A mítoszokból ismert szörnyetegek közül az egyik legfélelmetesebb a manananggal, a Fülöp-szigetek mondavilágának szereplője: nem elég, hogy testének alsó részét hátrahagyva, szárnyakon vadászik, kedvenc csemegéi a még meg nem született gyermekek, ám szívesen fogyasztja felnőttek belsőségeit is.
Tele van a Fülöp-szigetek mondavilága félelmetesebbnél félelmetesebb lényekkel. Ám mindegyiken túltesz a manananggal nevű gonosz szellem, amely az aswangok egy fajtája. Ezt a kifejezést használják a Fülöp-szigeteki mítoszokban az összes alakváltó, gonosz teremtményre, így a vámpírokra, a boszorkányokra, a vérkutyákra és a gúlokra is. A manananggal az egyik legfélelmetesebb ezek közül.
Lecsatolt felsőtesttel vadászik gyermekekre
A mítoszok szerint a manananggal nappal vonzó, fiatal lány képében éli életét, éjszaka azonban szörnyű átalakuláson megy keresztül.
Mielőtt vadászni indul, keres egy elhagyatott helyet, ahol otthagyja testének alsó részét.
Nevét is erről a képességéről kapta, ez a Fülöp-szigeteki tanggal szóból származik, ami szétválasztást jelent. Amikor lecsatolta felsőtestét, előbújnak bőrszárnyai, amelyek a denevérére hasonlítanak. Ezeken repülve keresi meg áldozatát. Leggyakrabban olyan házakat szemel ki, amelyekben terhes nő lakik. Letelepszik a tetőn, és kinyújtja elképesztően hosszú, hegyes nyelvét, majd a nő méhébe hatol, és kiszippantja a magzatot. Ha nem talál megfelelő áldozatot, ráfanyalodik a felnőttekre is. Ilyenkor vonzó megjelenésével elcsábítja a kiszemelt férfit, akit aztán egy elhagyatott helyen élve megeszik. Egyes történtek szerint kizárólag a belsőségeit – általában a gyomrát, a máját és természetesen a szívet – fogyasztja el, míg mások szerint „csak” kiszívja áldozata vérét.
Az aswangok fajtái
A Fülöp-szigetek mítoszainak alakváltó szörnyetege népes csoportot alkot, amelybe alapvetően négy fajta lény tartozik.
- Vámpírok: gyönyörű nőkét jelennek meg. Nyugati rokonaikhoz hasonlóan vérszívók, ám ehhez nem éles fogaikat, hanem hosszú, hegyes nyelvüket használják. Nem kriptákban, hanem erdőben élnek, ám gyakran beházasodnak emberi közösségekbe, ahol vagy apránként szívják ki férjük vérét, vagy éjszakánként szomszédos településeken garázdálkodnak.
- Manananggalok: felsőtestüket lecsatolni képes, magzatokra vadászó, szárnyas szörnyek.
- Vérkutyák: Európában vérfarkasokról, Indiában vértigrisekről, Afrikában vérleopárdokról, Oroszországban pedig vérmedvékről szólnak a rémtörténetek. A Fülöp-szigeteken nem élnek ilyen állatok, így itt vérkutyákról szólnak a mítoszok és a legendák. Ők a vérfarkasokhoz hasonlóan emberként élnek, és éjszaka, éjfél körül változnak át rettenetes kutyává, illetve olykor macskává vagy disznóvá. Átváltozás után emberekre támadnak, és megeszik őket. Különösképpen szeretik a terhes nőket, ám csak akkor támadnak rájuk, ha nincs leengedve a hajuk – ez ugyanis megvédi őket a vérkutyáktól.
- Boszorkányok: rendkívül bosszúálló teremtések, amelyek a falvak szélén élnek. Megátkozzák azt, aki keresztbe tesz nekik, nekik ennek hatására rizs, csontok vagy rovarok jönnek ki testnyílásaikból. A Fülöp-szigetekiek félik, és elkerülik azt, akit boszorkánynak tartanak.
- Gúlok: emberszerű lények, amelyek halottakat esznek, amitől borzasztóan büdösek. Karmaik és fogaik hegyesek és erősek. Temetők környékén, a fák között bujkálnak, arra várva, hogy a temetések után azonnal kiáshassák a frissen eltemetett holttesteket.
Így védekeztek ellene a mítoszok szerint
A manananggal közelségére leginkább a hangja figyelmeztet a mítoszok szerint. Egyfajta nyikorgó, reszelős kattanást hallat, amely érdekes módon minél hangosabb, annál inkább azt jelzi, hogy távol van a szörnyeteg. Ha azonban elhalkul, és puhává válik ez a „tiktik”, a manananggal nem lehet messze. Nem könnyű védekezni ellene, ám van néhány anyag, amellyel távol lehet tartani a háztól. Ilyen a hamu, a nyers rizs, a só és az égett gumi. Megoldás lehet az is, ha felszentelt helyre húzódunk, oda ugyanis a manananggal nem léphet be.
Ezek a módszerek azonban csak elriasztják a szörnyeteget a legendák szerint, de nem pusztítják el. Erre leginkább a napfény képes,
abban az esetben, ha a szörny leválasztott felsőtestét éri. Ehhez persze meg kell találni a lény alsótestét, és meg kell akadályozni, hogy a két rész egyesüljön. A legendák szerint, ha az alsó részre sót, hamut és fokhagymát teszünk, a manananggal nem tudja újra felvenni emberi kinézetét, és így a felkelő nap sugarai elpusztítják.
A vámpírok rokona ez a szörny
Nem nehéz felismerni, hogy a manananggal elég sok dologban hasonlóságot mutat a nyugati rémtörténetek fontos szereplőinek számító vámpírokkal. A vérszívás, az alakváltás, a denevérszárnyak, a fokhagyma utálata, és az, hogy a napfény el tudja pusztítani, mind közös elemek. Vannak azonban más legendás lények is, amelyekkel rokonságban állhat. Ilyen például a chílei Chonchon, a mitikus varázsló vagy boszorkány, amely test nélküli fejjé képes átváltozni, és hatalmas fülei segítségével repül. A mexikóiakat ezzel szemben a Cabeza Voladora, egy olyan szörnyeteg tartotta rettegésben, amely ugyancsak test nélküli fejre hasonlít, ám denevérszárnyai vannak. A csaktó indiánok mondáiban pedig egy Nalusa Falaya nevű szörny szerepel, amely test nélküli fejre hajaz, borzasztóan élesek a fogai, és bármilyen alakot fel tud venni.
Ha szívesen olvasnál még mitológiai szörnyekről, kattints ide, és olvasd el korábbi cikkünket, amelyben 5 rettegett lényt mutatunk be.
