Az emberiség története során rengeteg lenyűgöző épület született, de a legtitokzatosabb talán az, amely a legrégebbi is. A Stonehenge rejtélye évszázadok óta izgatja a régészeket és a laikusokat egyaránt, és bár a legújabb kutatások sok kérdésre választ adnak, van, amit még ma sem tudunk a lenyűgöző őskori építményről.
A Stonehenge, ez a monumentális őskori építmény Dél-Angliában található, Salisburytől 13 kilométerre. Több szakaszban építették: i. e. 3100-tól i. e. 1600-ig, tehát több mint ezerötszáz éven keresztül. A környéken nem ez az egyetlen izgalmas régészeti lelőhely: aki arra jár, Aveburyben megtekintheti a szintén őskori eredetű, kövekből kirakott gyűrűt vagy a Silbury Hillt, ezt a negyven méter magas, (ős)ember alkotta dombot. A Stonehenge-nek azonban nincs párja: még a legrégebbi piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa is egy évezreddel később épült, mint az óriási kőszentély.
A Stonehenge, a legtöbb régészeti lelőhellyel ellentétben soha nem merült a feledés homályába. Már Szicíliai Diodórosz, az i. e. 1. században élt görög történetíró is beszámolt „a kelták földjével átellenben” lévő szigetről, ahol Apolló, a gyógyítás istene nagy tiszteletnek örvend:
„A szigeten egy Apollónak szentelt gyönyörű liget van és egy különös, kerek alakú templom, melyet sok áldozati adomány díszít.
(...) Apolló minden tizenkilencedik évben eljön erre a szigetre, vagyis abban az időben, amikor az égitestek (a Nap és Hold) ugyanabban az együttállásban térnek vissza” – írta. Az 1600-as években John Aubrey a keltáknak tulajdonította a Stonehenge építését, összhangban azzal a legendával, hogy az óriási köveket Írországból szállította a helyszínre Merlin, a kelták főpapja, miután azokat óriások fejtették ki az ír sziklákból.
Ősi naptár vagy csillagászati megfigyelőhely?
Bár Diodórosz a Nap és a Hold együttállásának emlegetése alapján gyanakodhatott volna arra, hogy a Stonehenge-nek csillagászati funkciói (is) voltak, egészen 1740-ig kellett várni, amíg egy angol amatőr régész, William Stukeley tanulmányában kifejtette, hogy az ősi építmény szorosan összekapcsolódhatott a naptárrendszerrel és a csillagászattal. Először 1740-ben készült tudományos alapossággal elkészített rajz a Stonehenge-ről. A legkülső, homokkőből készült kör 4,8 méter magas kövekből állt. Beljebb találhatóak a darabonként négy tonnás kékkövek, szintén kör alakban elrendezve, majd a hármaskövek (trillitek), patkó alakú elrendezésben. A kör centruma felé haladva ismét kékkövek következnek, ezúttal patkó alakban, az építmény belsejében pedig egy hattonnás oltárkő nyugszik. Mindezt körülveszi egy földbe ásott, szintén tökéletes kör alakú árok.
A felkelő Nap háza
A 20. századra kiderült, hogy fénykorában több kőből állt a különös építmény: a hiányzó kövek helyét gödrök jelezték, és az is világossá vált, hogy az oszlopokat áthidaló kövek kötötték össze. Egymásnak ellentmondó vélemények jelentek meg arról, tulajdonképpen mi célt is szolgáltak a monumentális kövek.
Egyesek szerint a druidák templomának maradványait láthatjuk, mások szerint temetkezési hely volt, megint mások a csillagászati obszervatórium és ősi naptár mellett foglaltak állást.
A Stonehenge-et ugyanis úgy építették, hogy a nyári napfordulón a Nap a horizont északkeleti részén található Sarokkő mögött kel fel, és első sugarai Stonehenge oltárkövére sütnek. (Jól tudja ezt az a több tízezer érdeklődő is, akik minden évben június 20-án elzarándokolnak a Stonehenge-hez, hogy onnan figyeljék meg a felkelő nap első sugarait.)
A kékkövek rejtélye
A Stonehenge környéke lakott terület volt az őskorban. A régészek 240 ember maradványait tárták fel, emellett a földműves-pásztorkodó életmód jellegzetes kellékeire és nyomaira bukkantak. Az i. e. 2300 környékén ott élt ősemberek faszenet égettek, kereskedtek (erről a távoli tájakról származó csigaházak tanúskodnak) és ökröket tenyésztettek. A régészek szerint a Stonehenge leginkább szertartások helyszínéül szolgált, de sokan távoli tájakról, gyógyulni érkeztek a kövek közé: a feltárt maradványok között feltűnően sok sérülésre vagy betegségre utaló lelet akadt. A kékkő, amit a Stonehenge építéséhez választottak, Wales déli részéről, a Preseli-hegységből származó kékkőbányából származik, s a mai napig él a hiedelem, hogy az ott fakadó források gyógyító erejűek.
A Stonehenge funkciója és építése számtalan kérdést vet fel a mai napig. A történészeket és régészeket leginkább talán az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan szállították a 300 km-re lévő Preseli-hegységből a helyszínre a kékköveket. Amíg 2019-ben fel nem fedezték az őskori kőfejtésre utaló bizonyítékokat a Walesben található kőbányákban, tartotta magát az elmélet, miszerint gleccserek görgették a helyszínre a köveket.
A mai elképzelések szerint százak, talán ezrek megfeszített munkájával, farönkök és -görgők segítségével terelgették az óriási köveket.
Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy hogyan tudták felállítani az 5-8 méter magas, ötven tonna súlyú köveket a mindössze pattintott kőeszközökkel rendelkező ősemberek, és arra, hogy miért éppen ezt a helyet választották az építkezés helyszínéül, a mai napig nincs egyértelmű válasz.
Stonehenge – az idő katedrálisa
A Stonehenge nemcsak a tudományos élet képviselőit, hanem a regényírókat is foglalkoztatja. Köztük Ken Follettet is, aki nemrégiben megjelent, Stonehenge – Az idő katedrálisa című, 640 oldalas történelmi regényében meséli el a tőle megszokott gördülékeny stílusban a Stonehenge építésének általa elképzelt történetét.
Ha szívesen olvasnál az ókori világ hét csodájáról is, ezt a cikket ajánljuk.
