A Duna évezredek óta közlekedési és kereskedelmi útvonal, népek, birodalmak emelkedtek fel és buktak el partjai mentén, hullámai zeneszerzőket és írókat ihletett meg, de bármennyit is tudunk a Dunáról, mindig lesznek titkai előttünk: titokzatos őslakosai, nádasaiban rejtőző remetéi, és rejtelmes szigetei. A Duna maga a misztérium, és mindig tud valami újat mutatni, mert sosem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, tudták ezt régen is.
A 150 éves török megszállás ellenére a magyarokban olthatatlan romantikus gerjedelem van a török világ megismerése, a kelet misztikuma iránt, erre Ablonczy Balázs történész remek könyve, a Keletre magyar is kitűnően rávilágít. Ada Kaleh hajdan – nem is olyan rég – volt szigete pedig olyan, mintha ennek a romantikus érzületnek a megtestesülése lenne a Duna közepén. Ezt a parányi földnyelvet mint egy görög mítoszban vagy egy Dosztojevszkij-regényben, több ország is magának akarta, végül senkié se lett.
A Senki szigete
Ha az Al-Duna szerbiai partján utazva elhagyjuk Galambóc mesés várát, majd Orsovát, és letekintünk a folyam méltóságteljesen hömpölygő vizére, akkor meglepődve tapasztaljuk, hogy... nem látunk semmit. Csak hullámokat. Ötven évvel ezelőtt azonban a semmi helyén egy sziget állt, egy helyes kis faluval, mecsettel a közepén, török kávéházakkal, előttük békésen, fezben pipázó muzulmánokkal, török, román, délszláv és magyar lakosokkal. Élte a falu az életét, mintha lakóinak, házainak, bazárjának elfelejtettek volna szólni, hogy az Oszmán Birodalom pár évtizeddel korábban megszűnt létezni.
Ezt a törpeuniverzumot ismerték már a római időkben is, jelentősége viszont a török háborúkkal nőtt meg: az első komolyabb erődítések Hunyadi János nevéhez köthetőek, aki ugyanis a szigetet bírja, az ellenőrzése alatt tartja a Duna orsovai szakaszát is. Az Oszmán Birodalom 1699-ben, a karlócai békével feladta Kárpát-medencei hódításainak jelentős részét. Kivéve például a Bánátot és a hozzá tartozó al-dunai vidéket. Ekkor, mivel a sziget és környezete a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom határvidéke lett, a törökök erődített hajókikötőt alakítottak ki, amit pár évtizeddel később az osztrákok elfoglaltak, akik folytatták az erődítést. A török csapatok viszont nem adták fel, megvárták, amíg elkészül az erőd, hogy aztán megint kézre kerítsék a szigetet.
Az osztrákok és törökök közötti, 1791-es szisztovói béke után viszont tartósan török kézen maradt. 1849-ben, az elbukott magyar szabadságharc után rengeteg honvéd külföldön, többek között török honban lelt menedéket. Ehhez viszont előbb el kellett jutni az Oszmán Birodalomba, amit legegyszerűbben e kis szigetre lépve tehettek meg, hogy utána már védelem alatt jussanak el a birodalom magterületére. Így tett Szemere Bertalan is, aki a forradalom alatt a Magyar Királyság utolsó miniszterelnökeként Ada Kaleh-n keresztül menekült, miután a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Orsovánál többedmagával elásta, hogy ne kerüljön a Habsburgok kezére. Idővel viszont a sziget a gyakorlatban már senkihez sem tartozott, talán ekkor élte virágkorát is.
Ada Kaleh mindenapjai...
A kis szigetet mintegy ötszázan lakták, főként törökök, de laktak ott délszlávok, románok és magyarok is, és többnyire mindenki törökül beszélt, vagy a helyi nyelvek keverékét használta. A sziget egykori lakója Adele Kehl-Geafer egész gyerekkorát Ada Kaleh-n töltötte. Elmondása szerint ha valaki kikötötte itt a hajóját, és rálépett ennek a mesevilágnak a földjére, mintha varázslat érte volna. Senki sem tudta pontosan megmondani, hogy miért. Talán a sehova sem tartozás érzése lehetett az, vagy a szigeten honoló béke és harmónia, a fügefák, a rózsalekvár íze, Miskin Babának, a sziget patrónusának a szelleme, vagy mindez egyszerre?
A sziget többnyire önellátó volt, liszten, kenyéren kívül nem sok mindenre volt szükség. Még mozival és saját kisiparral, kis textilüzemmel, rahatkészítő műhellyel és dohánygyárral is rendelkezett, utóbbinak állítólag olyan magas minőségű termékei voltak, hogy vetekedtek a legjobb kubai dohányárukkal. A turisták pedig egyre élénkebb érdeklődést mutattak a sziget és világa iránt. Egyik legfőbb látnivalója a falu közepén elhelyezkedő mecset volt, amelyet egy barokk templomból alakítottak át. Falai között iskola is működött, padlóját pedig egy 480 kilós perzsaszőnyeg borította, amit még II. Abdul Hamid szultán adományozott a közösségnek. Nem csoda, hogy a mesevilág még Jókait is megihlette, mikor Az arany ember című regényét írta. Bár a későbbi kutatások szerint Noémi csendes kis birodalma inkább az Öreg-Komárom melletti Erzsébet-sziget lehetett.
... és végnapjai
A tündérmese a vaskapu építésével ért véget. A román és jugoszláv kezdeményezésre 1972-ben elkészült, gigászi vízerőmű miatt 33 méterrel lett magasabb a Duna vízszintje. Emiatt Orsova óvárosát, és több környező kistelepülést elnyeltek a habok. Ada Kaleh lakóinak egy részét a duzzasztás előtt a romániai Dobrudzsába telepítették ki, mások pedig szétszéledtek a világban. Az ár 1971-re teljesen elöntötte Ada Kaleh fügefáit, házait, mecsetét. Legvégül a minaret adta meg magát a víznek.
Ha érdekel, hogyan éltek Budán a török időkben, olvasd el ezt a cikket is!
