmje pedig a víz világnapján jelent meg: a palackozott víz történetét dolgozza fel. Kiderül, miért vesznek hetente félmilliárd palack vizet az amerikaiak, annak ellenére, hogy ugyanaz a víz folyik a konyhai csapjukból, de beszél arról is, hogy a palackozó vállalatok milyen támadássorozatot indítottak a csapvíz ellen, és hogy környezetbarátnak mondott reklámok  bevetésével, hogyan tusolják el a vele járó műanyaghulladék-hegyeket.

Mérgező anyatej

A méreganyagok már a várandósság ideje alatt is bekerülnek a magzati keringésbe, s ott eddig feltérképezetlen károkat okoznak. Ezért is fontos, hogy az édesanya a szoptatás időszakában ne fogyókúrázzon, mert a diéta során, a szervezet méregtelenítése miatt még fokozottabban választódnak ki a méreganyagok az anyatejbe. Hiába öleli körbe a méhlepény  védőburokként a magzatot, sajnos nem szűri ki a káros vegyi anyagokat. Átjutnak a méhlepényen, és az anya adja át ezeket gyermekének.

Az USA-ban egy vizsgálat során újszülöttek köldökzsinórvérét elemezték. A vizsgálatok során összesen 287 (egy európai vizsgálat több mint 300-at mutatott ki) különböző vegyi anyagot találtak, közülük számos anyag rákot, idegrendszeri problémákat, születési vagy fejlődési rendellenességeket eredményez (pl. biszfenol-A, ftalátok, DDT). Egyes káros hatások pedig (allergia, asztma, tanulási zavarok) csak évekkel, évtizedekkel később jelentkeznek.

Annie Leonard filmjei logikusan követhető és egyértelmű szándékú gondolatébresztők. Az emberiségnek a bolygót és végső sorban saját magát kizsákmányoló bűneiről beszél. A mérgek pedig fokozatosan épülnek be a biológiai táplálékláncba, miközben 'végfogyasztóként” felhalmozódnak bennünk. Így jut el odáig, hogy a legmérgezettebb étel a tápláléklánc csúcsán az emberi anyatej. Az ember élete legnagyobb dózisát a mérgező kemikáliákból az anyatejjel kapja.

A film elkészítése előtt ezért Annie megmérette méregszintjét. Az eredményen semmi meglepőt nem talált: szervezete tele van higannyal, ólommal és triklozánnal, ahogy feltehetőleg még sokunké. A trikozlán egy szintetikus klórszármazék, élelmiszerek csomagolásában, játékok, szemeteszsákok gyártásában baktériumölő és fertőtlenítőszerként, kozmetikumokban tartósításra használják. A vegyület előállítása nem csak erősen környezetszennyező, de az élő szervezet hasznos baktériumait is képes elpusztítani, így megtizedelheti a bélbaktériumokat, károsíthatja a májat, végső soron pedig rákot okozhat. Ősztől ugyan betiltják a triklozán használatát az élelmiszerekkel érintkező műanyag csomagolásokban, azonban érthetetlen módon a kozmetikumokban továbbra is engedélyezik. Újabb egy lépés előre, és legalább ennyi hátra.

Méreg be, méreg ki elmélet

Az anyagias gazdaságot működtető „méreg be, méreg ki” szlogen Annie Leonard több videójában is központi motívum. A lényege, hogy a használati cikkek termelése során kibocsátott kemikáliák visszakerülnek az emberekbe, és ezzel egy örökös körforgást hoznak létre. Egész életünk során több millió tonna mérget lélegzünk be, eszünk meg, kenünk magunkra. A kereskedelmi placcon kevés olyan kozmetikum akad, amibe ne találnánk valamilyen adalék-, színezék-, vagy tartósítószer anyagot. Mindegyik termék tucatnyi vegyszert tartalmaz, de azoknak mindössze 20%-a esik át a biztonsági teszteken, így számtalan szépségipari cikket használunk anélkül, hogy pontosan tudnánk mit tartalmaz. S noha nem minden vegyszer veszélyes, azért joggal teszi fel a kérdést Annie: „Repülnél olyan légi társasággal, amelynek a flottáját csupán 20%-ban tesztelték?”.

Illatok, melyektől elszáll az agyunk

A legveszélyesebb szerek

A fényvédőszerek UV-sugárzás hatására akár rákkeltő vegyületekké is válhatnak. Nemrég összegyűjtöttük a kerülendő anyagok listáját. A legfontosabb, hogy az alumínium származékokat, a kőolaj származékokat, kémiai fényvédőszereket, habképzőket, emulgeátorokat, szintetikus illatanyagokat, tartósítószereket, és szintetikus színezékeket próbáljuk meg elkerülni.

Ahogy korábban a legenda szerint tejfogat oldó Coca-Cola összetevőit is misztikus 7X-ként emlegették, úgy manapság a parfümét is óriási titok övezi. (Az eredetileg kokacserjéből készült ital receptje például egészen addig szupertitkos volt, mígnem egyszer egy amerikai történész, Mark Pendergrast állítólag megfejtette azt. A recept azóta a neten kering.)

A parfümök alapillatának összetevőit hasonló rejtély övezi. Az üzleti titok egyrészről érthető, másrészről egy nagyszerű lehetőség a gyártóknak arra, hogy egy parfüm a természetes összetevők mellett, így akár több száz szintetikusan előállított (és meg nem nevezett) vegyszerből is álljon. Nem is volt eddig még törvény arra, hogy kötelezzék az illatanyag-gyártókat az összetevői listák nyilvánosságra hozatalára. Most sincs.

Idén májusban azonban az USA-ban működő Környezetvédelmi Munkacsoport addig vizsgálódott, míg szinte minden általuk elemzett parfümben megtalálták a galaxolide-ot és a tonalide-ot, mint feltételezhetően hormonális hatású mesterséges illatanyagot. Ezeket korábbi vizsgálatok során már kimutatták a köldökzsinórvérből. Ahogy azt is, hogy a parfümökben előforduló neurotoxinok az agy sejtjeit károsítják. Ezúttal viszont megtalálták a dietil-ftalát vegyületet is, melynek jelenléte a szervezetben összefüggésbe hozható a férfiak terméketlenségével. A ftalát PVC lágyító szer. Műanyagtermékekben és kozmetikumokban egyaránt hasznáják. Egyérteműen bebizonyították, hogy az emberi szervezetben felhalmozódva, károsítja a szaporodási képességet és felborítja a hormonrendszert.

Most, hogy már levadászták a pézsmaszarvasok teljes faját a mirigyeikből nyerhető pézsma illatanyag miatt, és a cibetmacskák cibet váladékának-termelése érdekében történő kínzással is egyre több gyártó hagy fel, igyekeznek azokat szintetikus anyagokkal pótolni. Szintetikussal és egyben mérgezővel. A mesterséges pézsma (moschus) egy osztrák kutatás szerint például ösztrogén zavarokat okozhat és a mellrák kialakulásához vezethet.

Ólmozott rúzs: felszívódik, mint a cukorka

Míg Kínában 20 millió magas ólomtartalmú játékot vontak ki a forgalomból néhány éve, addig az USA-ban a kozmetikai szerek nehézfém-koncentrációja kavar újra meg újra egyre nagyobb port.

A Campaign for Safe Cosmetics (Mozgalom a biztonságos kozmetikumokért) még 2007-es vizsgálatában kimutatta, hogy 33 népszerű rúzsmárka 61%-a tartalmaz ólmot. A rúzst  a cukorhoz hasonlították, mivel mindkettő hasonló módon képes felszívódni a szervezetben. A bevizsgált rúzsok egyharmadában több ólmot találtak, mint amennyit az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala engedélyezett a cukorkák ólomtartalmának felső határaként.

39 %-ban ugyanakkor nem találtak ólmot, tehát egyáltalán nem lehetetlen küldetés ólom nélkül rúzst gyártani. Ráadásul mégcsak nem is árfüggő. Míg az olcsóbb kategóriának számító Revlon rúzs nem, addig a jóval drágább Dior luxusmárkánál óriási méretű mérgező nehézfémkoncentrációt mutattak ki.

A probléma azonban mégiscsak az, hogy ezek a mérgező kemikáliák, ha nem is érik el, vagy lépik túl a törvény által szabályozott határtéket, lényegtelen milyen mennyiségben, de jelen vannak a termékben. Az ólomtartalom biztonságosnak minősíthető határáról pedig nincs értelme vitatkozni, ha egyszer az ólom képtelen kiürülni a szervezetből, mennyisége fokozatosan halmozódik a szervezetben, és hatása a gyakori használat során csak kumulálólik.

Az ólom ugyanis olyan nehézfém, amely ha a szervezetben felhalmozódik, neurotoxinként (idegméregként) hatva tanulási nehézséget és viselkedésproblémákat okozhat. Az ólommérgezés leginkább veszélyeztetettjei elsősorban a terhes nők és gyermekek, de a koraszüléssel, a meddőséggel és az elvetéléssel is kapcsolatba hozták az anyagot.

A babákat sem kímélik

A rövid flimjét azzal kezdi Annie, hogy évek óta használt kedvenc samponjában pontosan kimutatható a rákkeltő anyag. Ha azt gondolnánk, hogy a gyermek bőrápoló-szerek még szigorúbb szabályozás és ellenőrzés alá esnek, tévedünk. Egy amerikai tanulmány még a babasamponban és más gyermek tisztálkodó termékben is két karcinogén anyagot talált. A dioxint, mint egy kőolajszármazékból előállított rákkeltő anyagot, és a formaldehidet, melyet a bőrallergiáért tesznek felelőssé.

...és a lista hosszan folytatható. Azonban Annie Leonard szerint, amíg a kozmetikai ipar diktálja a szabályokat és dönt arról, hogy követni kell ezeket vagy sem, addig nekünk marad az, hogy elolvassuk az apróbetűs összetevőket, s bízzunk abban, hogy tényleg csak annyi és olyan komponens van a termékben, mint ami a címkén van feltüntetve.

Blogmustra