Lassan negyven éve, 1986-ban a NASA legújabb küldetését többek között azzal is szerette volna megfűszerezni, hogy egy tanárt is az űrbe küld. Christa McAuliffe elvégezte a kiképzést, megtervezték, milyen kísérleteket hajt majd végre odafönn, majd a többiekkel együtt ő is beszállt a Challenger űrrepülőgépbe.
A Challengeré volt az első repülés közben bekövetkező amerikai űrkatasztrófa. 1986. január 28-án fedélzetén hét asztronautával lőtték ki az űrrepülőgépet, Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Greg Jarvis, Michael John Smith és Francis Richard Scobee pedig mindannyian a tizedik repülésére induló Challenger áldozataivá váltak ezen a napon.
Az űrig el sem jutott a Challengerrel McAuliffe
A később elvégzett vizsgálatok kiderítették, hogy nagy eséllyel egy, a fagyos időjárás által megviselt hibás alkatrész okozta a katasztrófát. A nulla fok alatti hőmérsékletet nem bírta ugyanis egy nagyon fontos alkatrész: egy o alakú gumigyűrű, amely az egyik oldalsó, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta nagyon fontos részét alkotta.
A rakéta belsejében képződő forró gázok átégették a meghibásodott alkatrészt, ez lángkifúvódáshoz vezetett, amely aztán érintette a külső üzemanyagtartályt, amely előbb kilyukadt, majd tartalma belobbant,
a Challenger pedig ezzel a robbanással megsemmisült.
Christa McAuliffe életének is véget vetett ez a katasztrófa, pedig hatalmas tervekkel érkezett élete kalandjára. A tanárnőt egy hosszadalmas procedúra végén választották ki, miután Ronald Reagan 1984-ben meghirdette a Tanár az űrben programot. Nem kevesebb, mint 11 ezer tanár jelentkezett a különleges feladatra. Hogy ebben mi volt jó a NASA-nak? Egyrészt azt remélték, hogy így felkelthetik az amerikaik érdeklődését az űrsiklóprogram iránt, másrészt pedig abban reménykedtek, hogy majd azzal, hogy egy hétköznapi embert készítenek fel az űrre, majd onnan hazahozzák, be tudják bizonyítani, mennyire biztonságosak az űrrepülők. Mint az a történetből kiderül, ez sajnos csúfos kudarcot vallott.
Órát is tartott volna az űrből a Challenger tanárnője
A több ezer jelentkezőből 114 középdöntőst választottak ki különböző szempontok figyelembevételével. 1985-ben aztán egy washingtoni kongresszuson döntötték el, kik jutnak a legjobb tízbe: innen már a NASA vette át az irányítást. A legkülönbözőbb vizsgálatokat végezték el a jelölteken, 1985. július 17-én pedig bejelentették, hogy Christa McAuliffe kapta meg a lehetőséget. A világ egyik legszerencsésebb emberének érezhette magát ekkor, holott a tartalék, Barbara Morgan a valóságban sokkal szerencsésebb volt nála. Nem őt készítették fel az űrrepülésre, de ő életben maradt.
Mindkét tanárnő kihagyta a következő tanévet: a NASA fizetést biztosított nekik, miközben felkészítette őket a feladatra.
Az űrben különböző kísérletek elvégzése lett volna Christa feladata: a kromatográfia, a hidroponika, a mágnesesség és Newton törvényei terén végzett természettudományos alapkísérleteket terveztek számára. Két 15 perces tanórát is felvettek volna vele az űrben, az egyikben körbevezette volna a diákokat az űrhajóban, míg a másik az űrutazás előnyeiről szólt volna. Az órákat zárt láncú televízión keresztül iskolások milliói láthatták volna. Gondolatainak rögzítésére McAuliffe személyes naplót akart vezetni.
A Challenger tragédiája miatta sújtotta le úgy az amerikaiakat
A tanárnőt számos tévéműsorba is meghívták, amelyekben elmondta: ha az embernek felajánlják a lehetőséget, hogy űrrepülőbe üljön, nem kérdezősködik, hanem rábólint. A média és az emberek egyaránt megkedvelték McAuliffe-ot, aki egyébként nem természettudományos végzettséggel rendelkezett: történelem szakot végzett, és történelem mellett angolt is oktatott, valamint egy saját tárgyat is bevitt az osztálytermekbe. Ennek Az amerikai nő nevet adta.
Osztályaival gyakorta ment tanulmányi kirándulásokra, és ha lehetett, vendégelőadókat is hívott az óráira. Mindig is hangsúlyozta az egyszerű emberek szerepét a történelemben: akkor még nem sejthette, hogy az ő neve is felkerül a történelem egy lapjára, egy meglehetősen szomorú hírrel.
A Challenger mindössze 73 másodpercet töltött el a levegőben, 48 ezer láb magasságra emelkedve. A helyszínen tartózkodók mellett rengeteg amerikai élő egyenes tévéközvetítésben volt szemtanúja az eseményeknek – részben Christa személye miatt nagyon nagy érdeklődést tanúsítottak a kilövés iránt, és
részben miatta érintette meg olyan mélyen az amerikaiakat az, ami a Challengerrel történt.
A Challenger tanárnőjének tartalékosából később űrhajós lett
Barbara Morgan, a tartalékos ezen a misszión a történtek ellenére elvégezte az asztronautakiképzést, és 1998-ban űrhajós lett. 2007-ben eljutott a Nemzetközi Űrállomásra a Challengert váltó Endeavour fedélzetén.
Joe Acaba és Ricky Arnold, két, szintén tanárból lett űrhajós a 2017/2018-as tanévet a Nemzetközi Űrállomáson töltve Christa emlékére elvégezte a tanárnőnek tervezett kísérleteket.
Ha érdekel, mi történik majd a Nemzetközi Űrállomással, miután nem használják majd többé, olvasd el ezt a cikkünket!
