Nickolas Muray hosszú pályafutása során szinte mindenkit lefényképezett, aki számít: írókat, politikusokat, színészeket és színésznőket. Legismertebb képei Frida Kahlót ábrázolják, akihez szenvedélyes, tíz éven át tartó szerelmi viszony is fűzte.
„Nick, szeretlek ugy mint egy angyalt. Gyöngy virag vagy drágám. Soha nem foglak téged el felejteni soha, soha. Te vagy a tejes eletem. Remelem hogy soha est te el nem fogod felejteni" - írta Frida Kahlo magyarul (!) 1931-ben, első találkozásuk után nem sokkal Nickolas Muray magyar származású fényképésznek. A levelet kiegészítette – immár angolul – azzal, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a fényképész térjen vissza nyáron Mexikóba, ahogy megígérte. A levelet szájának rúzsos lenyomatával pecsételte le, hozzátéve, hogy a csókot kifejezetten Muray nyakának hátsó részére szánja.
New Yorkban 25 dollárral
Muray Szegeden született, 1892-ben, zsidó családban, Mandl Miklós néven. Mindössze kétéves volt, amikor családjával együtt Budapestre költöztek, ahol a kreatív, jó eszű és jó külsejű fiú művészeti tanulmányokat folytatott: egy képzőművészeti gimnáziumban fényképezést, litográfiát és fotósokszorosítást tanult, majd Münchenben és Berlinben folytatta fotós tanulmányait. Muray 22 éves volt, amikor megérkezett az Egyesült Államokba, tele ambícióval és nagyratörő álmokkal. Vagyona mindössze 25 dollár és egy eszperantószótár volt. Azonnal munkát keresett: egy nyomdában helyezkedett el, ahol gravírozással és színelőhívással foglalkozott, éjszakánként pedig angolul tanult, hogy akcentusának nyoma se maradjon.
Hét év múlva, 1920-ban megnyitotta saját fotóstúdióját a Greenwich Village-ben. Ez valójában egy kétszobás lakás volt, amelynek egyik szobájában aludt, a másikban pedig dolgozott. Nem vetette fel a pénz: olyannyira kellett takarékoskodnia, hogy egyetlen lámpa használatát engedélyezte magának. Az ügyfelek ebből semmit sem vehettek észre: mielőtt megérkeztek, gyorsan felkapcsolta a többi lámpát is.
Marilyn Monroe is a kamerája elé állt
Hamarosan híre ment a tehetséges fiatalembernek, és megkapta első jelentős megbízatását: a Broadway egy akkori ünnepelt csillagát, Florence Reddet fotózhatta a Harper´s Bazaar számára. Muray lassacskán elismert portréfényképésszé vált, dolgozott a Vanity Fairnek, a Vogue-nak, és a The New York Timesnak is. New York szinte összes hírességét lefényképezte, majd 1926-ban a Vanity Fair európai körútra küldte, melynek során többek között elkészítette James Joyce, G. B. Shaw és Claude Monet portréját. Hosszú pályafutása során kamerája elé állt Fred Astaire, Charlie Chaplin, Elizabeth Taylor, Judy Garland, Marilyn Monroe, Humphrey Bogart és Greta Garbo is. Emellett reklámfotózással is foglalkozott, és lakása a művészek kedvelt találkozási pontja lett, ahová a szesztilalom idején titokban csempészték fel ismerősei az alkoholt.
Szerelemből barátság
Muray férfias, sármos megjelenéséért bolondultak a nők – és ő is a nőkért. 1931-ben éppen túl volt második házasságán, amely mindössze egy évig tartott. Egy barátját, a festő-karikaturista Miguel Covarrubiast látogatta meg az amerikai művészek körében divatos úti célnak számító Mexikóban, amikor megismerkedett Frida Kahlóval. A következő tíz évben Muray (vagy ahogyan a festőnő hívta: Nick) és Frida szenvedélyes szerelmi viszonyt folytattak. Hol Mexikóban, hol New Yorkban találkoztak, két találkozás között pedig leveleket küldtek egymásnak. Közben Frida elvált, majd újra feleségül ment Mexikó ünnepelt festőművészéhez, Diego Riverához. Muray is megnősült harmadszor is, de kész lett volna Kahlóért elválni. Szerelmük akkor ért véget, amikor a fényképész felismerte: Kahlo életében nem fog más szerepet betölteni, mint a szeretőét, Kahlo soha nem fog végleg szakítani Riverával. Ekkor New Yorkban folytatta életét, elvette negyedik feleségét, Peggy Murayt, Frida Kahlóval pedig 1954-ig, a festőnő haláláig barátok maradtak.
Az igazi Frida
1920 és 1940 között Nickolas Muray több mint 10 000 portréfotót készített. Ezek közül a legismertebbek a Frida Kahlóról készült felvételei, amelyeket Muray 1938-ban és 1939-ben készített (a képek közül néhány itt tekinthető meg). A portrékon a Kahlóra jellemző szín- és részletgazdagság, a mexikói tradicionális viseletek és különleges ékszerek iránti vonzódása, személyiségének maszkulin és feminin vonásai egyaránt visszaköszönnek. A jellegzetes bajuszka az orr alatt, az összenőtt szemöldök, a kézben füstölgő cigaretta éppúgy hozzátartozott Frida egyéniségéhez, mint a nőiesség.
Muray intim és hétköznapi pillanatokat kapott el: ágyban, kibontott hajjal örökíti meg a művésznőt, vagy egy másik képen egy őz simogatása közben.
A képeken többek között feltűnik Frida és Diego Rivera villája, a Casa Azul, az ott rendezett baráti vacsorák. De alkotás közben vagy férjével együtt a kertben is fotózta Fridát; sőt, néha maga Muray is szerepel a fényképeken.
Frida halála után Nickolas Muray lemond a portréfotózásról, a kísérleti fényképezés és a reklámfotózás felé fordul az érdeklődése. Utolsó nyilvános portréit Eisenhowerről készítette az ötvenes években. A sport, a vívás végigkísérte életét: 1928-ban és 29-ben az Egyesült Államok bajnoka volt, az 1928-as és 1932-es olimpián pedig az Egyesült Államokat képviselte. Összesen több mint hatvan érmet szerzett vívásban, amelyet szó szerint halála pillanatáig űzött: 1965-ben, 73 évesen a New York Athletic Clubban a páston szívrohamot kapott, és meghalt. Nappalijának falán élete végéig függött Frida Kahlo egyik önarcképe.
