Hatalom, találékonyság és üres kincstár – ezek együtt veszélyes kombinációt alkotnak, ugyanis hihetetlen módszereket találnak ki az uralkodók a pénzszerzés érdekében. És nemcsak kitalálják, foganatosítják is őket. Ha tetszik a népnek, ha nem.
Ez történt az ókori Rómában is. Amikor Vespasianus császár, aki i. e. 69-79-ig uralkodott, egy polgárháború miatt elszegényedett birodalmat kellett kormányoznia. Emiatt ő maga igen körültekintően bánt a pénzzel, de a hiány akkora volt, hogy kénytelen volt emelni az adókat, és újakat is kivetni.
A vizelet jelentősége az ókorban
Bármennyire is hátborzongatónak tűnik, és a mai kor embere talán gusztustalannak is tartja, de az ókori Rómában a vizeletet széles körben hasznosították. Például, szájvízként is népszerű volt a vizelet, ugyanis a benne lévő ammónia fertőtlenítő hatású, így elpusztította a szájban lévő baktériumokat.
Szintén az ammónia-tartalom miatt tisztítószerként használták a mosókonyhákban és a cserzőműhelyekben, de a mezőgazdaságban is kiemelkedő szerepe volt magas foszfor és nitrogéntartalma miatt, ugyanis termékenyebbé tette a termőföldet. De vajon honnan származott a ekkora mennyiségben? A nyilvános vizeldékből, amelyeket főként a gyapjúkallózók üzemeltettek, mivel nekik szükségük volt a vizeletre a gyapjú tisztításához, és a nyilvános illemhelyekről szállították el azt tartályokban.
Kézenfekvő ötlet volt a vizelet megadóztatása
Amikor Vespasianus bevezette a vectigal urinae-t, vagyis a vizeletadót, akkor azzal érvelt, hogy a vizelet alapanyag e szakma számára, ezért miért adnák azt ingyen, főleg ínséges időkben. Sokan ellenezték az ötletet, még maga a császár fia, Titus is, aki követte apját a trónon. Vespasianus a források szerint gyakran tréfálkozott, és amikor fia szembeszállt az ötlettel, a kezébe adott egy pénzérmét, amely a vizeletadóból származott, majd megkérte, szagolja meg.
Titus, nem meglepő módon, erre azt válaszolta, hogy nem érez semmit. Mire apja frappánsan csak az azóta elhíresült mondással válaszolt:
„Na ugye, a pénznek nincs szaga.”
Latinul: “Pecunia non olet”.
Noha Vespasianus császár fukarságáról számos történet kering, azért igyekezett a népnek is megadni a szórakozás lehetőségét még a szokatlan adókkal terhelt időszakban is: ugyanis az ő uralkodása alatt kezdték el építeni a Colosseumot, ám sajnálatos módon az elkészültét már nem érhette meg, mert belázasodott és visszavonult a szülőhelyéhez közeli nyári pihenőhelyére, és itt is hunyt el.
Egyes ókori szokásokat ma rettentő furcsának tartunk, ám a szőrtelenítés ekkor is bevett volt, nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is. Ez a cikkünk arról szól, ők hogy csinálták anno.
