Az ókori világ 7 csodája már régóta foglalkoztatja az emberiséget, még úgy is, hogy nagy részüket csak régi leírások alapján képzelhetjük el. Éppen ezért nagy dolog, mikor valódi maradványaikra lelnek a kutatók, és saját szemünkkel is láthatjuk az egykori csoda darabjait.
Az ókori csodákat nemcsak csodálat, de számos rejtély is övezi, így rendkívüli izgalommal fordulnak a kutatók az új régészeti projekt felé, mely az Alexandriai világítótorony maradványait emeli ki a tengerből.
A „PHAROS” projekt nevű vállalkozás keretében huszonkét hatalmas tömböt emeltek ki a Földközi-tenger mélyéről, melyek az alexandriai világítótorony maradványai.
A vízben rejlő csodát először 1968-ban fedezték fel, majd a ’90-es években is zajlottak kutatások a területen, ekkor fedezték fel, hogy az épület bizonyos részletei, például oszlopai az eredeti torony egykori bejáratát képezhették. Azonban most a világítótorony még több darabja kerül ki a felszínre.
Már az ókorban is nagy tisztelet övezte a tornyot
Az Alexandriai- vagy másik nevén Pharoszi világítótornyot az i. e. 3. században építtette II. Ptolemaiosz egyiptomi fáraó, mely monumentalitása és szépsége mellett az ókorban fontos funkciót látott el a kikötőbe érkező hajóknak jelezve.
Magasságát 100 méter fölé becsülik, és a későbbi (például i. u. 1. századi) feljegyzések szerint
háromszáz mérföldre lévő hajóknak is képes volt jelezni hatalmas lángjával.
Éppen ezért fontos stratégiai pontot jelentett az ország számára is, e tengerparti védelemről maga Julius Caesar is írt Polgárháborúk című művében.
A legtovább fennmaradt ókori csoda
Az alexandriai világítótorony az ókori csodák közül az egyik leghosszabb életű volt, egészen 1303-ig (így nagyjából 1500 éven keresztül) működött aktív világítótoronyként, ezután pedig még egy évszázadig állt a kikötőben, míg 1480 körül megmaradt darabjait felhasználták a ma is az egyiptomi tengerparton álló a Qaitbay-i citadella építéséhez.
Az új projekttel rekonstruálnák a tornyot
A maradványokat kiemelő „PHAROS” projektnek az egykori világítótorony darabjainak láthatóvá tételén kívül komoly célja van a munkával.
Méretarányosan szeretnék rekonstruálni az alexandriai világítótornyot.
A maradványok kiemelése után egy 3D-s, virtuális modellel szeretnék a régészek rekonstruálni az ókori csodát, hogy az úgy tárja a szemünk elé az építményt, ahogy még sohasem láthattuk. A digitális modell segítségével a tudósok számos rejtélyre megtalálhatják a választ, például tesztelhetik feltevéseiket a torony építésének módjáról vagy éppen végső összeomlásáról.
Ha a projekt sikerrel jár olyan tudás kerülhet a kutatók birtokába az ókori csodáról, mely az elmúlt évszázadok alatt semmilyen történésznek nem adatott meg.
Ha érdekel, melyik ókori csodát nem találták még meg, olvasd el ezt a cikkünket.
