Szokatlan rádiójel érkezett nemrég az ausztrál antennarendszerbe: a Föld közeléből egy csupán 3 másodpercig tartó erős jelet bocsátott ki valami, a jelenség pedig rendkívül izgatottá tette a kutatókat.
A furcsa jelet 2024 júniusában az ASKAP rádióteleszkóppal vették észre, amely egy Wajarri Yamaji Countryban található 36 tányérantennából álló, körülbelül három emelet magas antennarendszer. A kutatók azóta is azt vizsgálták, mi adhatta ki a furcsa jelet, és úgy tűnik meg is találták az okát.
Nagyon izgatottak voltunk, mert azt hittük, hogy egy ismeretlen objektumot fedeztünk fel a Föld közelében
– mesélte el Clancy James, a nyugat-ausztráliai Curtin University’s Curtin Institute of Radio Astronomy docense.
Az elsődleges találgatások ellenére azonban meglepő volt a valóság:
a jel egy 1964-ben indított, régóta inaktív NASA-műholdtól, a Relay 2-től származott.
Mivel a jelet a Föld nagyon közeli környezetéből, nagyjából 4500 kilométerről mérték, a szakértők hamar rájöttek: ez nem lehet ismeretlen csillagászati objektum. Így jutottak el a felfedezésig: a ’60-as években felbocsátott, eddig inaktívnak hitt műhold állhat a háttérben.
Eredetileg távközlési műhold volt
A Relay 2-t eredetileg egy kísérleti távközlési műholdként lőtték fel az amerikai űrprogram részeként, hogy az űrből televíziós és telefonos jeleket továbbíthasson. Ez annak a két évvel hamarabb fellőtt műholdnak volt a továbbfejlesztése, melyet az 1964-es tokiói Olimpiai közvetítéshez használtak. Azonban a Relay 2 készülék már 1967-re leállt, már azóta használhatatlan, inaktív műholdként tekintettek rá. Éppen ezért volt érdekes felfedezés a kutatók számára, hogy közel 60 év után újra jelet bocsátott ki az elméletileg „tönkrement” műhold.
Hogyan adhatott jelet a Földre?
A kutatók kétféle módon magyarázták a jelenséget. Először is, és ez a legvalószínűbb, az erős jelet az ún. elektrosztatikus kisülés okozhatta, vagyis a műhold felszínén felhalmozódott elektromos töltés hirtelen kisülése, kvázi rövidzárlata miatt történt. A másik elmélet egy apró mikrometeorit műholdba történő becsapódásával magyarázza a jelenséget, amire azonban jóval kevesebb az esély.
Az ausztrál állomást az is összezavarta kezdetben, hogy ennyire rövid rádiójeleket (mint ez a 30 másodperces) eddig csak távoli jelenségek miatt, galaktikus környezetből mérhettek a kutatók, nem pedig a Föld körül (ráadásul régóta) keringő műholdakból.
Ez a megfigyelés igen fontos lehet a rádiócsillagászok számára, ugyanis az új tapasztalat szerint már a régi, akár inaktívnak hitt műholdak is összezavarhatják a távoli jeleket kereső műszereket, így érdemes odafigyelni és kiszűrni ezeket. Sőt a kutatók szerint ezek a régi műszerek még talán újra is használatba helyezhetők, rádiós jelzéseiket akár még az űrszemét mozgásának megfigyelésére is bevethetik.
Ha szívesen olvasnál még az űrkutatásról, ajánljuk ezt az érdekes cikkünket.
