Hazája egyik legikonikusabb előadója volt, akiért világszerte is milliók rajongtak, Édith Piaf élete azonban korántsem volt mentes a botrányoktól. A francia énekesnőnek már gyerekkorában kijutott a rosszból, felnőttként pedig tragédiák sora érte.
Édith Piafra máig nemzeti kincsként tekintenek Franciaországban, akit a 20. század egyik legünnepeltebb előadójaként tartanak számon. A francia sanzonénekesnő a dalaihoz a saját életéből merített ihletet, amelyek gyakran szóltak szerelemről, veszteségről és bánatról – mint a La vie en rose, a Non, je ne regrette rien vagy épp a Hymne à l'amour.
Első világháborús brit ápolónőről kapta a nevét
Édith Piaf 1915. december 19-én Édith Giovanna Gassion néven látta meg a napvilágot a párizsi Belleville-ben. Noha teljes múltját homály fedi, azt feltételezik, hogy az első világháborús brit ápolónőről, Edith Cavellről nevezték el, akit azért végeztek ki, mert a belga katonáknak segített megszökni a német fogságból. Édith édesanyja, Annetta Giovanna Maillard, egy Olaszországban született, marokkói berber származású bárénekesnő volt, apja pedig Louis-Alphonse Gassion utcai akrobata.
Ide-oda lökdösték gyerekkorában
Miután Annetta Isztambulban valósította meg önmagát, gyermekét az anyjára, vagyis Édith anyai nagyanyjára, Emmára bízta. Még egyéves sem volt, amikor az apja jobbnak látta onnan elvinni, hiszen a kislány vézna és alultáplált volt. 1916-ban viszont Louis-Alphonse Gassion bevonult a francia hadseregbe, így Édithet az apai nagyanyja, Léontine Louise Descamps nevelte tovább, aki történetesen egy bordélyház vezetője volt.
Piafra leginkább a prostituáltak vigyáztak, akiknek tulajdonképpen a látását is köszönheti.
Édith ugyanis egy agyhártyagyulladás következtében kialakuló szaruhártya-betegség miatt állítólag 3 és 7 éves kora között jóformán vak volt. Az énekesnő egyik életrajzi írója szerint azután nyerte vissza szeme világát, hogy a prostituáltak pénzt gyűjtöttek neki egy Szent Teréz tiszteletére tartott zarándoklatra, ahol „csodálatos gyógyulás” történt vele.
Apját kísérte a cirkuszi karavánban
Édith néhány évvel ezután csatlakozott cirkuszi karavánban dolgozó, kemény ember hírében álló édesapjához. Itt kezdett el nyilvánosan énekelni, ebből kereste a napi betevőre valót, és itt ismerkedett meg Simone Berteaut-val is, aki ott volt Édith élete nagy részében. Piaf 1932-ben, 17 évesen találkozott első szerelmével, Louis Duponttal, akitől egy lányuk is született: Marcelle „Cécelle” azonban kétévesen agyhártyagyulladást kapott, és 1935 júliusában meghalt.
Igazi karrierje kezdete
Édith nagy veszteségének éve azonban nagy fordulatot tartogatott számára a karrierjében: 1935-ben hozta össze a sors ugyanis Louis Leplée éjszakai klubtulajdonossal, akinek Pigalle-i Le Gerny’s nevű kabaréja a hírek szerint a bűn fészke volt. Leplée azonnal felismerte az akkor mindössze 142 centiméter magas és körülbelül 40 kilós Édith ragyogását, és végül termete és ideges viselkedése miatt tőle kapta az énekesnő a La Môme Piaf becenevet is, amely kis verebet jelent.
Miközben Piaf Jacques Bourgeat francia költőtől, történésztől kapott útmutatást az irodalmi művészetekben, addig Leplée jelentős reklámkampányt folytatott az énekesnő nyitóestjének népszerűsítésére.
Gyilkosságban való részvétellel is megvádolták
Piaf élete egy újabb fordulóponthoz érkezett: 1936. április 6-án, amikor Leplée-t meggyilkolták az otthonában, az énekesnőt bűnsegédlettel vádolták meg, miután Édith kapcsolatban állt a „főnöke” életére törő bűnözőkkel. Piafot végül ártatlannak találták, ám a botrány ketté is törhette volna a karrierjét. Ekkor került azonban képbe Raymond Asso, aki nemcsak Édith munkatársa, hanem szeretője is lett.
Ettől kezdve lett az énekesnő hivatalosan is Édith Piaf.
A francia énekesnő egy újabb ügye
Piaf karrierje a második világháborúban, Franciaország német megszállása idején kapott szárnyra igazán: éjszakai klubokban és bordélyházakban énekelt, és egy berlini koncertkörútra is meghívást kapott. Bár később azt hitték, hogy az énekesnő együttműködött a német megszálló erőkkel, végül kiderült, hogy nem egy hadifogolynak segített megszökni. Karrierje ezután is töretlenül ívelt felfelé, olyannyira, hogy híre bejárta Európát, Dél-Amerikát és az Egyesült Államokat. Mi tagadás, Amerikát először elriasztotta fekete ruhája és vad viselkedése, de végül annyira megszerette a közönség, hogy 1947-ben meghódította az egész kontinenst, aztán 1952 és 1959 között nyolcszor is szerepelt az Ed Sullivan Show-ban.
Elveszítette élete szerelmét
Élete nagy törését jelentette az amerikai körútján megismert szerelme, az egyébként házas és háromgyermekes, középsúlyú világbajnok bokszoló, Marcel Cerdan halála, aki egy repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét 1949 októberében. A járat Párizsból indult és New York-ba érkezett volna, ahol Piaf már várta a férfit. Piaf Hymne à l'amour című dalát 1950 májusában Cerdannak írta. Két évvel később Édith autóbalesetet szenvedett – később aztán még kettőt –, amely következtében súlyosan megsérült: eltört két bordája és a karja. Fájdalmai csillapítására erős gyógyszereket kezdett szedni, és rászokott az alkoholra is. Rehabilitációja során ismerkedett meg Jacques Pillsszel, aki kísérte őt a felépülésében, végül össze is házasodtak. Frigyük azonban nem tartott sokáig, 1957-ben már el is váltak.
Újra férjhez ment
Piaf következő, 1962-ben kötött házassága a nála 20 évvel fiatalabb Théo Sarapo görög fodrásszal és előadóművésszel az énekesnő 1963 őszén bekövetkezett haláláig tartott. Noha Édith élete utolsó évéig aktív maradt, egészsége már egy ideje megnehezítette a mindennapjait. Élete utolsó hónapjaiban férje és annak barátja ápolta Édithet, aki végül 1963. október 10-én a francia Riviérán épült villájában, májrákban halt meg.
A világhírű francia énekesnőt a katolikus egyház hivatalosan nem akarta egyházi szertartás keretében eltemetni, mert életét botrányosnak ítélték; viselkedése nem mindig volt összhangban az egyház erkölcsi tanításaival. Tény, hogy Piaf nyíltan vállalta szerelmi kapcsolatait, házasságon kívüli viszonyait és bohém életmódját. A rajongókat mindez azonban nem érdekelte: az énekesnő búcsújakor hatalmas tömeg gyűlt össze a párizsi Père-Lachaise temetőben, ahol lánya, Marcelle mellett nyugszik.
Ha szeretnéd megtudni, mi volt Marilyn Monroe legnagyobb titka, olvasd el a róla szóló cikkünket is!
